A Szentföldre indult Itáliából, magyar püspök lett belőle
Gellért 977. április 24-én látta meg a napvilágot Velence városában. A gyermeket szülei – mivel György napon született – Györgynek keresztelték. Az újszülött gyenge volt, ezért szülei elvitték őt a bencésekhez, és megfogadták, hogy ha a szerzetesek imájára meggyógyul, akkor Isten szolgálatába állítják. A fiú nemsokára megerősödött, a szülők pedig állták a szavukat. A fiatal fiú éveken át járt az Isola di San Giorgio Maggiore nevű Benedek-rendi kolostorba; huszonöt éves kora körül szentelték pappá.
Apja 995 körül a Szentföldre zarándokolt, ahol csoportjukat az arabok megtámadták, és őt magát is meggyilkolták. Szentünk ekkor vette fel a Gellért nevet. Az ifjú is Jeruzsálembe kívánt látogatni – 1015 elején el is indult, ám hajójuk nagy viharba került, ezért kénytelenek voltak kikötni a Póla melletti Szent András szigetén. Ekkor találkozott Razina pannonhalmi apáttal, aki arra biztatta, hogy keresse fel Magyarországon I. István királyt, és a segítségével a Duna vonalán induljon tovább Jeruzsálem felé.
Magyarországi tartózkodása során Anasztáz pécsváradi apáttal és a pannonhalmi Szent Mór pécsi püspökkel is megismerkedett, akik igyekeztek marasztalni a jól felkészült velencei bencést. Gellért hónapokig vendégeskedett a Magyar Királyságban, ahol mindenütt kolostoralapítási és térítő tervekkel fogadták az egyház vezetői.
Végül 1015. augusztus 15-én, Székesfehérváron bemutatták I. István királynak is. A magyar uralkodó felkérte, hogy legyen nyolcéves fiának, Imre hercegnek a nevelője. Gellért – aki korábban Itáliában öt évig tanított – tizenhat éves koráig oktatta Esztergomban István király elsőszülött fiát. Olykor a királyi udvar diplomáciai feladatokkal is megbízta; így került István diplomáciai küldöttsége tagjaként egy időre Franciaországba.
Habár Gellért később remeteéletre szánta el magát, István 1030-ban csanádi püspökké nevezte ki, és az Ajtonytól visszahódított terület megtérítését várta el tőle. Gellért nagy lelkesedéssel kezdte meg az ottani egyházszervezet építését és a lakosság megtérítését. A leírások alapján tömegével érkeztek az emberek, hogy megkeresztelkedjenek.
Szűz Mária tiszteletének hazai elterjedésében is nagy szerepe volt. 
Az I. István király halálát követő trónviszály idején nem ismerte el Aba Sámuelt törvényes királynak. Orseolo Péter király második uralkodása alatt az elégedetlenkedések hatására elhatározták, hogy az elűzött Vazul fiait visszahívják. Gellért is elindult Székesfehérvárról, hogy üdvözölje András herceget, azonban szeptember 24-én a pesti révnél a Vata-féle lázadás résztvevői elfogták, majd a Duna túloldalára hurcolták, és a Kelen-hegy tetejéről egy kétkerekű taligán a mélységbe lökték.
A vértanúhalált halt Gellértet végül Csanádon temették el, ahol az általa megtérített nép már akkor szentként tisztelte. 1083-ban, I. László király uralkodása alatt, István királlyal és Imre herceggel együtt került a katolikus egyház szentjei közé. Ma a Szeged-Csanádi Egyházmegye fővédőszentje.
1904-ben egy hét méteres közszobrot kapott Budapesten, a róla elnevezett hegyen.
