Ferenc pápa újra a szivárványos propaganda szorításába került
Mostanában – nincs mit tenni, ez jön a számra, sajnos – az „Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé a nagy bölcsességet, a nagy eszességet” kezdetű közismert gyerekdal n-o-p-q részlete helyett azt éneklem: „lmbtq, a nagy torkú”! De még milyen nagy! Eszes is, bölcsnek látszó is, és mindent megmérgez a „fogadjuk el egymást olyannak, amilyenek vagyunk” felszólítás jegyében.
A propaganda mintapéldáját láthattuk néhány napja, amikor a mindenkit nagyon szeretni és elfogadni akaró Ferenc pápára vetették ki az LMBTQ-hálót. Mit hálót! Pólót! A Szentatya méretében! A szivárványosok kényszerzubbonya ezúttal is tökéletesen funkcionált.
Ferenc pápának elegendő volt kimondania az egyház tanítását – amely szerint Isten minden embert szeret (a „de utálja a bűnt” részt nem mondhatjuk, hogy túlhangsúlyozta volna) –, a média és a sajtó (sejthetjük, melyik fele) felkapta Péter utódának kvázi ex-catedra fokozatúra tupírozott kijelentését, egy kis ferdítéssel-csúsztatással megspékelve, miszerint az LMBTQ embereket – sőt ártatlan gyerekeket (!), akik szinte LMBTQ-magzatburokban fejlődtek LMBTQ-anyjuk méhében – az egyház elfogadja, mi több, kifejezetten szereti. Következtetés: az egyház elfogadja az LMBTQ-„mozgalmat” – szőrüstül-bőröstül.
Ferenc pápa azt mondta az LMBTQ-gyermekek szüleiből álló csoportnak, hogy „Isten úgy szereti gyermekeiteket, amilyenek”, illetve „az egyház úgy szereti gyermekeiteket, amilyenek, mert ők Isten gyermekei”. Na de, kérem szépen, mondott ezzel bármi olyat is, ami után a „buzizászlót” ki lehetne tenni a vatikáni mellé a templomok homlokzatán? Válaszolok: nem.
A magát az egyházhoz tartozónak feltüntetni szándékozó „Jonatán Sátra” LMBTQ-csoport azonban meglovagolta a pápai kijelentést.
Újra zsákutcába csalták a jószándékú Bergogliot, aki az isteni irgalom jegyében egy pillanatra sem akarja elítélni egyik embertársát sem, ám soha nem mondana olyasmit, hogy mától kezdve minden elembétés élje meg (és ki) nemi irányultságát és testi vágyait.
Amíg viszont olyan tanácsadókkal veszi körbe magát a katolikus egyház feje, mint az több-mint-LMBTQ-szimpatizáns James Martin jezsuita, kommunikációs biztonságra – legalábbis ezen a területen – bizonyosan nem számíthat.
Ide a bökőt, hogy nemsokára halljuk majd a vatikáni helyesbítést, amelyben kifejtik az egyház tanítását a legvilágosabb és legfélreérthetetlenebb módon. A gond csak ott van, hogy a méreg már a levegőbe került, a vírus már fertőz, hogy egy újabb LMBTQ-terrorista hadműveletéhez készítse elő a terepet a közvélekedés szintjén. Ezt a mostani „libernyák, LMBTQ, egyházellenes” bombát talán időben hatástalanítottuk. De ki tudja, mikor és hol robban a következő?
Ja, és még egy gondolat! A Ferenc pápának ajándékozott szivárványos pólóra ezt az idézetet nyomtatták: „A szeretetben nincs félelem”. Ez így is van. Most már csak élnünk kellene ezzel! Ne féljünk tehát felvállalni, hogy mi a bűn – és mi nem az! Szeressük homoszexuális embertársainkat! A szeretet teljessége azonban nem az, ha hagyom testi bűnében henteregni a testvéremet, hanem az, ha segítek neki ebben az életállapotában is megmutatni az abból kivezető krisztusi utat, amelynek célja az örök élet.
Ne engedjük, hogy a szivárványos pólóra nyalt szeretet szó eredeti értelmét is elrabolja tőlünk az „lmbtq, a nagytorkú”.
Gável András
További olvasásra ajánlott írásunk:
Székely János püspök: A genderideológia rendkívüli erőszakossággal terjed
Forrás: americamagazine.org
