Megölöm, mert nem érzem, hogy szeretem – abortuszpropaganda az Azonnalin
Azok után, hogy Lengyelországban szélsőségesen agresszívan reagáltak az alkotmánybíróság magzatokat védő döntésére liberális, feminista és szélsőbaloldali csoportok, a magyarországi liberális sajtó magasabb fokozatra kapcsolt a témában, és intenzívebb érzékenyítésbe kezdett. Egyszerűbben fogalmazva: nyíltan támogatja a magzatgyilkosságot.
Az azonnali.hu-n megjelent, nehezen vállalható szövegre írt reakciót Faragó Renáta.
Jóformán nem is az abortusz itt a fő kérdés, hanem az, hogy ha párszor randizol egy sráccal, aki iránt semmit nem érzel, akkor mégis miért osztod meg vele az ágyadat? Igaza volt, sajnos tényleg lotyó vagy. De nem a teherbeesés miatt, hanem mert odaadtad magad használatra egy semmirekellő alaknak, aki nyilván kibújik az esetleges apai szerep felelőssége alól. Mégis mit várnak ilyenkor a nők? Használati tárgynak tekintik magukat, és utána meglepődnek, ha a férfiak is annak látják őket.
Azért az sem meglepő, hogy egy szexuális aktusból gyermek foganhat. Nincs 100%-os fogamzásgátló módszer, ezzel nyilván mindenki tisztában van. Így nem árt feltenni magadnak a kérdést, hogy megér-e egy egyéjszakás kaland – egy idegennel, aki iránt semmit nem érzel – annyit, hogy az esetleges várandósság következményeinek a terhét is viseld. Ha a válaszod nem, akkor menj haza, olvass egy jó könyvet, és várj esetleg egy rendes pasira, akivel még ezt is el tudod képzelni.
Nem ördögtől való gondolat, hogy nem teszed szét a lábad minden jöttmentnek. Sőt.
De lépjünk is túl ezen az apróságon, és nézzük a tényeket! Nem érzel semmit az ultrahangos kép láttán… nem is kell. Azt írod, nem szereted ezt a gyereket. Nehéz is lenne úgy várni érzelmeket valaki iránt, aki nem ismersz, nem látsz, hogy egy-két hete van jelen az életedben. A szeretet egyébként nem egy érzés, hanem egy döntés. Az érzéseknek időt kell adnunk, hogy kialakuljanak, oda a döntésből fakadó tettek vezetnek. 9 hónapos volt a gyermekem, amikor elkezdtem igazán szeretni. Addig nem éreztem semmit. Ettől még nagyon örültem neki, mosolyogtam rá, énekeltem, játszottam vele. Mindent megadtam, amire csak szüksége lehet, de a kialvatlanság, a szülés utáni depresszió, az a stressz, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozott az életem – teljesen felemésztette minden energiámat, és nem maradtak érzéseim senki felé.
Amint ez megoldódott, minden érzelmi szál kialakult, és megtapasztalhattam az igazi anyai szeretetet. Ugyanolyan türelem kell ehhez, mint egy párkapcsolathoz. Ott sem vagy szerelmes minden pillanatban, sőt hónapokig, évekig lehettek mélyponton – ettől még a szeretet cselekedeteit ugyanúgy gyakorolnod kell a másikon, ha azt akarod, hogy újra legyenek érzelmeid felé. A gyermekedet sem tudod állandóan odaadóan szeretni, de ettől még mindent meg kell tenned érte.
Elvégre mi értelme élni, ha csak önmagamért teszek meg mindent és csak magamat szeretem? Nem azért vagyunk a világon, hogy mások életét szebbé, jobbá tegyük?
Én azt is elfogadom, hogy nem szeretnéd az adott életállapotodban felnevelni azt a gyereket. Ehhez talán jogod van. De neki is joga van a saját életéhez. Ő csak élni akar. Nem tehet arról, hogy milyen körülmények között fogant. Nem tehet arról, hogy te nem szereted. Talán ehhez is jogod van. De megölni nincs jogod. Szüld meg, add meg neki a lehetőséget, hogy boldog legyen! Annyian várnak újszülöttre, akit örökbe fogadhatnak. Tedd boldoggá őket! Így talán megúszod a bűntudatot, amit most már életed végéig hordozni fogsz. Tudom, most azzal jössz, hogy a te tested, azt csinálsz vele, amit akarsz, de nem! Az már az ő teste. Tartsd tiszteletben. Mindegy, mit mondanak a jogszabályok, te is érzed, hogy nem attól lesz valaki ember, hogy 11 hetes-e vagy 13. Ember ő, amióta csak megfogant. Csak szerencsétlen nem lehet azonnal egy 190 centis, jóképű barna, mert úgy nehezen lehetne kihordani.
Egy utolsó gondolat azoknak, akik abortuszon gondolkoznak:
legyetek nagylelkűek!
Ez egyszer ne magatokra gondoljatok, hanem egy utolsó áldozatot hozzatok meg másokért: szüljétek meg, adjátok örökbe! És lehet, hogy akkor büszkén néztek majd a tükörbe, milyen nagy dolgot is tettetek.
Dr. Faragó Renáta
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók.
Kiemelt képünk illusztráció.
