A 14. század elején épült a Szentlélekről elnevezett uzsai pálos kolostor, melynek romjai egy bazaltbánya kellős közepén nyugszanak. Falainak repedéséből kibújva cserjék és mezei virágok nyújtóznak a nap felé, oldalában bogarak tanyáznak és gyíkok napoznak. A csend és a nyugalom itt ma is éppen olyan, mint 700 éve lehetett. Közös érdekünk, hogy ne hagyjuk, hogy mindez a csoda, nemzeti örökségünk az enyészeté legyen!
A Veszprém megyei Uzsa község határában, fent a hegy oldalában bújik meg az uzsahegyi Szentlélek pálos kolostor, a rendi építészet egyik csodálatos, de igen elhanyagolt gyöngyszeme. A XIV. század elején, a kolostor létrejöttekor a korabeli feljegyzések szerint már komoly hagyományai voltak a pálos rendnek. Feltételezhetően az Uzsai család alapította, és ők voltak első kegyurai is.
Okleveles említését az 1333-as pápai tizedjegyzékből ismerjük, vagyis az alapítás ez előtt történhetett. Az épület mérete, elrendezése azonban arról árulkodik, hogy sokkal korábbi sem lehet, ezért az alapítás és építés idejét az 1320-1333. közötti időszakra teszik. 1455-ben a kolostor elnéptelenedett, majd a ferencesek vették át. A templomból ma már csak csekély rom maradt, a kolostorból szinte csak néhány kő. Annyi biztos, hogy az épület egyhajós elrendezésű volt, boltozva csak a szentélye lehetett. Bejárata a kolostor felől nyílt.
A kolostor távlati képe (Guzsik Tamás elvi rekonstrukciója).
A csonka falak közt sétálva, a múltba visszarepülő fantáziánknak teret adva megjelenik szemeink előtt az egykori virágzó élet.
Szinte magunk előtt látjuk a dolgozó és imádkozó barátokat, halljuk felcsendülni a szív legmélyéig hatoló ősi, gregorián dallamokat.
Aztán felocsúdunk: nincs itt ma már más, csak kőhalmok, a falak repedéseiből előbújó cserjék és vadvirágok, kígyózó borostyánok, a kövek közt megkapaszkodó, pirosló, mézédes erdei szamócák, színes szárnyú pillangók, sütkérező gyíkok. És az erdő végtelen csendje – legalábbis akkor, ha a bánya gépei nem dolgoznak. Mert sok éve már körbekerítette a kolostort az itt működő bazaltbánya, elzárva a szabad bejárást a látogatók előtt.
hirdetés
Felmerül a kérdés: hogyan lehet egy társadalmi, nemzeti örökséget, egy közös kincset magánterületre elzárni? Válaszok nincsenek, kiskapuk nyilván voltak. A pénz pedig nagy úr…
Ennek ellenére azért lehetőség nyílik arra, hogy látogatást tegyünk a helyszínen. A tervezett érkezésünk előtti munkanapon 12 óráig kell jeleznünk a Basalt-Középkő Kft. e-mail-címén látogatási szándékunkat, és azt, hogy mikor és hányan érkezünk. Ha autóval jövünk a helyszínre, el kell küldeni a gépjármű rendszámát is. A bányaőr engedi be a vendégeket a kapunál (GPS koordináták: N 46° 53,374′ E 17° 19,586′), onnan körülbelül 200-300 méter sétával jutunk el az erdőben található romhoz.
Biztatunk mindenkit arra, hogy ezt tegyék meg, látogassanak el ide, ehhez a gyönyörű kolostorromhoz, ha az ámulatba ejtően szép Balaton-felvidéken járnak! Ne hagyjuk, hogy feledésbe merüljön ez a csodálatos és szent hely! Aki pedig teheti, vegyen részt azon a szentmisén, melyet minden év augusztus 20-án tartanak itt, a sokat látott, régvolt világról mesélő falak között.
Mizsei Bernadett
Tekintse meg a helyszínen készített képeinket:
A képre kattintva galéria nyílik!(Történeti adatok: Fehérváry Rudolf: Az uzsaszentléleki pálos monostor; Fotók: Mizsei Bernadett)
