Szexuális felvilágosítás – miért nem elég az iskolában?

– Korábbi beszélgetéseinkben említette, hogy nagyon fontos a szülővel való őszinte beszélgetés, amit már egészen kicsi kortól el lehet kezdeni, s így folyamatos lehet a szexuális nevelés. Van olyan pont, amikor a szülőnek mégsem elég, ha csak arra támaszkodik, amit a gyermeke kérdez? Hány éves korban lenne fontos mindenképpen „felvilágosítani”?

– Tényleg az lenne az ideális, ha a gyerekeinkkel már kiskoruktól kezdve természetes módon tudnánk beszélgetni mindarról, ami a szexualitáshoz kapcsolódik. A testről, a testi működésről, az érzelmekről, a kapcsolatokról, a szerelemről, a termékenységről, az értékeinkről…

egyátalán nem csak a szex tartozik ide, az csak a jéghegy csúcsa.

Ezért a szexuális nevelés is fontos, nem csak a felvilágosítás. Valóban lényeges ugyanakkor, hogy amikor a gyerekünk kérdez, akkor válaszoljunk. Akkor is, ha zavarban vagyunk! De nem biztos, hogy mindig meg kell várni, amíg kérdeznek! Ha nem beszélgetünk velük a szexualitással kapcsolatos kérdésekről, akkor azt üzenjük nekik, hogy ezek otthon tabu témák. Ilyenkor jó eséllyel másutt fogják keresni az információt: például az interneten, ahol szinte biztos, hogy pornóba botlanak.

– Mi az, amit mondjuk egy óvodásnak már mindenképpen tudnia kellene?

– A „fehérnemű-szabályról” már óvodásként tudnia kell a gyermekeknek: a fehérneművel fedett testrészeihez nem nyúlhat más rajta kívül, csak az engedélyével. Ez a prevenció miatt fontos, mert a felmérések szerint körülbelül minden ötödik gyerek lesz szexuális zaklatás áldozata. És mire iskolába megy, jó ha tisztában van az alapvető dolgokkal: hogyan is lesz a baba, van olyan, hogy szerelmeskedés, hogy ez a szerelem kifejezésének egy különleges, felnőtt módja, és ez jó dolog.

Nagyon fontos, hogy mi fektessük le náluk az alapokat, tőlünk halljanak minderről először – úgy, ahogyan mi szeretnénk.

Készüljünk rá, hogy az iskolában el fogják érni a szexhez kapcsolódó témák, akár osztálytársaktól, akár nagyobbaktól a folyosón, bárkinek a mobiltelefonjáról… és ezek általában hamis vagy félinformációk. Ezért azt is fontos tudnia, hogy bár mindenfélét hallhat a többiektől, de a gyerekek nincsenek egészen képben! Mi sokkal többet tudunk a témáról, ezért jöjjön hozzánk, ha a suliban ilyen témák merülnek fel, mert tőlünk bármit pontosan megtudhat. 

– Említette a pornográfiát, ami manapság egy karnyújtásnyira van gyermekeinktől…

Igen, sajnos a gyermekeket fel kell vérteznünk a pornóval szemben is. Egy sokkoló európai kutatás szerint a 7-10 éves gyerekek harmadik leggyakoribb keresőszava az interneten a pornó… De nem is kell erre rákeresnie, elég ha természetes kíváncsiságánál fogva beírja a keresőbe azt, hogy „szex”. Csupa kemény pornót fog találni: megalázás, erőszak, csoportszex, pedofília. Mindez két kattintásnyira van tőle.

– Sokszor hallani riasztó híreket arról, hogy egyre fiatalabb korban kezdik a szexuális életet a fiatalok. Ez mennyire fest reális képet a társadalmunkról? Valóban ennyire rossz a helyzet, vagy azért a kirívó példák mellett jelen van a „normális” átlag? Ennek tükrében: mikor és hogyan lenne érdemes a felvilágosítást beépíteni az iskolai tantervbe?

– A legutóbbi magyar felmérés szerint a 9. osztályos, vagyis átlagosan 15 éves serdülő fiúk 34, a lányok 26 százaléka van már túl első szexuális együttlétén… ez tényleg korai. A kutatások szerint minél korábban kezdi valaki a szexuális életet, annál több partnere lesz, és ezzel párhuzamosan nagyobb az esélye a szexuális úton terjedő betegségekre és az abortuszra. Ráadásul még az egyetemista korosztályban is elképesztő hiányosságok vannak az ismeretek terén.

Mindennek komoly következménye van: az amerikai közegészségügyi hatóság adatai szerint minden második szexuálisan aktív személy megkap valamilyen nemi érintkezéssel közvetített fertőzést 25 éves korára (nálunk nem készülnek hasonló felmérések).

Ezek a fertőzések nemcsak komoly egészségkárosodást okozhatnak, hanem erősen kihathatnak a jövőbeli gyermekvállalás lehetőségére is.

– Egyszóval nagyon nagy szükség lenne felvilágosításra – de mit is értsünk ezen? Egy egyszeri alkalmat, amikor elmondják, mi az a szex, meg milyen veszélyek vannak? 

– Ez így nemcsak otthon nem működik, hanem az iskolában sem. Nagyon fontos, hogy tudjanak a kamaszok a fogamzásszabályozási módszerekről, a szexuális úton terjedő betegségekről, a beleegyezés fontosságáról, mert ezekről sincs érdemben szó. De ennél még többre: párkapcsolati nevelésre lenne szükség – sokkal komplexebb módon kellene a témáról beszélni.

Szerintem elsőtől tizenkettedikig egymásra épülően, mindig az adott kornak megfelelő szinten kellene beszélni a társas viszonyokkal (család, barátság, párkapcsolat), az érzelmekkel, a kommunikációval, a serdülőkorral, a férfivá/nővé éréssel, a szerelemmel, a szexualitással, a pozitív én- és testképpel, a fogamzásszabályozási módszerekkel, az abortuszprevencióval kapcsolatban… Erre egyébként a NAT lehetőséget ad (az új NAT is!), a 10 százalék szabadon felhasználható órakeretet Családi életre nevelés órákra is lehet fordítani. Van erre működő példa is, például a váci egyházmegye nagyon sok iskolájában felmenő rendszerben foglalkoznak a gyerekekkel CSÉN-órákon, hasonló jellegű tematika mentén.

– Ki végezze a felvilágosítást? Jó, ha az osztályfőnök és a biológiatanár beszél a témáról, vagy szerencsésebb, ha a gyerekek egy olyan „független” szakértőt hallanak, aki előtt esetleg jobban képesek megnyílni, akitől mernek kérdezni is…

– A biológiatanár a biológia tananyagot tanítja meg: meg van határozva, mit kell leadnia, és osztályoznia kell az anyag elsajátítását. Ez egy másik műfaj, bár itt is fontos információk hangzanak el. Az osztályfőnök meg általában kevéssé van erre felkészítve, ritka az, hogy bevállalja ezt a feladatot. Viszont az olyan, szintén a szexualitáshoz (is) kapcsolódó témák, mint kapcsolatok, érzelmek, kommunikáció, értékek, akár osztályfőnöki órák témái is lehetnek.

Ugyanakkor a gyerekeknek sokszor könnyebb egy külsőssel beszélgetni intim témákról. Hiszen nem fognak vele nap mint nap a folyosón találkozni, miután esetleg kényes kérdéseket tettek fel neki – pláne nem fogja őket osztályozni a következő órán. Nincs az a fajta alá-fölérendeltségi viszony, mint egy tanárral kapcsolatban.

A „független” szakértőkkel kapcsolatban viszont hadd említsem meg azt a fontos szempontot, hogy ilyenkor nem csak objektív tények és biológiai ismeretek átadásáról van szó (az a biológiaóra). Itt bizony előkerülnek az értékek is.

A szexuális nevelés mindig értékek mentén zajlik, akár tudatos ez, akár nem. Minden felnőttnek, szülőnek, családnak megvan a maga értékrendje a szexualitással kapcsolatban.

Éppen ezért érdemes szülőként tájékozódni egy külsős program esetén, mit és milyen szemléletben hall majd a gyerekünk.

– Alkalmas lehet a szexuális nevelés a nem kívánt terhességek és a riasztóan nagy számú abortusz elkerülésére? Mennyire függenek ezek attól, hogy mit hallanak, illetve látnak a gyerekek otthon, az iskolában, s hogy mikor, milyen módszerekkel oktatják számukra ezt a kényes témát?

– A kamaszok általában nincsenek tisztában a szex, szerelem, vonzódás, vágy, párkapcsolat közti különbségekkel. Éppen ezért

könnyebben keverednek kockázatos kapcsolatokba, sokszor csak belesodródnak a szexuális együttlétbe, a lányok főleg.

Senki nem mondja el nekik, hogy a szexuális intimitás érzelmi kötődést is létrehoz bennük, és könnyen érzelmi sérüléseket szenvedhetnek. Nincsenek képben arról sem, milyen következményekkel járhat számukra egy nemi betegség, vagy egy nem tervezett fogamzás.

Ezért is lenne annyira fontos a korábban emlegetett párkapcsolati nevelés, amelynek keretében nemcsak egészségnevelésről van szó, hanem segítjük őket megérteni, hogyan lehet egészséges párkapcsolatokat létrehozni és fenntartani.

Hogy képesek legyenek tudatos és felelősségteljes döntéseket hozni, megértsék a fejlődési folyamatot, amin átmennek, ismerjék, értsék és értékeljék a testüket, felismerjék és kifejezzék az igényeiket.

És nem csak a fogamzásszabályozással és a nemi betegségekkel kapcsolatban vannak hiányos ismereteik! A saját testük működését és a termékenységüket sem ismerik… Ezért nagyon fontos lenne a lányokat megtanítani rá, hogyan követhetik a ciklusuk történéseit a testi jelek megfigyelésével – vagyis a termékenységtudatosságra.

Miért nem tanítjuk meg nekik, hogy értsék, szeressék a testüket, és vigyázzanak rá? Miért csak az az üzenet, hogy a termékenységük egy ellenség, ami ellen védekezni kell? Aztán 15 évvel később pedig minden ötödik pár meddőséggel küzd!

Azok a lányok viszont, akik megtanulják felismerni és követni a ciklusuk során a termékenységük változását, tudatosabb döntéseket szoktak hozni a szexualitással kapcsolatban. Jobban kapcsolatba kerülnek a saját testük működésével, értik és értékelik önmagukat.

Azt gondolom, azoknál a gyerekeknél, akik 10-12 évesen részt vettek egy „Ciklus-show” vagy „Titkos küldetés” (előbbi lányoknak szóló, utóbbi fiúknak tartott felvilágosítás – a szerk.) foglalkozáson, már komoly prevenció történt ezen a téren. Ezeknek az ötórás, interaktív foglalkozásoknak a során a gyerekek megértik a testük működését, választ kapnak a kérdéseikre, emellett pozitív élménnyel gazdagodnak saját maguk értékességével kapcsolatban. Ráadásul a szülők is segítséget kapnak a szexuális neveléshez a programokat bemutató est során, és a foglalkozás kapcsán gyakran megindul a beszélgetés szülő és gyerek között arról, ami addig tabutéma volt.

– Korábbi interjúnkban is előkerült a pornográfia térnyerése. Ezt hogy lehet felvilágosítással ellensúlyozni?

– Mentálhigiénés szakember vagyok, több mint 10 éve foglalkozom felvilágosítással. Azt látjuk a munkatársaimmal, hogy

az évek alatt egyre lejjebb csúszik az az életkor, amikor bejön a gyerekek életébe a pornó.

Régen mondjuk hetedikben, nyolcadikban volt jellemző, ma legtöbbször már ötödikben jelen van. És hogy miért annyira fontos ezzel a jelenséggel foglalkozni? A gyerekek ma a pornóból tanulják meg, milyen a szex, még azelőtt, hogy személyes tapasztalatuk lenne. Ebből kifolyólag kialakul bennük az a tévhit és elvárás, hogy az erőszak normális, a szex része, a szexhez nincs szükség érzelmekre, párkapcsolatra, hanem a nő teste egy eszköz a kielégülésre, amire a férfi jogosult. A lányokra pedig letöltődik az az elvárás, hogy azt kell „szállítaniuk”, amit a pornóban látnak.

Éppen ezért égető szükség lenne ezen a téren a prevencióra. Nemcsak felvilágosításra, szexuális nevelésre, hanem párkapcsolati nevelésre és pornóprevencióra. Ötödikben-hatodikban még szinte minden gyerek szeretne családot, ne hagyjuk ezt veszendőbe menni! Rendes párkapcsolatot képzelnek maguknak, aztán jön a pornó és elkezdi átmosni az agyukat.

Éppen ezért a pornóprevenciós foglalkozásokon több olyan témával is érdemes dolgozni, ami egyébként nem nagyon éri el a kamaszokat. Például hogy a pornónak mennyire nincs köze ahhoz, milyen egy valóságos szexuális együttlét, pláne egy valóságos kapcsolat; hogy az erőszak nem része egy kapcsolatnak; és hogy mindezzel szemben milyen egy jól működő, felelősségteljes kapcsolat. Hogy a pornó célja a potenciális vásárlók „beetetése” és így a profit növelése; hogy kialakulhat a pornófüggőség, és ennek kapcsán erekciós problémák; hogy a pornószínésznők általában anyagilag kiszolgáltatott fiatal lányok, sokszor gyerekkori szexuális abúzus áldozatai. Ráadásul az egész iparág összefügg az emberkereskedelemmel… Szóval ez jóval több, mint felvilágosítás – és nagyon nagy szükség lenne rá!

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.