Olyat adj, aminek magad is örülnél! – Hogyan adományozzunk jól?

Az adományok gyűjtése, fogadása, szétosztása egyidős a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal. A koronavírus-járvány azonban átírta az eddigi gyakorlatot. – Bár nem szüntettük meg az adományok fogadását, a gyakorlat radikálisan átalakult. Amíg a járvánnyal kapcsolatos védőintézkedések érvényben voltak, a szeretetszolgálat épületeiben csak cégektől fogadhattunk adományokat, magánemberektől nem – nyilatkozta a Vasárnap.hu-nak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője. Romhányi Tamás hozzátette,

a szervezethez érkező adományok igen sokfélék. Sokan tiszta, rendezett és értékes adományokat hoznak, míg mások összemossák az adományozást a lomtalanítással.

– A koronavírus-járvány idején belekeveredtünk olyan helyzetekbe, amikor mások magatartása miatt kellett magyarázkodnunk. Óbudán a Miklós utcai központunk a legnagyobb adományfogadó helyszín, hetente 150 zsáknyi ruha érkezik oda. Az épületünk udvarán külön konténert állítottunk fel az adományok elhelyezésére, válogatására. A Miklós utcai intézményünket bezártuk a koronavírus-járvány idején, ám az emberek akkor is hozták az adományokat. Mikor látták, hogy nem tudtak bemenni, inkább bedobták a ruhákat a kukákba vagy melléjük rakták a földre. A szél fújta, az eső áztatta őket, nem volt szép látvány. És persze sokan rögtön nekünk támadtak. Nem győztünk mentegetőzni, hogy ezeket nem mi dobtuk ki – mutatott rá Romhányi Tamás. Hozzátette:

ilyenkor felmerül a kérdés: vajon mennyit ér egy adomány akkor, ha az, aki hozza, így értékeli?

– Az is gyakran előfordul, hogy valaki betelefonál: az elhunyt hozzátartozója lakását kipakolhatjuk, minden a miénk. Sokszor kapunk mellé egy határidőt is, amit teljesítenünk kell… Ha pedig nem fogadjuk el, megsértődnek.

Mi senkit nem akarunk megbántani, de sajnos az a tapasztalatunk, hogy általában az ilyen helyeken több évtizede használatlan ruhák, adományként nem hasznosítható régi bútorok, használhatatlan képcsöves televíziók várnak minket.

Vagyis a lomtalanítást akarják ránk hárítani. A hagyatékból származó adományok legalább 70 százaléka nem hasznosítható. Ráadásul a szállításuk is igen komoly költséggel jár – mutatott rá a kommunikációs vezető.

Érdemes tehát utánajárni a helyi szolgálatnál, mire van szükség. Mást igényelnek a nagyvárosokban, mást a kisebb településeken élők. Azzal is jó tisztában lennünk, hogy gyakran indulnak  speciális gyűjtések is. – Mindenkitől azt szeretnénk kérni – és ez a mostani kampányunk üzenete is –, hogy

olyan adományt hozzon, amit adott esetben ő maga is szívesen elfogadna.

A Miklós utcai kollégáink kérésünket egész konkrétan össze is írták. E szerint az adomány legyen tiszta, rendezett, jó állapotú. Ruha esetében az évszaknak megfelelő, 5 évnél nem régebbi darabokra számítunk. Mindig jól jönnek a fehérneműk, takarók, hálózsákok, játékok, könyvek, konyhai és a tisztálkodási eszközök. Nem kérünk azonban komplett hagyatékot, régi öltözéket és használhatatlan bútorokat, képcsöves televíziót, matracot – ismertette Romhányi Tamás.

Kitért arra is, hogy az átgondolt adománygyűjtés valóban hasznos, célravezető lehet. Például iskolakezdés előtt több szervezet gyűjt ünneplőruhát iskoláskorú gyermekeknek, hogy őket is szépen felöltöztethessék szüleik az évnyitóra, és ne kelljen se nekik, se a tanulóknak szégyenkezniük. Ha pedig az adományozásra szánt tárgyról nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy hasznos lehet-e vagy sem, akkor bátran hívjuk fel a lakóhelyünkhöz legközelebb működő szolgálatot!

 

(Kiemelt képünkön: A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa adománycsomagot ad át Debrecenben 2020. május 15-én. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)