Ha olyan tökéletes a kapcsolat, akkor miért van szükség nyitott házasságra?

Hétről hétre jelennek meg felkavaró vélemények a Nyerő Páros szereplőitől, de most újabb szintet lépett a párkapcsolatokat és házasságokat érintő rombolás: a vállaltan nyitott házasságban élő Járai-házaspár ezúttal azt találta mondani, hogy a gyerekvállalás nem jelenti egy jól működő kapcsolat kiteljesedését. Kérdés, hogy ha annyira jól működik az a kapcsolat, akkor miért van szükség félrekacsintásra?

Előrebocsátom, hogy nem nézek tévét. Tévéműsorokat meg pláne nem, de az olyan jellegű adásoktól, mint például a Nyerő Páros már évekkel ezelőtt is kellemetlenül éreztem magam – a szereplők helyett is. Voltak és lesznek is ennél keményebb valóságshow-k, bár azok (legalább?) korhatárosak, de azért az jól látszódik, hogy a nézők ingerküszöbe egyre feljebb kúszott az évek során; 2020-ban már egy szerelmesek között zajló celebcsatában is csak botrányos kijelentésekkel lehet nézettséget elérni. Ezeket pedig aztán unalomig ismétli a sajtó, így olvashattam róla bőven én is. 

Menjünk kicsit vissza az időben! 15-20 éve hasonló műsorokban még az volt a vicces, ha a hírességek mókás feladatokat teljesítettek. Nem felejtem el, mert valóban humoros volt, mikor például Koltai Róbert keze/füle alapján próbálta beazonosítani egy paraván mögött Pogány Juditot… De ennek régen vége, ma már nincs mese: ki kell teregetni a szennyest, ha szerepelni akar az ember. És ugye, kinek mi lapul a tarsolyában. Puskás Petinek például az, hogy fiatal évei ellenére 500 nővel volt már együtt.

A hírre érthetően elég érzékenyen reagált szerelme, Dallos Bogi – a könnyeivel küzdő énekesnőről azonban a szerkesztők lelkifurdalás nélkül adták le a közelieket a műsor során, és a jelenettől hetekig hangos volt a sajtó. Azon túl, hogy ez mindenkinek a magánügye kell(ene) legyen (persze a nemi orientáció is, de hát mit várunk egy olyan korban, amelynek legfőbb célja éppen az efféle dolgok kiteregetése és gyermekeinkkel való megismertetése?), bennem valahogy megszólalt a vészcsengő.

Mert amikor egy szerelemről szóló műsorban arról beszélünk, hogy egy viszonylag fiatal férfinek ennyi partnere volt, az már egy tünet, korunk értékválságának és kiüresedésének fájó tükörképe. Mint ahogyan az is, ahogyan a Járai-házaspár ugyanennek a műsornak a kapcsán azzal turnézik, milyen jó nekik, hogy nyitott házasságban élnek. A sajtóban rendszeresen úgy emlegetik őket, mint akik szókimondásuk miatt lettek a közönség kedvencee.

De akkor azt is vegyük már észre, hogy az is elhangzik a szájukból, hogy milyen fájó, amikor a másik elmegy valakivel…! Érdekes, de nem erről szólnak a szalagcímek…

Sajnos ma olyan korban élünk, amikor úgy lett etalon a „mindent lehet” szemlélete, hogy közben egyre kevésbé törődünk azzal, mennyire sebezzük ezzel önmagunkat (vagy éppen gyermekeinket – mert bizony, itt sajnos megint párhuzamot vélek felfedezni a kicsiknek szóló érzékenyítés gondolatával!).

Az a kapcsolat, amelyben a tűz fenntartásához harmadik, vagy negyedik fél szükséges, az vészesen megsebződött, mégpedig a felek közötti intimitás oldaláról. Ezt etalonnak beállítani legalább akkora bűn, mint azzal turnézni, milyen menő, hogy valakinek annyi partnere volt, hogy az már fizikai képtelenség. Én nem tudom, mennyien nézik ezeket a műsorokat, de az biztos, hogy újabb és újabb csepp méreg kerül be velük együtt a közgondolkodás már amúgy is zavarosan sistergő üstjébe.

Én sajnálom ezeket a párokat, mert ebben a játszmában ők csak bábként, eszközként vannak jelen.

De amellett már nem tudtam én se szó nélkül elmenni, amikor újabb kegyelemdöfés érkezett a nyitott házasságban élő „álompártól”, ami már célzottan bennünket, családosokat érint. Történt ugyanis, hogy egy interjúban a 42 éves páros kijelentette, hogy szerintük a gyermekvállalás nem kiteljesedése, csupán lehetősége egy kapcsolatnak, és hogy ők köszönik, de talán nem fognak élni ezzel a lehetőséggel – még akkor sem, ha később esetleg megbánják.

Elhangzottak még az élethosszig tartó és a felelősség szavak is, valamint a gyermekvállalás kontra szabadság ellentétpár. Sőt, ennél is továbbmentek: a szülők gyermekeik iránt érzett szeretetéből fakadó mosoly mögötti munkával riogatták (feltételezem, nálam fiatalabb és tapasztalatlanabb) rajongóikat, azzal, hogy a családbővítés hogyan változtatja meg a szülők kapcsolatát. Mindezt úgy, hogy igazából sem fogalmuk, sem tapasztalatuk nincs az egészről.

A gyermekvállalás valóban felelősség és munka, de arról elfeledkezik a kedves Járai-házaspár, hogy egy kapcsolat életben tartása, az egymásra való odafigyelés és a szeretet szintén az. Sőt, az egész élet úgy van kitalálva, hogy munkával keressük a kenyerünket és biztosítjuk a saját fennmaradásunkat. Hogy is mondta Voltaire? A munka távol tartja tőlünk az unalmat, a bűnözést és a szükséget…

Tudom, tudom, a mai világban divatos a könnyebb utat keresni, celebként pedig biztosan könnyebb a saját megélhetésünket biztosítani, mint annak a sok szerencsétlen hülyének, aki értelmetlen magamutogatás helyett családot alapít és utána azért gürizik, hogy a felesége, férje, gyermeke boldog legyen…

De azért halkan megkérdezem: ugye a Járai-házaspár is fel lenne háborodva, ha az üres és kártékony kijelentéseik alapján ítélnénk meg őket? Ugyehogyugye? Akkor talán egy apró pici felháborodást mi is engedjünk már meg magunknak azok nevében, akik szeretik a gyerekeiket és a házastársukat, és nem csupán elvégzendő munkát, kipipálandó feladatot látnak a saját családjukban! (Hanem – urambocsá! – esetleg békét, boldogságot, melegséget, a hazatérés örömét és a teljességet egy-egy – nehéz munkával megszerzett – mosoly láttán!)

Ezért aztán szeretettel ajánlanám nekik, hogy a közvélemény negatív irányú érzékenyítése és a családosok lesajnálása helyett menjenek el egy kapcsolati tanácsadóhoz, bogozzák ki a szálakat, nézzék meg, miért nem bírnak egymás iránt teljes szívvel elköteleződni, és ha ezt rendbe rakták, újra gondolják végig, mit is jelent számukra a gyermekvállalás.

Ezeknek a tévéműsoroknak a készítői pedig remélem, egyszer majd ráébrednek arra, hogy a párkapcsolati krízisben szenvedő párok élveboncolása már csak kis mértékben tér el attól, amikor valakinek élőben közvetítjük a haláltusáját. Persze, van, ahol már ez sem tabu…

 

Czefernek Léna

 

Kiemelt képünk forrása: Pixabay