Isten minden homoszexuális embert szeret
Hogy megértsük a mozgatórugókat, mindenekelőtt tisztáznunk kell a fogalmainkat. Isten az embert szeretetből teremtette, és azt akarta, hogy boldog legyen. Az ember, hallgatva a kísértőre, megrontotta ezt a harmonikus kapcsolatot a Teremtővel – megszegve az egyezséget, evett a tiltott fa gyümölcséből. Ezt nevezzük ősbűnnek.
A bűn elkövetésével a harmónia megszakadt, a bűn elválasztotta az embert Istentől. Ám szinte azonnal elhangzik az égi ígéret: jön majd valaki, aki a bűn átkát magára veszi. Ezt csak olyasvalaki tudta maradéktalanul megtenni, akinek saját bűnei miatt nem volt szükséges vezekelnie. A megígért Megváltó szeretetből vállalta a kereszthalált; az ősi engedetlenséget engedelmességével eltörölte, hogy mindazok szívében, akik ezt az áldozatot elfogadják, visszaállítsa az Isten és ember közötti egységet.
Jézus keresztje minden keresztény egyetlen választható lehetősége lett. Aki elkerüli, az nem találkozik az irgalom csodájával sem; az örök élet felé a kereszten át vezet az út.
Isten szeretetének jele, hogy megengedi a keresztet az ember életében. Az Isten fiának ösvényén lépkednek mindazok, akik oda szeretnének érni a lakomás asztalhoz. Ez azonban a kereszt vállalása nélkül nem megy.
Sokféle kereszt lehet jelen az életünkben. Kinek-kinek más jut osztályrészül. Ám senki nem kap nehezebbet annál, mint amit el is bír hordozni. Kereszt például az, amikor az abszolút igazság felvállalása miatt szembekerülünk a világ ítéletével. Érdekes, hogy ebben a küzdelemben valahogy még elevenebb kapcsolatunk alakul ki az élő Jézussal. Nem vagyunk egyedül.
Kereszt lehet a homoszexuális ember nemi orientációja is. Ez a vonzalom, amelyet a saját neméhez tartozó személy iránt érez, létező valóság az életében. Szándékosan nem szerelmet említettem, mert az az én fogalmaim szerint az el nem múló és vissza nem vonható szeretetet körébe tartozik. Isten is így, visszavonhatatlanul szereti az embert. Ám a homoszexuális személynek nehéz belátnia, hogy ez a hajlam nem lehet része Isten eredeti teremtő tervének, aki egy férfit és egy nőt teremtett, hogy azok szaporodjanak és sokasodjanak.
Amennyiben ez a felismerés a kegyelem folytán mégis létrejön benne, akkor szembesül azzal, hogy az azonos nemű partnere iránt érzett vonzalmát helytelen, mi több – és ezt a legnehezebb elfogadnunk manapság –, bűn megélnie.
Ebben a küzdelemben a mérleg két serpenyőjében kétfajta boldogságvágy helyezkedik el: az evilági és az el nem múló, örök.
Amennyiben – még ha érzelemmel nem is, de – belátja, hogy az örök boldogság többet ér; ha felismeri, hogy a barátsága, kapcsolata Istennel előrébb való – akkor képes felismerni a keresztet az életében, ami mellett döntést hozhat.
Azok a homoszexuális testvéreink, akik ezt a döntést meghozzák, bizonyosan meglátják Istent az életükben, minden hamisságtól mentesen, bűn elkövetése nélkül. Így aztán a szeretet csodálatos útját járhatják be a mások irányában végzett odaadó szolgálatuk révén.
Isten bízott bennük annyira, hogy a homoszexualitás nem éppen könnyű keresztjét engedte a vállukra nehezedni. Isten tehát minden homoszexuális embert szeret – a bűnnel azonban nem tud közösséget vállalni.
A kerekesszékes, fogyatékkal született emberek kérdezhetnék: miért tette velem ezt az Isten? Talán a homoszexuálisok is feltehetnék ugyanezt a kérdést – amire az egyedül érvényes választ Isten szeretetében találhatják meg. Az egyház ugyanúgy „szurkol” minden keresztet viselőért. Ez alól a homoszexuális személyek sem kivételek. A keresztjüket vállaló homoszexuálisoknak igenis helyük van az egyház közösségében, mint ahogyan mindnyájunknak, akik más jellegű kereszteket viselünk. Jézus mindannyiunktól megkérdezi: „Hol vannak a vádlóid”, majd pedig az igazság tökéletes ismerete ellenére is, irgalommal azt mondja: „Menj, és többé ne vétkezzél!”
Gável András
További olvasásra ajánlott írásunk:
A kiemelt képünk forrása a Pixabay.
