Éljen a sokszínűség, csak ne jöjjön túl közel!

Niedermüller „Rémisztő képződmény” Péter lesújtva adta hírül a napokban: az OECD legfrissebb felmérése szerint a magyar társadalom „messze a legelutasítóbb” a kulturális és társadalmi sokféleséggel szemben. A most épp egy antiszemita, cigányellenes képviselőjelölt mögé beálló DK politikusa határozottan rámutatott: ez a tragikus eredmény az Orbán-kormány „antiszemitizmust, cigányellenességet eltűrő” politikájának tudható be. Nagy a kísértés, hogy ezt a már-már a lenyűgözőbe hajlóan bicskanyitogató megnyilatkozást boncolgassuk, de talán érdemesebb ellenállni ennek, és a dologgal magával foglalkozni. Az OECD felmérésével és mintaállamaival. 

A vizsgálat alapján a legeslegnyitottabb, a sokszínűséget leginkább elfogadó OECD-ország Izland, azt követi Kanada és Új-Zéland, de igen előkelő helyet foglal el Dánia is. 

Ami azért érdekes, mert épp a minap jelent meg a hír: Dániában tavaly mindössze 18 Down-szindrómás baba született meg, ami a valaha feljegyzett legalacsonyabb szám –

a többi megfogant magzat nem kellett toleránséknak.


Hirdetés

A sokféleséggel szembeni nyitottság bajnoka, Izland hasonlóképpen irtja ezt a fajta másságot: ismert tény, hogy az országban a Down-szindrómás magzatok közel 100%-át megölik; az évente megszülető két baba túlnyomórészt annak köszönheti életét, hogy édesanyjuk nem ment el a sztenderd szűrésre. A mindenkire kiterjedő szűrést és az alapértelmezett abortuszt ezek az országok azzal indokolják, hogy az ilyen gyerekek „ki tudja, milyen nagy nehézségeket” jelentenének. Én elismerem, hogy bármilyen fogyatékosság hatalmas kereszt, de azt se igen tudni, milyen problémákat fog okozni egy illegálisan bevándorló Mohamed, őt mégis kötelező a nyitottság jegyében plüssmacival várni. Szemben az egyébként végtelenül melegszívű Down-szindrómás gyerekekkel.  

Az OECD listáján dobogós helyezett, azaz

a példásan nyitott és befogadó Új-Zéland néhány hónapja fogadta el azt a törvényt, amely alapján egészen a szülésig lehetővé vált az abortusz;

akár nemi szelekció céljából vagy egy gyönyörűen műthető nyúlszáj miatt is korlátlanul elvetethető bármely magzat. Így a jogszabályok alapján arrafelé egy nemi identitásában bizonytalan embernek joga van drag queen párjával közösen gyereket örökbe fogadni („mit számítanak a nemek!”), de egy lánymagzatnak nem biztosított az élethez való joga, ha már van egy nővérkéje, és a szülők inkább fiúra vágynak („egy fiú, egy lány, más nem jó!”). Gyanús, hogy itt azért valamiféle szelektív nyitottságról van szó: virágozzék minden virág, kivéve, ha az én saját kis elképzeléseimbe rondít bele. 

Készült tavaly egy zseniális videó: Stockholm utcáin kérdezett meg egy riporter járókelőket, mit gondolnak, be kell-e fogadnia Svédországnak migránsokat. Az összes megkérdezett lelkesen bólogatott: Abszolút! Ez egy jó dolog! Nem probléma! – mondták fel a memoritert. Majd jött a következő kérdés: És vajon a svéd polgároknak be kellene fogadniuk menekülteket a saját házaikba? Mire a derék járókelők: Abszolút! Ez egy jó dolog! Nem probléma! – Remek, remek, mondta magában a riporter, és tovább kérdezősködött: Ha úgy adódna, esetleg Ön is befogadna egy menekültet a saját otthonába? „Igen, miért ne, abszolút!!” – hangzott ismét a válasz a sok-sok nyitott, befogadó svéd szájából. 

S ekkor odalépett a maghrebi Ali, a maga konkrét valóságában.

„Ali épp otthont keres. Elvinné esetleg magához?” – tudakolta a riporter. Mire az addigi egyhangú, tankönyvszagú válaszok helyett mintegy varázsütésre záporozni kezdtek a szenzációsabbnál szenzációsabbak: „Ma nem jó, mert állásinterjúra megyek, utána pedig… sajnos nincs nálam hely”; „Úú, nem, sajnos, mert épp hányt a kislányom”; ,„Holnap hajnalban kell elindulnom, nem jó”. És ahogy az egyikőjük gyönyörűen összefoglalja: „De elméletileg természetesen hazavinném. Csak nem itt és most.”

Hát ja. A magyarok legalább őszinték.

Francesca Rivafinoli

A szerző további írásait itt érheti el.

Kiemelt képünk illusztráció, azon egy rendőr tájékoztatja a stockholmi pályaudvarra érkező illegális bevándorlókat 2015. szeptember 12-én. (MTI/EPA/Jonas Ektsromer)

'Fel a tetejéhez' gomb