Szent László, a lovagkirály 925 éve halt meg
Nagyapja Vazul, I. (Szent) István király unokatestvére volt, akit az államalapító király megvakíttatott, hogy ne támaszthasson igényt a trónra. Vazul fiai, Béla, Levente és András Lengyelországba menekültek, László itt született 1040 körül Béla és Richeza, II. Mieszko lengyel király lányának házasságából. András száműzetéséből visszatérve 1046-ban elnyerte a koronát, és hazahívta Bélát, aki 1048-tól az ország harmadrészét úgynevezett dukátusként kormányozta.
A két testvér viszonya megromlott, s Béla 1060-ban fegyverrel szerezte meg a trónt. Az ő 1063-ban bekövetkezett halála után a német sereg élén érkező Salamon, I. András hétéves fia lett a király. Béla Lengyelországa menekült fiai, Géza és László a következő évben betörtek Magyarországra, s végül kiegyeztek Salamonnal, Géza és László megosztozott a dukátuson. Géza és Salamon állandósult viszálya 1074-ben harcba torkollott, a vesztes Salamon elmenekült, s csak 1081-ben hódolt be végleg Lászlónak.
I. Géza halálát követően, 1077 tavaszán Lászlót választották királlyá, a Szent Koronával azonban, amely Salamon birtokában volt, csak 1081-ben koronázhatták meg. Kivételes testi adottságai, hadvezéri képességei és erényes élete miatt nevezték lovagkirálynak és Isten atlétájának. Rendet teremtett a trónviszályoktól zaklatott, külső támadásoktól fenyegetett országban. Rendkívül szigorú, „vérrel írott” törvényekkel biztosította a magántulajdon védelmét, nagyobb értékű lopásért halálbüntetést, csonkítást írt elő, szigorúan büntette a nőrablást és a házasságtörést. A nádort a király általános helyettesévé tette, aki az uralkodó helyett és nevében bíráskodott, ezzel megkezdődött a bíráskodás rendszerének kiépülése.
Tűzzel-vassal irtotta a pogány szokásokat, uralkodása alatt, 1092-ben tartották az első magyarországi zsinatot, de megakadályozta az egyház római függésbe vonását.
Nevéhez fűződnek az első magyar szentté avatások: 1083-ban oltárra emeltette az államalapító, az országot keresztény hitre térítő István királyt, fiát, Imre herceget, annak tanítóját, Gellért püspököt és két zoborhegyi remetét, ami a szentté avatással volt egyenlő. Ő hozta létre a zágrábi és a váradi püspökséget, többek között megalapította a Bihar megyei Szentjobb apátságot és a somogyvári Szent Egyed apátságot.
A megerősödött országra támaszkodva aktív külpolitikát folytatott. Uralkodása első évtizedét a trónkövetelő Salamon és az őt támogató IV. Henrik német-római császár elleni csatározások töltötték ki, de 1087-től ezek megszűntek. László a pápaság és a császárság konfliktusát, az invesztitúra-harcot kihasználva sikeresen terjesztette ki az ország határait. 1091-ben elfoglalta a trónviszály miatt anarchiába süllyedt Horvátországot, az újonnan megszerzett területek élére unokaöccsét, Álmos herceget állította. A pápa nem ismerte el a hódítást, emiatt László IV. Henrik császárhoz közeledett. A hadjáratot azonban a kunok betörése miatt félbe kellett szakítania, s az ellenséget megsemmisítette. Élete utolsó éveiben hadakozott a Kijevi Russzal, beleavatkozott a lengyel és cseh trónviszályokba is.
A cseh hadjárat alatt súlyosan megbetegedett, és 1095. július 29-én Nyitrán meghalt, s az általa alapított váradi székesegyházban temették el (az elterjedt vélekedéssel szemben nem valószínű, hogy első sírja a somogyvári apátságban lett volna). Mivel fiúörököse nem volt, Álmost jelölte ki utódául, de a trónon végül annak bátyja, Kálmán követte. Nagyváradi sírja kegyhellyé vált, de a reformáció korában feldúlták, majd a katedrális is megsemmisült, sírhelyének feltárása még várat magára. Szentté avatásakor leválasztott koponyáját ereklyetartóban, hermában helyezték el, amelyet a győri székesegyházban őriznek.
Első feleségét nem ismerjük, a második Rudolf német ellenkirály lánya, Adelhaid volt. A hagyomány szerint a királynak három lánya született, csak Piroska nevét ismerjük, aki II. Jóannész Komnénosz bizánci császár fiához ment feleségül, és Iréné néven az ortodox kereszténység szentje.
Lászlót 1192-ben avatták szentté, alakja köré mondák és legendák szövődtek. A nép sokáig azt hitte, hogy a szent király „kijön” a sírjából, ha nagy veszély fenyegeti a magyarokat és győzelemre segíti népét.
Az egyik ismert legenda szerint amikor az erdélyi Torda város közelében harcolt a kunokkal, a túlerő miatt vissza kellett vonulnia a Torockói-hegység irányába. Ekkor a király Istenhez fohászkodott és a hegy kettéhasadt, üldözői s szakadékba zuhantak. Egy másik ismert monda párviadalát írja le a magyar lányt elrabló kun vitézzel, akit a király legyőzött, a viadal a kereszténység győzelmét szimbolizálta a pogányság fölött. Nevét számos település őrzi a Kárpát-medencében, Nagyváradon a mai napig tartanak Szent László-ünnepségeket.
Szent László Erdély, a magyar katonák, a Kaposvári és a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye védőszentje, június 27-i ünnepe a magyarországi lengyelek napja is. A magyar kormány 2017-et Szent László-emlékévvé nyilvánította koronázásának 940. és szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából.
(MTI, MTVA Sajtóadatbank)
Kiemelt képünkön Szent László király alakja Thuróczi János, A magyarok krónikája című munkájában. (Forrás: Wikipedia.hu
