A küldetés már az anyaméhben elkezdődik
Mária az angyali üdvözlet után Erzsébet nevű rokonához siet, aki idős kora ellenére gyermeket fogant, egy fiút. A Jézusnál mintegy fél évvel idősebb rokon későbbi, prófétai küldetése, hogy előkészítse a nép szívét a Messiás befogadására. A „pusztában kiáltó szó” majd megtérésre hívja a választott nép fiait. Ostoroz és a bűnre mutat rá – a megbánókat pedig bemeríti a Jordán vizébe, mintegy a megtisztulás jeleként.
Erzsébet, amint meghallja Mária köszöntését, elárulja, hogy „szíve alatt felujjongott a magzat”. Lefordítva ez annyit tesz: a későbbi Keresztelő Szent János még méhen belüli állapotában felismeri, hogy ki „az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit”. Istentől rendelt prófétai küldetését már világrajötte előtt élni kezdi.
Ne menjünk el szótlanul a Magyarországon a 15. századtól meghonosodott, a ferencesek által a 13. század folyamán jámbor gyakorlatként elindított Mária-ünnep életvédelmi vonatkozása mellett! Az evangélium – ha nem is direkt módon – egyértelműen állást foglal
a meg nem született életek védelme mellett.
Az egyházi és életvédő szervezetek küzdelme a megfogant gyermekek jogainak védelme érdekében tehát nem nélkülözi az evangéliumi alapokat. Jézus és Keresztelő Szent János embrionális találkozásának ténye megerősíthet bennünket abban, hogy a magukat megvédeni nem tudó magzatokért folytatott küzdelmünket nem hagyhatjuk abba, bármennyire is fenyegetett álláspontot képviselünk is az ellenvélemények tengerében.
Talán nem véletlen egybeesés, hogy Sarlós Boldogasszony
a várandós édesanyák oltalma.
A kiemelt képünk forrása a Pixabay.
További olvasásra ajánlott írásunk:
