Láthatatlan érzelmeket rejtenek a maszkok
Csak a szemek beszélnek. Ám azok is keveset. Elcsendesedtünk. Vagy mindenki egyenesen rideggé vált volna? Ahogy a velem szembejövő emberek arcát nézem, csak találgatok: vajon most mire gondolhatnak?
Beszélgetni sem szeretünk. A maszkok mintha a szánkat is befognák teljesen. Valljuk be, kicsit egyedül maradtunk. Vannak a gondolataink, az „arcrejtvény”, no meg a csend. Kifejezések nélkül.
Még rosszabb: érzelmek nélkül! Most értékeljük csak igazán, amikor leszállunk a járművekről vagy kiléphetünk valamelyik üzletből. Mennyire jó egy egészségeset szippantani a friss levegőből! És milyen szívderítő meglátni az álarcmentes arcokat.
De ez biztos? Mert nekem néha inkább csalódás. A lehántott réteg alatt ugyanis nem a szeretet mosolyog vissza ránk – a fáradtság, a napi gondok görbítik le az újból láthatóvá lett ajkak széleit.
Hogy jobb kedvem legyen utazás közben, önáltatásba kezdek. Elképzelem, hogy a maszkok mögött mindenki boldog. Ezt a maszkos világot de szívesen látnám mosolyogni! Bárcsak ne kellene ehhez hazudnom saját magamnak!
Gável András
A kiemelt képünk forrása a Pixabay.
