Az Invalidus-ház ma is hű régi nevéhez

Az építkezést Széchényi György esztergomi érsek kezdeményezte 1692-ben egy alapítvány létrehozásával, hogy otthont és ellátást biztosítson a török elleni háborúban megrokkant katonáknak (invalidus: rokkant, munkaképtelen, hadirokkant) és családtagjaiknak, akik a Délvidéken, a péterváradi erődért (ma Újvidékkel szemben, a Duna túloldalán található vár) vívott csatában sérültek meg. Az érsek halálával egy ideig feledésbe merült a terv, végül az alapkőletételre csak 1716-ban került sor. Az építkezést az is akadályozta, hogy a területen állt Pest régi városfala és a Szervita rend török mecsetből átalakított temploma és temetője, amely egy erődített fallal volt körülvéve. A mecsetből átalakított templomot végül lebontották, és a mai Szervita téren álló templomot emelték helyette.

A párizsi invalidusház mintájára épült barokk palota munkálatai az itáliai származású Fortunato de Prati bécsi kamarai építész tervei alapján kezdett épülni, amíg 1719-ben az alapozásnál járó munkák pénzhiány miatt abbamaradtak. Az építkezés csak 1727-ben indult újra, miután a nagy törökverő, Buda felszabadítója, Savoyai Jenő (Prinz Eugen lovasszobra máig a budai királyi palota főbejárata előtt magasodik) és az uralkodó III. Károly egy hatalmas összeggel támogatták a pesti Invalidus-ház építését. Második nekifutásra Anton Martinellire, a szintén olasz származású osztrák építőmesterre bízták a tervek kidolgozását, aki Prati terveit meghagyva, néhány helyen módosítva folytatta a munkát, amely 1741-ban többszöri módosításokkal, de elkészült. Kivéve a mai Károly körút fele eső épületrészt, amely az egykori pesti városfal túloldalán épült volna (Pest város vezetése védelmi okokra hivatkozva nem engedélyezte a fal lebontását).

Az elkészült Invalidus-ház lakóinak száma 1700 fő körül volt. A rokkant állományú tisztek, az invalidusok parancsnoksága és a hivatali személyzet a háromemeletes főhomlokzati (mai Városház utca) szárnyban lakott, a rokkant közkatonák családjaikkal a ház többi szárnyában. A mai Gerlóczy utca felőli szárnyba ispotály (azaz kórház) és tébolyda költözött. Külön péküzem, vegyeskereskedés, mészárszék látta el a lakókat, akik a komplexumon belül használható, vert rézpénzzel fizettek. Az ispotályt és az ahhoz tartozó Invalidusok templomát, amelyet Anton Hillebrandt neves bécsi építész tervezett, Mária Terézia német-római császár és magyar királynő 1751-ben személyesen kereste fel.

A század második felére az épületkomplexum túlzsúfolttá vált és a higiéniai hiányosságok következtében Pest egyik járvány-gócpontja lett. Ennek okán II. József (Mária Terézia fia) császár és király 1783-ban a rokkantakat és családjaikat Nagyszombatra helyeztette át, és megbízta Hillebrandt építészt a belső terek átalakításával. A császár az épületet a gránátosok kaszárnyájának jelölte ki, akik 1785-ben vették birtokukba a területet. Így a Citadella mellett Pest egy másik stratégiai területen is az osztrák hadsereg állomásozott.

A házat az építkezés kezdetén uralkodó III. Károlyról nevezték el Károly-kaszárnyának, de a pesti köznyelv csak Gránátosok kaszárnyájaként emlegette (III. Károlyról kapta a nevét a Károly körút is). Az Invalidusok templomból kórházat alakíttatott ki, a kripták területén pedig gyapjúraktárat. Az utolsó misét 1784. március 22-én mondták el a barokk templomban, melyet ékességeitől megfosztottak, és emeletekre osztott ispotály lett belőle (az épület érdekessége, hogy Tarlós István főpolgármestersége óta az egykori templom emeletén tartják a fővárosi közgyűlés üléseit). Ebben az ispotályban született 1804-ben Klauzál Gábor, az első független magyar kormány földművelésügyi minisztere.

Az 1800-as években elkészültek Johann Thenny szobrászművész ma is látható szobrai: a főbejárat fölött egy földgömböt tartó Atlasz látható, amely a timpanon párkányán a Háború és Béke allegorikus szobrai között áll. Az északi kapuzat feletti domborművek III. Károly tengeri utazásaira, a déli kapuzat felett lévők Savoyai Jenő győzelmeire emlékeznek. A városvezetés engedélyezte, hogy a régi városfalakat lebontsák és megépüljön az utolsó, a mai Károly körúti szárny. Az 1830-as évekre elkészült egy, illetve kétszintes Károly körúti szárny (és az udvaron található istálló és lovarda) sem magasságában, sem tagoltságában, sem díszítettségében nem követte Anton Martinelli eredeti terveit.

Az 1900-as évek elejére a Károly-kaszárnya, a folyton elodázott felújítások és a katonai célú használat következtében romossá vált. Mindezzel egyidőben a régi városháza egyre szűkebbnek bizonyult a Budapestet ellátó adminisztráció számára, ezért a főváros hivatalának új székhelyéül a Károly-kaszárnyát szemelték ki. Miután a főváros megvásárolta az épületet a katonai kincstártól, a romos oldalszárnyakat lebontották és a hajdani Martinelli-féle emeletek helyére egy háromszintes, vasbeton szerkezetű neobarokk épületrészeket emeltek. A Gerlóczy utca elején található tűzoltólaktanyát és a Belvárosi Áramátalakító Állomás épületét (későbbi Merlin Színház) 1926-ban alakították ki.

Budapest második világháborús ostroma idején a Székesfőváros Hivatalának Városház utcai (legrégebbi) traktusa az egykori templom tornyával együtt szinte sértetlen maradt, azonban a Károly kőrúti szárnyat – ahova 1945 januárjában a német és nyilas parancsnokság költözött – a szovjet nehéztüzérség és légierő a földszintig lerombolta. A földszintessé vált Károly körúti szárnyban a háború után ideiglenes üzletsort alakítottak ki, amely egészen 2005-ig, a Városháza park létrehozásáig a főváros szégyenfoltjaként működött. Ma is jól látható a Városháza parkból figyelve az a barbár modernista átalakítás, amelyet 1950-ben Pfannl Egon építész hajtott végre az összekötő szárnyon.

Napjainkra a Főpolgármesteri Hivatal épülete megérett a külső-belső megújulásra. A 2018-ban beharangozott, többmilliárd forint értékű, teljesen előkészített felújítást, amely tartalmazta volna Pfannl Egon építész bűnének jóvátételét is, Budapest újonnan megválasztott balliberális vezetése politikai adok-kapok játékkal elodázza, holott a pénzügyi forrás rendelkezésre áll.

Volt olyan időszak a több száz éves Főpolgármesteri Hivatal épületének történetében, hogy invalidusok lakták – a történelem sajnos ismétli önmagát.

 

Fecske Gábor László