Ki kér egy csomó pénzt, csak úgy?
Kapna tehát zsebbe százezret a filmesztétika szakos svábhegyi egyetemi hallgató (hisz szegénynek nincs önálló adózott jövedelme), fizetné az állam a havi százezret a naphosszat a kocsmában lógó szerencsétlennek (mert attól majd rögtön kijózanodik), és járna az évi 1,2 millió annak, aki kellően ügyesen eltitkolja jövedelmét az adóhivatal elől. Ha egy mélyszegénységben élő nő várandós lesz, akkor rögvest 150 000 forintot kapna alanyi jogon per hó, a megszületett gyerekek után pedig rendre 50 ezret.
Karácsony Gergelyék elképzelése alapján tehát egy 16 éves korától kezdve kétévente szülő nő és nyolc általánost végzett, munkanélküli férje 24 éves korára családként már havi közel félmilliót kaszálna az államtól, alanyi jogon, mindenféle szalmaszálak keresztbetétele és nyugdíjjárulékok fizetése nélkül. Az Aurórában nevelkedett, csillogó szemű ifjúkomcsik szerint persze ez nem probléma, hisz az ingyenpénztől rögvest felszabadulnának a kreatív energiák és felvirágoznának a zsákfalvak, de aki látott már totálisan leszakadt drogos családot, adósságspirálból adósságspirálba zuhanó pénzügyi analfabétát vagy kommunizmusban szocializálódott igénytelen prolit, abban minimum kételyek támadnak a rendszer lehetséges hatékonyságát és fenntarthatóságát illetően.
Különösen, mivel az új rendszerben természetesen nemcsak a legszegényebbeknek járna több, hanem szinte mindenkinek: a Párbeszéd vonatkozó kalkulátora szerint Szijjártó Péter havi jövedelme például 33 401 forinttal emelkedne, szerintem ennek minden dékás kisnyugdíjas őszintén örül. Ez tehát egészen konkrétan maga lenne a Kánaán, ráadásul Tordai Bence hozná el nekünk személyesen és nyújtaná át szivárványos masnival átkötve – hát kell ennél több?
Közvélemény-kutatások mindenesetre sorra azt hozzák ki, hogy ezt a rendszert a magyarok 80 százaléka támogatná, pártpreferenciától függetlenül, ami (amennyiben nem szimpla manipulációról van szó) bennem méretes vészcsengőket szólaltat meg. Naivan azt hittem ugyanis, hogy miután a ma élő társadalom egyszer már csúnyán felült a „19 000 forintos egyszeri nyugdíjkiegészítés + nem lesz gázáremelés” kombónak, a továbbiakban legalábbis óvatosabban nyúl az efféle – vagy ennél nagyságrendekkel kivitelezhetetlenebb – ígéretekért, főleg, ha ugyanaz az MSZP adja hozzá a nevét. Azt gondolnám, ilyen előzmények után a tapasztalt polgár rákérdez például arra, hogy ha minden diáknak lesz alapból százezer forintja, akkor melyik lakástulajdonos nem fogja emelni az albérlet árát, és ha minden munkavállaló pénztárcája vastagabb lesz, melyik vállalkozó nem fogja automatikusan drágábban adni a paprikát vagy a gázszerelést. Vagy hogy ki fogja leszedni a spárgát, ha a tévé előtt ücsörgésért ugyanannyi pénz jár. Meg hogy az oké, hogy adót állítólag nem emelnének (aha), de azért nehezen hihető, hogy a szükséges summa előteremthető volna Mészáros Lőrinc padlásának lesöprésével és egy stadionstoppal. Legalábbis elkezdtem kiszámolni, hogy mennyi lenne az annyi, de lefagyott az excelem a sok nullától.
És hát az is kérdéses, hogy amennyiben a „ha rám szavazol, kapsz két zsák krumplit” típusú állítólagos kocsmai ígérgetések a választást durván befolyásoló szavazatvásárlásnak minősülnek, amelyet valamennyi európai demokrata borzongva ítél el, vajon minek kellene minősíteni azt a választási programot, miszerint „ha ránk szavazol, automatikusan kapsz havi százezer forintot”.
Persze sose kötelező vevőnek lenni az önsorsrontó ingyenélésre: néhány éve a svájciak népszavazáson mondtak nemet egy hasonló ajánlatra. Ők úgy gondolták, nekik nincs pénzük kommunizmusosat játszani.
Francesca Rivafinoli
A szerző korábbi írásait ITT olvashatja.
Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com
