A liberális média védi a Netflix gyermekpornóra hajazó filmjét

Mint azt korábban mi is megírtuk, alaposan kiverte a szülőknél a biztosítékot egy Netflixen beharangozott film, amely serdületlen kamaszlányokat mutat be félreérthetetlen szexuális pozíciókban. Azóta világméretű mozgalom indult a netflixes előfizetések törlésére. Ugyanakkor, ahogyan azt már megszokhattuk, a liberális médiumok rögtön a film védelmére keltek, mégpedig nem is akárhogyan. A The Telegraph cikke szerint például a film azért vált puskaporos hordóvá, mert korunk retteg a gyermeki szexualitástól... Értjük. Nem lehet, hogy inkább a cikk szerzői szeretnének gyermekpornót nézni?

A Cuties (Cukorfalatok) témájához természetesen morális tartalom is kapcsolódik, no meg rengeteg tanulság, de azért a tény attól még tény marad: kislányok twerkelnek és mutogatják a nemi szerveiket egy olyan filmben, amit az ajánlóban úgy hirdetnek, hogy „gyermekekről gyermekeknek”.

Világméretű felháborodás: díjnyertes gyerekpornó a Netflixen

Talán nem véletlen, hogy a gyermeküket szerető és féltő szülők egyként szólaltak fel a film ellen, mint ahogy az sem, hogy komoly művészi értékeinek hangsúlyozása helyett (a Sundance fesztiválon korábban díjat nyert a mozi) inkább a szexuális ragadozók kiváló terepeként jellemezték az alkotást. Ám, amint az már lenni szokott, a liberális média ismét támadásba lendült a jó ízlésünk, illetve gyerekeink lelki és testi egészsége ellen.

Történt ugyanis, hogy a Rolling Stone, a Los Angeles Times, a The Telegraph, valamint a The New Yorker publicistái egy emberként álltak ki a film mellett, amely szerintük a felnőtté válásról szól, és kifejezetten „megéri megnézni”.

Kérdés, milyen felnőtté válásról beszélnek? Az alkotók a bemutatott jeleneteket úgy magyarázzák, hogy azok valójában elrettentő példaként szolgálnak a világunkban fellelhető ártatlanság elpusztításáról. De azért itt álljunk meg egy pillanatra: az állatkínzás ellen sem úgy lépünk fel, hogy jól megkínzunk egy állatot, aztán művészfilmnek eladva megmutatjuk az erről készült felvételeket a közönségnek. Egyébként is, az efféléket inkább dokumentumfilmnek hívják, és jellemzően nem ilyen plakáttal szokták népszerűsíteni:

Forrás: Twitter

De menjünk egy kicsit tovább: mit gondolnak, hogy zajlott a szereplőválogatás? Hány 11 éves kislánynak kellett eljátszania a jelenetet, ami alapján az alkotók eldöntötték, megfelel-e a karakternek? Tudjuk, mi szokott történni például a horrorfilmek gyerekszereplőivel?

Linda Blair, Az ördögűző gyermekszínésze saját bevallása szerint nem igazán tudta, mit is csinál, amikor a film szereplőjeként szentségtörő mondatokat okádva maszturbálást színlelt egy feszülettel. Mint mondja, az egészben az volt a legrosszabb, ahogyan az emberek a film bemutatóját követően kezelték őt. Úgy féltek tőle, mintha a valóságban is megszállott lenne. Nem csoda, hogy karrierje fölött ott lebegett a drogproblémák sötét árnya! Vagy ott van Oliwia Dabrowska, a Schindler listájának „piros ruhás kislánya”, aki három éves volt a film forgatásakor, és csak 11 évesen szembesült azzal, miről szól a film, amiben szerepelt. Később azt nyilatkozta, hogy éveken át tartó tortúra és szégyenkezés következett életében a szereplése miatt. És akkor még nem beszéltünk a hosszú időn át komoly drogproblémákkal küszködő Drew Barrymore, vagy Maculay Culkin esetéről – pedig ők csupán ártatlan családi filmekben szerepeltek…

Térjünk vissza egy kicsit a filmet ajnározó liberális médiumokra!

A Rolling Stones szerint semmi olyasmi nincs a filmben, amire a pedofilok haraphatnának (honnan tudják, van ilyen jellegű tapasztalatuk?), szerintük az alkotás egyszerűen egy felnőtté válásról szóló történet, amire a most zajló kultúrharc keretében ugrott rá a jobboldali média. (Vagy inkább ők ugrottak rá a jobboldali médiára?)

A Los Angeles Times ennél tovább megy: szerintük a filmet abszolút érdemes megnézni, és a fanyalgók úgy ítélik el az alkotást, hogy még csak nem is látták; a kritikát megfogalmazó emberek pedig olyan „dühödt jobbosok”, akiknek problémájuk van azzal, hogy egy gyermek szabadon kifejezze magát szexuálisan. (Látott ez már szülőt?) Persze ne csodálkozzunk, hiszen ugyanez a szöveg olyan nőimitátorokról is említést tesz, akik „csodás” mesedélutánokat tartanak gyerekeknek:

A New Yorker már az ajánlója címében is védi a témát és a filmet, amely szerinte a jobboldali média áldozatává vált.

És akkor még nem is említettük az angol The Telegraph cikkét, amely szerint a „Cuties” puskaporos hordó egy olyan korban, amely retteg a gyermeki szexualitástól.

Hát valóban, rettegünk…

Iratkozzon fel hírlevelünkre