Hú, de kemény ez a Neal Morse!
Neal Morse első lemezét 1995-ben, a testvérével közösen megalapított Spock’s Beard színeiben jelentette meg. Az album a kritikusok körében ugyan jó fogadtatásra talált, ám Morse kevesellte a belőle származó bevételt, ezért úgy döntött, inkább Európában próbál szerencsét. Bárokban, kocsmai zenészként játszotta az épp aktuális slágereket.
A csapat hamarosan a neo-progresszív rock amerikai irányzatának egyik legnépszerűbb zenekara lett, Neal Morse fő zene- és dalszövegíróként áttételes formában már ekkor tanúságot tett formálódó hitéről az együttes szerzeményeiben.
1999-től párhuzamosan a Transatlantic progresszív rock csapatában alkotott. A zenész-előadó 2002-ben odaadta életét Istennek, amely természetesen zenekari szinten is változást hozott; Neal Morse világosan meg akarta jeleníteni kereszténnyé lett életének igazságait, ezért
otthagyta korábbi zenekarait, hogy dalaiban megénekelhesse személyes hitét.
Morse saját kísérőzenekart verbuvált, melyben a dobos sokáig az a Mike Portnoy volt, aki 1986-2010 között Dream Theater-tag volt. Szólókarrierje mellett Morse tovább zenélt egyéb zenei projektjeiben is (Transatlantic, Flying Colors, dicsőítő albumok stb). 2015-ben már The Neal Morse Band név alatt adta ki aktuális albumát.
2007-ben a Dream Theatre „Systematic Chaos” című albumán is hallhatjuk az előadót a „Repentance” című dalban.
Isten melletti döntését a 2003-as, Testimony című albumán tárja elénk dalok formájában; az egy évvel későbbi, One című lemez pedig már konkrétan a keresztény szemszögből értelmezett istenkapcsolatról szól.
Az utóbbi években Morse két új cover albumot vett fel, amelyekből az egyik Jézus Krisztus szenvedéstörténetét dolgozza fel, a 2020-as „Sola Gratia” pedig életrajzi elemeket jelenít meg Szent Pál megtérésére és írásaira alapozva.
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
A kiemelt képünk forrása Neal Morse hivatalos klipjének egy részlete.
