Megdicsőítjük Istent, ha beismerjük, hogy nem a saját erőnkből tisztulunk meg

A templomi szenteltvíztartókba helyezett kézfertőtlenítők a mai ember gondolkodásához még közelebb álló módon felhívják a figyelmünket a saját bűnösségünkre, ezzel együtt Isten irgalmára és nagyságára. A mise előtti kézfertőtlenítéssel tehát megdicsőíthetjük Istent.

A farizeusok Jézus korában előszeretettel kérkedtek azzal, hogy milyen következetesen betartják a mózesi törvényt. Kényesen óvták egyéni tisztaságukat; tizenkét éves koruktól kezdve teljesítménycentrikusan gyűjtögették a jótetteiket, hogy azok által bejuttassák magukat Isten eljövendő országába.

A közéjük megszülető Messiás azonban ezzel az önmegváltó nézettel teljesen szembement. Éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy az ember képtelen megmenteni a saját életét, mert üdvössége egyedül Isten irgalmának köszönhető. Amikor Jézus középre állít egy gyermeket, és kijelenti, hogy ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juttok be a mennyek országába, akkor többről van szó, mint kedvességről és cukiságról.

Az egész teremtés várja, hogy az Atyát dicsőítsük!

A tizenkét éves korukig gyermeknek számítók jó cselekedetei nagyjából feleslegesnek számítottak az ő elgondolásaik szerint. Csak a felnőttek tudtak maguk számára érdemeket gyűjteni. Jézus éppen ezért mutat a gyerekekre, mert az ő társadalmi státuszuk azt fejezte ki, hogy saját érdemeikből nem üdvözülhetnének, hiszen még beszámítható jótetteik sincsenek, csak Isten irgalmából.

Sokszor úgy térünk be a templomba, mint egy farizeus, aki előhúzza Isten előtt a lajstromát, hogy felsorolja, mi mindent tett, hogy Isten kegyesen tekintsen rá. Ám ha bűnösként lépünk Isten oltárához, semmi nincsen a kezünkben. Nincsenek címeink, érdemrendjeink – semmink. Isten pedig azt mondja: így gyertek hozzám, mert így meg tudom tölteni az üres tenyereteket.

A bűneink megvallásával megdicsőítjük Istent, mert elmondjuk neki, hogy ő milyen. Ujjunkat a szenteltvíztartóba mártva kifejezzük, hogy egyedül az Ő irgalmára szorulunk, és tudjuk, hogy meg is bocsát nekünk.

A koronavírus-járvány megelőzése érdekében a legtöbb templom bejáratánál, a kiszáradt szenteltvíztartókban vagy azok közelében kiteszik használatra a kézfertőtlenítő flakonokat.

Mi pedig nagy szorgalommal fújunk is egy adagot belőle a kezeinkre, hogy tisztán léphessünk be a közösségbe. A hevenyészetten magunkra hányt, megszokott keresztvetéseink helyett egy teljesen mai szimbolika ugyanazt az értelmet fejezi ki: bevalljuk, hogy nem vagyunk tiszták, Isten azonban irgalmas az alázatos és megtört szívűekhez.

A kézfertőtlenítő szentmisék előtti használata irányítsa tehát gondolatainkat Isten irgalmának csodálatára! Az óvintézkedésből tett tisztálkodásunkkal is dicsőítsük meg a bűneinket megbocsátó Istent!

 

Gável András

 

Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:

Isten nem mindig azt az ajtót nyitja ki, amit gondolnánk

Iratkozzon fel hírlevelünkre