Trianon sebei gyógyulnak, ha mindannyian „megmártózunk Jézusban”
A kereszténység megélése és az igazságtalan trianoni döntés együttes szemlélése feszültséget generál. A válaszok megtalálása sürgető feladat, ha hitelesen kívánjuk megélni hitünket és magyarságunkat.
A felvidéki, keresztény könnyűzenét játszó, Szikra díjas Crux együttes ezzel kapcsolatos véleményét fejtette ki a Vasárnapnak adott korábbi interjújában. – Amikor meg tudjuk élni, hogy Krisztusban mindnyájan testvérek vagyunk, nem tűnik el a nemzettudatunk, mégis
a testvéreinket látjuk más nemzet fiaiban is.
Ha úgy tudunk itt együtt élni, magyarok és szlovákok, hogy egymásban nem idegent látunk, hanem a testvérünket, akkor gyógyulhatnak a sebeink. A múltbeliek és a nap mint nap szerzettek is. Sajnos mindig elérhetnek bennünket a korábbi sérüléseinket mélyítő helyzetek, amelyeknek következménye lehet a nem elfogadás, a kirekesztés és a gyűlölködés.
Ám ha át tudjuk élni, hogy egymásnak mindnyájan testvérei vagyunk Jézusban, akkor ez a megbocsátás felé vezethet el bennünket. Egy olyan teljes értékű megbocsátásról beszélek, amelyben
nem kell feladnia senkinek a nemzeti hovatartozását, és együtt tudunk menni az Úr elé
– fogalmazta meg gyakorlati tapasztalatát a Crux együttes szólógitárosa.
A zenekarhoz hasonlóan vélekedett A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára is. Kunszabó Zoltán úgy látja: Trianon száz éves sebei is gyógyulhatnak,
ha mindannyian „megmártózunk Jézusban”.
Véleménye szerint ehhez mindenképpen Istenre van szükségünk, aki egy személy, és akivel egy új szinten vehetjük fel a kapcsolatot. – Sokak megújulása pedig változást hozhat közösségi vagy országos szinten is. A változás a kapcsolatainkban, a házasságunkban, a családokban, a gyerekeinkkel töltött időben kezdődik el, és valósul meg – mutatott rá a keresztény könnyűzenében ehhez is jó eszközt látó diakónus.
– Trianon fájdalma mindenkit megérint, aki egy kicsit is foglalkozik vele,
és empátiával fordul a határon túl élő magyar testvéreink felé. Én, a Kádár-kor szülötte bőven elmúltam már húsz éves, amikor először eljuthattam Erdélybe, és beszélhettem határon túli magyarokkal. Az ő történeteiket hallgatva az ember szíve valóban összeszorul. Ám Jézus Krisztusban ez a fájdalom, a frusztráció is átalakulhat – fogalmazott a Vasárnapnak adott interjújában Kunszabó Zoltán, aki úgy látja, hogy a kiengesztelődésnek nincsen alternatívája.
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára jó eszköznek találja a keresztény könnyűzenét, mert annak szerepe van a keresztény közösségek és a keresztény kultúra továbbadásának területén, amely pedig a nemzeti összetartozást erősíti.
– Aki józanul nézi a történelmet, látja: a trianoni békediktátum elképesztően rossz döntés volt. Magába foglalt egy sor olyan következményt, amelyek miatt még száz év múltán is nagyon nehéz oldani a feszültségeket. Persze nem az a feladatunk, hogy szüntelenül ezen keseregjünk.
Ebben az évben hálát adhatunk azért is, hogy száz év után egyáltalán megmaradtunk, ami nagy dolog. Ezért
a „Nemzeti Összetartozás Éve” az idei.
Sokan, sok lépést tettek annak érdekében, hogy erősítsék a nemzetek közötti együttélés mindenféle formáját.
A felvidéki szlovákoknak például meg kell érezniük, hogy a kereszténységben közösek vagyunk. Ezer évig egy államban éltünk, amely a Szűzanyának felajánlott ország volt.
Sokkal több dolog köt össze bennünket, mint amennyi elválaszt.
Ha a felvidéki fiatalok ezzel szembesülnek – utalt az államtitkár a Crux együttes tapasztalataira –, máris sokat tudnak tenni a keresztények közötti békéért. Krisztus százfelé szakított köpenye talán nagyon lassan fércelhető össze. Ám a helyi egyházakban és közösségekben komoly lehetőségünk van arra, hogy nagyon tudatosan odafigyeljünk az egység ápolására – fogalmazott a Vasárnapnak adott korábbi interjújában Soltész Miklós.
A sebek gyógyításának egyik lehetséges módjaként tekintett a szomszédos népekkel közösen megélt kereszténységünkre Böjte Csaba testvér is, amikor úgy fogalmazott: – A nagy sebünk az, hogy nem bízunk egymásban és nem fogjuk meg egymás kezét. Naivan azt hisszük, hogy külön-külön, sőt, egymás ellen talán jobb lesz nekünk. De én azért imádkozom, hogy egy asztalhoz üljünk. Ezért nagyon örvendek, hogy a Bíboros úr meghirdette a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, mert ennél jobb választ Trianonra nem tudunk mi kitalálni…
A kiemelt képünk forrása a Pixabay.
