Bizonyítékok: Donáth Ferenc nem ellenzéki volt, hanem igazi kommunista


Hirdetés

Nagyjából tavaly ilyenkor jelent meg egy interjú Donáth Lászlóval és Donáth Annával a 168 Órában. Donáth László akkor így nyilatkozott az apjáról, Donáth Ferencről:

„Merthogy apám háromszor, három különböző rezsimben volt politikai fogoly, és aki ehhez hasonlót nem tudott felmutatni, az gyanús alak volt a szememben. Az otthonunkban a hatvanas-hetvenes években megfordult a rendszerellenes ellenzéki értelmiség színe-java, én meg figyeltem, hogy miről beszélgetnek”.

Az ember ezek alapján azt gondolhatná, hogy Donáth Ferenc valami rendes ellenálló volt, akit valóban meghurcolt a rendszer – hiszen, mint olvassuk, három különböző rezsimben is politikai fogoly volt, és az már valami… De milyen jó is nekünk,

hogy nemcsak a Donáth-család legendaképzése áll rendelkezésünkre, hanem a valóban megtörtént események leiratát is segítségül hívhatjuk! Ha pedig így teszünk, akkor némileg más kép bontakozik ki előttünk Donáth Ferencről, a „hős szabadságharcosról”.

 

Donáth László evangélikus lelkész, Donáth Ferenc fia beszédet mond a Donáth Ferenc mellszobránál tartott koszorúzáson a Vidékfejlesztési Minisztérium árkádsorán 2013. szeptember 5-én. A Kádár-rendszer idején működő demokratikus ellenzék egyik vezéralakja születésének centenáriuma alkalmából tudományos ülést tartott a Politikatörténeti Alapítvány és a Politikatörténeti Intézet Budapesten. Fotó: MTI, Soós Lajos

Nézzük csak, mi kell ahhoz, hogy valakit kitüntessen figyelmével a „rendszerellenes ellenzéki értelmiség színe-java” – már a hatvanas években is! Az alábbi idézetek mind a politikai fogolytól, Donáth Ferenctől származnak…

„Rámutatott Donáth arra, hogy a nagyjövedelmek megadóztatása eddig majdnem 600 millió forint bevételt jelentett az államnak, de a »Fizessenek a gazdagok« elvének megvalósításával még távolról sem merítettük ki az összes lehetőséget.” (Magyar Nép, 1948. február 11.)

„Nyilván nem kerülte el senkinek sem a figyelmét, amit Rákosi elvtárs Barankovicsékkal kapcsolatban mondott.

Világos, hogy Barankovicsék pártja a reakciós elemek találkozóhelye, és semmi jó szerepe nincs a demokráciánkban, úgyhogy Rákosi elvtárs bejelentése egyértelmű azzal, hogy Barankovicsék hamarosan végleg el fognak tűnni a magyar politika életéből.”

(Szóbeli tájékoztató az MKP Központi Vezetőség ülésén elhangzottakról, 1948. december 4.) (Barankovics István pártjának jogutóda a KDNP – a szerk.)

„Az FKG kulákjai, akik még mindig bent vannak, jól együttműködnek az elvtársainkkal és sok elvtársat megtévesztenek azzal a barátsággal, amit ők megmutatnak felénk. Nekünk nem szabad szem elől téveszteni, hogy az ellenség ellenség akkor is, ha az FKG mögé bújik és nekünk érdekünk, hogy ezek nem csak a mi pártunkból, de az FKG-ből is kikerüljenek.” (Szóbeli tájékoztató az MKP Központi Vezetőség ülésén elhangzottakról, 1948. december 4.)

„Nekünk az ellenség nem oroszlán, hanem patkány, mégpedig döglődő patkány.”

(Egy mondat Donáth Ferenc az MDP Szolnok megyei választmányi ülésén 1948. december 4-én elmondott beszédéből)

„Mi nem az egyház ellen, hanem az egyházon belül az amerikaiknak kémkedő, az országot eláruló, valutacsempészéssel foglalkozó Mindszenty és klikkje ellen harcolunk, és meg kell magyarázni, hogy ez minden paraszt, munkás és haladó értelmiségi hazafias érdeke, hogy az ilyen összeesküvő, fasiszta banda az ország nyugalmát többé ne zavarja. Mi megegyezésre törekszünk, azonban a türelmünknek egyszer és mindenkorra most vége, és ha kell, az államhatalom erejét is igénybe vesszük ennek a társaságnak a likvidálására.

(…)

Kétségtelenül legfontosabb, hogy papírmozgalom helyett tömegmozgalmat végezzünk és tömeggyűléseket, amelyeken világosítsuk fel a tagokat.“ (Részlet Donáth Ferenc az MDP Szolnok megyei választmányi ülésén 1948. december 4-én elmondott beszédéből)

„Szeressék forrón épülő szocialista hazánkat, nagy Pártunkat és népünk bölcs vezetőjét, Rákosi elvtársat.” (Népszava, 1950. április 18.)

Budapest, 1945. november 15. A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagjai a Tildy-kormány megalakulásakor a Parlamentben. Első sor: Kádár János (jobbra), Kossa István (balra); második sor: Horváth Márton (balról az első), Kállai Gyula (balról a második), Donáth Ferenc (jobbról a második) és Szabó Piroska (jobbra); a harmadik sorban Prieszol József (balra) nemzetgyűlési képviselő és Mód Aladár (középen), az MKP Gazdasági Bizottságának titkára.
MTI Fotó/MAFIRT

No, ez pontosan az a legendaképzés, amit az elmúlt 30 évben – és gyakorlatilag már az azt megelőző évtizedekben is – megfigyelhettünk. Ahogy a bolsevikokat mosdatják, ellenállóknak és ellenzékinek mutatják be őket – miközben csak rossz lóra tettek egy bizonyos ponton, ezért más elvtársak leszámoltak velük… Ismerjük a bejáratott mesét, belőlük lettek a Kádár-rendszer hősi harcosai, akik apránként, lépésről-lépésre bontották le a rendszert. Ugye.

Nem bontottak ezek semmit, ellenben teljes erejükkel a Rákosi-éra megteremtői és elnyomói között voltak.

Mert valami furcsa véletlennek köszönhetően szinte a Kádár-rendszer összes „kritikusa” rendkívül jól érezte magát Rákosi alatt. Ennyi idővel a rendszerváltoztatás után legalább ezeket az alapokat tegyük le:

a pártbeli harcokban alulmaradt, ezért pórul járt kommunista nem hős, csak alulmaradt, pórul járt kommunista.

Persze egyáltalán nem meglepő, hogy Donáth László és Donáth Anna valamelyest máshogy látja ezt. És hálózat, terv meg egyebek természetesen nincsenek, nem is voltak soha…

 

Trombitás Kristóf

Olvasásra ajánljuk:

Na ez a diktatúra: Donáth Anna az LMBTQ-jogokhoz kötné az uniós forrásokat

 

A forrásokat köszönjük a Donáth család különszám Tumblr-oldalnak!


Hirdetés

'Fel a tetejéhez' gomb