Szent Erzsébet legendája és a pünkösdölés

– Hogyan került Szent Erzsébet legendája a pünkösdölés szokásába?

–Több mint száz esztendeje keresik kutatóink a választ arra a kérdésre, hogy miért szerepel Szent Erzsébet neve a pünkösdölők egyes változataiban, valamint a hidas- és várkörjáró játékokban.  Sebestyén Gyula folklorista, irodalomtörténész „A pünkösdi király és királyné” című tanulmányában, amely az Ethnographia szakfolyóiratban jelent meg a következőket írta: „Azt, hogy magyarországi Szent Erzsébet, akit 1211-ben négyéves korában vittek el menyasszonynak Thüringiába, miért szerepel a pünkösdi népszokásokban, ma már nehéz volna megállapítani.

Lehet, hogy emléke azért fonódott össze a szép tavaszi rózsa ünneppel, mivel legendája szerint a kötényébe rejtett alamizsna a szigorú ellenőrzés pillanatában rózsákká változott.” Sebestyén Gyula elképzelését Dömötör Tekla, a 20. század ismert népszokáskutatója is magáévá tette. Azt a feltételezést is megkockáztatta, hogy az énekek, talán egyházi betanítású Szent Erzsébet történetét előadó énekciklus töredékei. Erre utalnának a pünkösdi királynéjárás dunántúli változataiban a következő énekszövegek. 

Elhozta az Isten piros pünkösd napját
Mink is meghordozzuk királykisasszonykát
Királykisasszonynak rózsakoszorúját.

Nem anyámtól lettem,
Rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján
Hajnalban születtem.

Húgom, húgom Szent Örzsébet asszony,
Ki is váltanálak, ha váltságom volna:
Miért adtad másnak magadat, magadat?
Azért adtam másnak magamat, magamat,
Viselje az Isten gondomat.

Ez utóbbit akkor énekelték, amikor valami adományt kértek a háziaktól. Egyébként ezekben a változatokban, többnyire négy nagyobb lány vezetett házról házra egy kisebbet, akit fehérbe öltöztettek, a fején koszorút viselt. A kis pünkösdi királyné a kezében rózsaszirommal teli kosarat vitt, amiből a felkeresett házaknál a földre hintett, miközben énekelték:

„Jácintus, jácintus, tarka tulipánus. Hintsetek virágot az Isten fiának.”

A kiskirálynő feje felett piros vagy rózsás kendőt feszítettek ki baldachin módjára, amit az ének végén ráeresztettek, majd háromszor is magasra emelve kiáltották:

„Ekkora legyen a kentek kendere!”

Dömötör Tekla azt a gondolatot is felveti, hogy esetleg apácakolostoroknak és növendékeiknek is szerepe lehetett az énekek kialakulásában.  Ujváry Zoltán szerint is Szent Erzsébet rózsacsodáról szóló legendája hatással lehetett a pünkösdi szokásokra és a gyermekjátékokra. Bálint Sándor úgy tartotta, talán azért tudunk keveset Szent Erzsébet népi kultuszáról, mert elhalványodott az emléke, vagy a szakkutatás késett el.

– Miként zajlott ez a népi pünkösdölés?

– Az alföldi, illetve észak-kelet magyarországi pünkösdölőkben lakodalmas menet módjára vonultak házról házra. Például Galgahévizen, ahol a szokás az 1920-as években szűnt meg, a lányok minden pünkösdkor házról házra járva énekeltek. A „menyasszony” fehér ruhát, fején pártaszerű koszorút viselt, bal karján hímzett kendőt, jobb kezében virágot vitt. A „vőlegény”, akit szintén lány személyesített meg, a bal füle mellé pünkösdi rózsát tűzött. A „főnásznagy” kezében faragott vagy színes papírba csavart botra tűzött zászló volt. Mellette ment a „kosaras”, aki az adományokat gyűjtötte. Énekük az alföldi változat mindegyikében szereplő jellegzetes sorokkal kezdődött:

Mimimama, mi van ma,
Piros pünkösd napja,
Holnap leszen, holnap leszen
a második napja.

András, bokrétás, jól megfogd
Lovadnak zabláját,
Ne tipesse, ne tapossa
a pünkösdi rózsát.

A „bokrétás” Andrást Sebestyén Gyula II. András királlyal hozta kapcsolatba. Tagadhatatlanul vannak bizonyítékai Szent Erzsébet, és II. András életének a pünkösd ünnepével való kapcsolatára, például a Képes Krónikában olvashatjuk: „…László király halála után huszonheted napra koronázták meg Andrást, május huszonkilencedikén, pünkösd napján. Felesége Gertrúd úrnő Németországból való volt, ettől nemzette Bélát, Kálmánt, Andrást és Szent Erzsébetet…” Szent Erzsébetet négy évvel halála után 1235 pünkösdjén avatták szentté.

Kérdések továbbra is maradtak, hiszen, ha a pünkösdi kiskirálynő valóban Szent Erzsébetet testesítené meg, bizonyára akadna olyan változat, melyben a kiskirálynő az ő nevét viseli. Ilyen azonban nincs. Az elnevezése: királynéasszony, kiskirálynő, király, cucorka, menyasszony.         

A leány- és gyermekjátékokban felbukkanó Szent Erzsébet helyett lehetséges Boldogasszony, Szent Ilona megnevezés. Ezek a játékok pedig nemcsak pünkösd ünnepéhez kötődnek, hanem az egész böjti, húsvéti időszakhoz is.

– Számos népszokáshoz adománygyűjtő szokás is kapcsolódott. Volt ilyen pünkösd esetében is?

 – A pünkösdnek jeles napja…, vagy az Elhozta az Isten piros pünkösd napját… kezdetű jellegzetes dunántúli szövegváltozatokhoz kapcsolódik a Szent Erzsébetet emlegető adománykérő formula. Az András, bokrétás… kezdetű szövegrész csak a Mi van ma, mi van ma… kezdetű alföldi, északkelet magyarországi változatokban ismert, ezekben azonban nem szerepel Szent Erzsébet neve. Arra kérdésre, hogyan kerülhetett egyes gyermekjáték változatainkba és néhány pünkösdölő szövegébe Szent Erzsébet neve, továbbra sem tudunk választ adni.

A népszokások általában nagyon sok kérdést vetnek fel, hiszen gyakran a keresztény ünnephez kötődnek ugyan, de számos olyan elemet tartalmaznak, ami kereszténység előtti hagyomány része volt.

A pünkösdi szokásokban is sokféle korú, eredetű szövegek, dallamok és mozdulatok szerepelnek. Például, gyakran része a szokásnak a „Pünkösdnek jeles napján…” kezdetű egyházi népének, ugyanakkor a mágikus termékenységvarázsló szöveg is: „Ekkora legyen a kentek kendere” melyhez még analógiás mágia, a magasra emelés is járul.

Tóth Gábor

Kiemelt képünk forrása: Edmund Blair Leighton: Árpád-házi Szent Erzsébet kenyeret oszt a szegényeknek, részlet (Forrás: Wikipedia.hu),