Életveszélyesen megfenyegették Dúró Dórát, a Mi Hazánk elnökhelyettesét, miután sajtótájékoztatóján ledarált egy homoszexuális propagandát tartalmazó mesekönyvet. A képviselő szerint az LMBTQ-mozgalom szándékosan fertőzi meg a gyerekeket deviáns szexuális tartalmú mesékkel. A radikális politikust pártja hétvégi tüntetése után kérdeztük.
– Mi indította erre a harcos kiállására?
– A magyar családok iránti aggodalom és az egészséges, hagyományos családmodell védelme, ami a magyar nemzet jövőjét tudja biztosítani. Itt két értékrend áll szemben egymással, mégpedig nemcsak Magyarországon, hanem az egész világban. A családok voltak azok, amelyek az elmúlt ezer évben fenntartották a magyarságot, és minden egyes történelmi vészkorszakban biztosították nemzetünk túlélését. Ezt támadja most ez az istentelen mozgalom.
– Honnan van meg önnek ez a könyv? Ismeri a tartalmát?
– A híradásokból értesültem a könyv megjelenéséről. Ezután megvásároltam egy könyvesboltban, majd elolvastam. Nagyon megrökönyödtem.
Eddig voltak vonulgatások, különböző mozikban homoszexuális filmvetítések és felnőtteknek szóló abnormális propaganda-írások. Sajnálatos módon még az előző városvezetés alatt is tarthattak az LMBTQ-mozgalmak fesztiválokat a főváros tulajdonában lévő mozikban. Viszont eddig csak felnőtteknek szóló tartalmat állítottak elő. Most viszont már ott tartunk, hogy mesekönyvek formájában próbálják átnevelni a gyerekeinket, és beleterelni őket egy evolúciós zsákutcába. Ez már tényleg túlmegy minden határon.
hirdetés
– Mitől olyan veszélyes ez az LMBTQ-mesekönyv?
– Egyrészt óvodáskorú, 3-6 éves gyermekeket céloztak meg rajta keresztül a szexuálisan túlfűtött, abnormális nézeteikkel. Másrészt meghamisították a magyar népmeséket. Ami azért is különösen felháborító, mert korábban egy közösség a népmeséken keresztül adta tovább a életét keretbe foglaló erkölcsi szabályait, normáit. Nem véletlenek azok a motívumok, amik egy adott népmesében szerepelnek. Sokkal nagyobb jelentősége van ezeknek, mint azt elsőre gondolnánk.
Az értékőrző mesék világába belecsempészték ezeket a devianciákat, hogy mint normálisat mutathassák be a gyerekek számára mindazt, ami valójában abnormális. Ez nem része a magyar kultúrának. Nem véletlenül nincsenek ilyen meséink.
A gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy normális körülmények között nőjenek fel.
– A könyv mely részleteit érezte különösen is botrányosnak?
– Az egyik mesében például homoszexuális királyfik szerepelnek, még házasságot is kötnek egymással. Idézem:
„A fiúk hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak”.
Egy másik meséből: „A táltosnők szíve vágya, hogy nemet váltsanak”.
A következő történetben az egyik mesehősnek az volt a kívánsága, hogy megváltozzon a neme: „Tedd, hogy ne legyek nő többé, változtass férfivá!” De van itt egy olyan rész is, amelyben egy kisfiú azon polemizál, hogy miért nem hordhat női ruhát. Az LMBTQ-mozgalom ilyen eszközökkel próbálja elrejteni abnormális nézeteit. A magyar népmesékben nem szerepelnek homoszexuális királyfik.
Mi, magyarok nem dicsérünk valakit, amikor azt mondjuk: azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány.
A magyar kultúrának nem része az, hogy olyan mesét mondjuk a gyerekeinknek, amikben transzneművé akar válni az egyik szereplő. Ez nem való a gyerekeknek. A magyar népmesék ezzel szemben nagyon sok alapigazságot fogalmaznak meg, melyeket elődeink szájhagyomány útján, generációkon keresztül adtak tovább az újabb nemzedékeknek.
– Állítólag az ön akcióját követően jelentősen megnövekedett a könyv iránti érdeklődés…
– Ezzel a balliberálisok előszeretettel támadnak engem; megpróbálják úgy beállítani, mintha az akció fordítva sült volna el. Azonban aki ismeri az LMBTQ-mozgalmak mögötti erőket, az jól tudja, hogy iszonyú sok pénz és reklám áll a rendelkezésükre. Viszont amikor én próbáltam megvásárolni a könyvet, azt tapasztaltam, hogy – hála Istennek – nehezen volt elérhető.
Számtalan olyan levelet kaptam a szimpatizánsaimtól, amiben megköszönték, hogy felhívtam erre a jelenségre a figyelmet. Sokan megígérték, hogy megveszik a könyvet csak azért, hogy mások még véletlenül se tudják megszerezni és a gyerekeik kezébe adni.
A felhívásomat sokakhoz sikerült eljuttatni. Nem véletlen, hogy a CitizenGO aláírásgyűjtése ilyen kiemelkedően sikeresnek bizonyult. Mostanra több mint nyolcvanezren mondták ki, hogy ennek a könyvnek el kell tűnnie a boltok polcairól. Úgyhogy én egyértelműen sikeresnek értékelem az akciómat.
– Befolyásolja önt bármilyen szempontból, hogy a balliberális oldal irányában elkötelezett művészek kiborultak az akciójától?
– Nem. Engem a gyerekek érdekelnek, akiknek a neveltetéséről az államnak, az oktatási intézményeknek, a politikának, és természetesen a szülőknek kell gondoskodniuk. Nem való a gyerekszobába ilyen homoszexuális propagandakönyv. Nem szabad meséket meghamisítani azért, hogy valakik a saját frusztrációjukat kiéljék.
– A fenyegetések sem tántorítják el?
Ellenkezőleg: megerősítettek abban, hogy nagyon fontos felhívni a figyelmet ennek a mozgalomnak az agresszivitására. Most ki is mutatták a foguk fehérjét. Azok, akik folyamatosan a toleranciáról beszélnek, rögtön rendkívül agresszívak lesznek, ha az övékétől eltérő véleményt fogalmazok meg.
Egyébként nemcsak engem ért ilyen támadás: Schittl Esztert, a CitizenGO magyarországi kampányvezetőjét és Budaházy Eddát is megfenyegették. Kibújt a szög a zsákból.
Az is megerősített, hogy a fenyegetések mellett nagyon sok támogatói levelet kaptam. Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett hozzám családapáktól és családanyáktól, konzervatív szavazóktól. Megköszönték, hogy végrehajtottam ezt az akciót, és felhívtam a figyelmet az LMBTQ-propaganda veszélyeire.
– Sikerült már azonosítani a fenyegetőzőket?
– Vannak olyanok, akik saját Facebook- vagy Instagram-profillal vannak fent, és úgy fenyegettek meg. Négy nap leforgása alatt több mint negyvenezer, többségében pozitív üzenetet kaptam; természetesen még nem volt időm mindegyiket elolvasni.
– Nőként mit gondol az ilyen sunyi fenyegetőzésekről?
– Ez egy rendkívül gyáva magatartás. Én nem rejtettem véka alá a véleményemet sem a könyvről, sem pedig magáról az LMBTQ-mozgalomról. Őszintén, nyíltan, a nevemmel és az arcommal felvállaltam, amit gondolok, és minden következményt kész vagyok elviselni érte. Úgy gondolom, ha az ember képes megvédeni a véleményét, és észérvekkel alá tudja támasztani az igazát, akkor nincs arra szükség, hogy elrejtse az arcát, és ilyen gyáva módon fenyegessen nőket, családanyákat.
– A könyv egyik szerzője úgy véli, hogy az ön akcióját követően a magyar társadalom erkölcsi válságba került. Mi a véleménye erről?
– Az erkölcsi válság maga a könyv volt. A mese a tudatos gyereknevelés elengedhetetlen, kihagyhatatlan része. Meséléskor tiszta erkölcsű világot kell építenünk a gyerekeinknek, ahol minden világos: a jó az jó, a rossz az rossz. A királyfi királyfi, a királylány pedig királylány. Így lesznek egészséges felnőttek, akik majd egészséges családokat alapítanak, melyekre a nemzet egészséges jövőjét is építhetjük. A mi hazánk jövőjét. Ennyire egyszerű.
A mi gyerekkorunkban még csak viccelődtünk azzal, hogy „Csipkejózsika”, de ennek ma már a fele sem tréfa.
Ennek a performansznak a következményeként is teljesen jól látható, hogy mely közéleti szereplők (vagy akár pártok) azok, akik megfelelnek egy normális társadalom erkölcsi szabályainak – és kik azok, akik nem.
– Miért vonultak ki tüntetni? Nem volt elég az akció?
– Gyurcsány Ferenc vezetésével a balliberális tömb egységesen beállt az LMBTQ propagandagépezete mögé. A DK-tól a Jobbikig gyakorlatilag csak olyan vélemények hangzottak el, a holdudvarukban és a politikusaik részéről egyaránt, amelyek szerint ezzel a könyvel nincs semmi probléma, minden gyerekszobában ott a helye.
A Fidesz politikusai sem vették fel a kesztyűt kellő határozottsággal az LMBTQ-propagandával szemben. Senki nem állt ki és védte meg a családanyákat és a nőket. Csak a harmadik oldal – ha úgy tetszik, a legkisebb királyfi, vagy a szegény legény –, vagyis a Mi Hazánk védte meg a családanyákat és a nőket. Annak rendkívül örülök, hogy olyan civil szereplők is mellénk álltak, illetve felszólaltak a tüntetésünkön, mint Osztie Zoltán plébános és Szakács Árpád újságíró. Nekik ezúton is köszönöm!
– A közösségi oldalak sorra szüntetik meg a Mi Hazánk csatornáit. Most épp a YouTube törölte az ön akciójáról készült videót. Tervez bármilyen jogi lépést a videómegosztó oldallal szemben?
– A Facebook elleni pert már megindította Toroczkai László. Viszont a közösségi oldal vezetősége nem hajlandó magyar bíróság elé állni. Egészen elképesztő, hogy kivonják magukat a magyar állam felügyelete alól, miközben a jogállami normákat egyáltalán nem tartják be. A YouTube-nál is fellebbeztünk a törlés ellen, de sajnos ez a felület is azon az elven működik, mint a Facebook.
Jelen pillanatban itthon nem állnak rendelkezésre megfelelő jogi eszközök. Nemzetközi bíróságon tudunk majd jó pár év múlva elégtételt venni. Ez a magyar kormánynak is nagy mulasztása: hogy létezik, hogy egy digitális tech-cég gyakorlatilag befolyásolhatja a választások végkimenetelét, és mindent megtehet következmények és átlátható működési elvek nélkül?
Mára ott tartunk, hogy a Facebook egy olyan szimpatizánsunk profilját is harminc napra letiltotta, aki annyit írt: „Kit érdekel az EU és a Momentum véleménye?” Vagy ott van Böjte Csaba, akinek Trianon századik évfordulója alkalmából írt üzenetét cenzúrázta a Facebook.
Ezek már olyan súlyos jogsértések, amiktől minden józan gondolkodású ember zsebében kinyílik a bicska.
– Miért a gyerekeket próbálják befolyásolni?
– Nem véletlen, hogy a gyerekeket célozza meg ez az egyre agresszívabb homoszexuális propaganda, és nem – mondjuk – a nagyszülőket akarja érzékenyíteni. Mivel a környezeti hatásoknak igenis fontos szerepe van a szexuális magatartás kialakulásában.
Erre több magyar és külföldi tudós világít rá, hogy a homoszexualitás esetében a genetikai háttér megléte csupán hajlamot, de nem végzetet jelent, így a környezeti hatásoknak igenis van befolyásoló szerepük.
Erről beszél René Girard francia tudós, de Arisztotelésznél is olvashatjuk ezt a gondolatmenetet. Ők is nácik? Ugyan már!
– Milyen társadalmi problémákat szülhet az LMBTQ-propaganda bejutása az oktatási intézményekbe?
– Tévedés ne essék, akik ezt a homoszexuális propagandakönyvet gyártották, pontosan tisztában vannak azzal, hogy mit okozhatnak vele a gyerekekben. Ez is a céljuk.
Négy gyermek édesanyja vagyok. Minden egyes nap minden pillanatában itt vannak a lelkemben, amióta csak megfogantak. Nálunk nem múlik el este mese nélkül. Tudom, hogy amilyen a fa, olyan lesz a gyümölcse. Amit most kapnak, azt viszik magukkal életük végéig. Jól mondta Kodály Zoltán: a gyerekeknek a legjobb is épp csak jó. Én ehhez tartom magam.
Jelen pillanatban az LMBTQ-propagandistáknak sajnos lehetőségük van arra, hogy bejussanak a tanintézményekbe. Ezért tavaly kezdeményeztem az Országgyűlésben, hogy az oktatási intézményekben ne tarthasson bárki szexuális felvilágosítással kapcsolatos foglalkozásokat. A javaslatot az ellenzékiek, de még a kormánypártiak is lesöpörték.
Droghasználattal kapcsolatban van ilyen szabályozás – nyilván tilos a kábítószer népszerűsítése az iskolákban. Ennek mintájára azt kezdeményeztem, hogy a homoszexualitás népszerűsítésének se adjunk teret. Most újra benyújtottam ezt a javaslatot.
– Hogyan lehetne meggátolni, hogy ezek a propagandaanyagok ne jussanak el a gyerekeinkhez? Esetleg gondoltak egy újabb törvényjavaslat kidolgozására?
– Több szálon is szeretnénk megfogni a problémát. Először is az oktatási intézményekben csak kifejezett engedéllyel tarthasson valaki szexuális felvilágosítással kapcsolatos órát. Emellett kezdeményezzük, hogy azokat a filmeket vagy egyéb tartalmakat, amelyekben ilyen deviáns cselekmény szerepel, a korhatár-besoroláshoz hasonlóan lássák el egy logóval. Hadd tudja a néző, hogy az adott médiatartalomban mivel találkozhat!
A könyvek esetében is azt kezdeményezzük: legyen feltüntetve jól látható helyen, hogy homoszexuális tartalom szerepel benne.
Kassab Adonis
Kiemelt képünk forrása Dúró Dóra hivatalos Facebook-oldala.
A témában olvasásra ajánljuk:
Brutálisan megfenyegették az LMBTQ-mesekönyvek ellen petíciót indító gyermekvédő aktivistát
Ungváry Zsolt: Bizarr világban élünk – a toplisták élén az LMBTQ-mesekönyv
