Korlátlan kocsmai fogyasztás és korona is járt pünkösdi lófuttatónak – néprajzkutató az ünnepi hagyományról

Pünkösd sokszínű hagyományai közé tartozott a lófuttatás, melynek nyomai nemcsak Csepregen, de Jókai Egy magyar nábob című regényében is fennmaradtak. A téma szakértőjével, Horváth Terézia néprajzkutatóval beszélgettünk a népszokás eredetéről és annak újraéledéséről.

– Milyen népszokásra utal a gyakran használt „pünkösdi királyság” kifejezés?

– „Pünkösdi királyság” szólásmondásunk arra utal, hogy valakinek vagy valaminek rövid életű a dicsősége, a hatalma. A kifejezés mögött egy nagy múltú népszokás rejlik, amely többnyire pünkösd ünnepéhez kapcsolódik, de annak vallási tartalmához nincs köze. A szokásgyakorlat során valamilyen ügyességpróbával, illetve erőpróbával lehet pünkösdkor hatalmat, bizonyos jogokat, kedvezményeket nyerni, amelyek egy-két napig, vagy hosszabb ideig, de legfeljebb egy évig érvényesek.

Lovas verseny Pozsony közelében, litográfia 1839. – GMB Pozsonyi Városi Galéria (Webumenia.sk)

Az ünnep alkalmával választott ideiglenes király alakjának legrégibb német emléke 1155 körüli. A magyarokkal kapcsolatos első említés a szokásgyakorlat tilalma okán került feljegyzésre 1673-ban:

„A pünkösdi ünnepeken valamilyen helység fiataljainak sorából megválasztottak egyet az egész lakosság fejévé, hatalma rövid ideig tartott, de királyi címmel tüntették ki.”

A korai példákban nincs szó arról, hogy erőpróba, lóverseny révén nyerné el a rangot az arra méltó személy, sem egy évig tartó uralkodásról – semmi olyanról, ami a 19. század első felében a csepregi szokás lényeges eleme volt.

– Csepregen a pünkösdi királyi cím elnyerésében jelentős szerepe volt egy lóversenynek. Hogyan zajlott egykor ez az esemény?

– A népszokást hol pünkösdvasárnap, hol pünkösdhétfőn kora délután gyakorolták Csepregen, a Kőszeg mellett fekvő falusias kis mezővárosban. A szokásról a korabeli újságtudósítások számolnak be.

Lényege, a lófuttatás egyszerű gyorsasági vetélkedő volt. Egy közös legelőn jelölték ki a pálya hosszát, 600 lépést, ami 500 méternek felel meg. Egyik végén egy lovas legény kezében egy piros zászló képezte a célt. (A középkorban a piros szín csak a királyokat illette meg.) A távnak háromszor iramodtak neki a saját lovukat szőrén megülő gazdalegények. Az egyes menetekben az győzött, aki először elérte a zászlót. Az első és második futás végén a győztesnek más díj nem járt, csak a frissen fonott, virágokkal tarkázott, vesszőabroncs-korona.

A harmadik futás nyertese tarthatta meg végül a koronát – ő lett a pünkösdi király. A földesúrtól pedig pénzbeli díjazást kapott.

A helybeli kocsmában tizenkét hónapig minden vasárnap ingyen fogyaszthatott, és ha győztes lova legeltetés közben bármiképp kárt okozott, nem foglalhatták le. Egész évben a kocsmai táncrendezés jelentette a feladatát. Ez a szerep megfelelt a környező helységekből ismert legénybíró szerepének. Természetesen minden évben kicsit másként alakult a rendezvény.

1847-ben a tagosítás során a lófuttató hely a fent említett földesúr birtokilletőségébe került, így a parasztok többé nem használhatták a területet. Ez vetett véget az addig meglévő népszokásnak.

Csepreg látképe (Forrás: Flickr.com)

– Magyarországon tradicionálisan meglehettek a lóversenyek, a lovas erőpróbák a korábbi évszázadokban is. Magyar eredetű a csepregi lóverseny?

– Régi közhely, hogy lovas nemzet vagyunk. Lovas erőpróbák, megmérettetések, lovagi tornák biztosan voltak Magyarországon is a középkorban, de azok győztesei nem nyertek pünkösdi királyságot.

Helyi alakulatnak látszik ez a több elemből összeépült népszokás, a csepregi pünkösdi lófuttatás a pünkösdi király cím eléréséért. Az egyik alapeleme az, hogy a valamiféle szavazással választott májusi vagy pünkösdi király egy-két napra szóló, de teljes körű hatalmat élvez a maga társadalmi közegében. A másik alapelem a legénybíróság intézménye, évente megújuló vezérválasztással az adott helység felnőtt gazdalegényei közül.

A vezér, az első legény feladata egy éven át a lányokkal együtt rendezett táncmulatságok szervezése. Ez a két elem a 18. században kapcsolódhatott össze, az úgynevezett első legény akkor nyerhette el a pünkösdi király nevet. Szorosan csatlakozott ezekhez harmadik elemként az, hogy a választás lóversennyel történik, és ez a nyertesnek további jogokat jelent a lovával kapcsolatban.

Összehasonlító kutatásaim azt mutatják, hogy az 1847 előtti csepregi lóverseny német típusú szokás.

Az első pesti lófuttatás 1827-ben. Képünk illusztráció. (Johann Erdmann Gottlieb Prestel színezett litográfiája) (Forrás: Wikipedia.hu)

Hasonlót a környező országok németségénél és a hazai német vagy német-magyar lakosságú helységekben gyakoroltak. Csepreg történetírója szerint a Rákóczi-féle szabadságharc után a szökött jobbágyok helyére ide is telepítettek németeket,

„kik nem bírván a magyar nyelvet, saját nyelvökön szóló külön bíróra volt szükségök.”

– A kutatásai fényt derítettek arra, hogy Jókai Mór egyik regényében felhasználta a csepregi pünkösdi lóverseny korabeli leírását. Hogy történt ez a felismerés?

– A nagy sikerű Egy magyar nábob egyik epizódjellegű fejezete A pünkösdi király. Itt a lóversenyes pünkösdikirály-választást Jókai egy tiszántúli színmagyar kisvárosba helyezte, arra a tájra, ahol soha nem volt ilyen népszokás. A magyar és a külföldi olvasótábor elsősorban Jókai regényéből ismerte meg a pünkösdi királyság hazai intézményét, de alföldi szokásként. Pedig a minta nyugat-dunántúli, egész pontosan csepregi.

Elsőként 1971-ben Fried István közelített Jókai és az irodalomtörténet oldaláról a csepregi lóversenyhez egy kisebb cikkében, ahol megállapította, hogy Jókai forrása egy csepregi szokásleírás.

Magam Fried eredményeitől függetlenül, a néprajz oldaláról, a csepregi népszokás tanulmányozása során, reformkori újságírói tudósítások felfedezése révén jutottam el ugyanarra a fölfedezésre. Bizonyítékot akkor nyertem, amikor az Egy magyar nábob 1893-as kiadásának előszavában Jókai saját megfogalmazására bukkantam, miszerint egy 1824-es folyóiratból vette a pünkösdi király népszokás leírását.

Sok nyomozás után elért gazdag eredményeimet 2001-ben adtam közre először egy nagyobb tanulmányban. Ezt több cikkem követte, majd 2005-ben jelent meg könyvem, A pünkösdi király Csepregen és Jókainál.

– Történtek kísérletek a népszokás felelevenítésére?

– Igen, a helybeli hivatásos és amatőr hagyományápolók több, kisebb 20. századi publikáció, említés nyomán felújították a népszokást. 1993-tól kezdve évente rendeztek pünkösdhétfőn nagy sikerű lóversenyt csepregi specialitásként jó két évtizeden át. Közreműködtek lószakértők, hivatásos és amatőr lovasok, sőt néhány évben fogathajtók is részt vettek. A 21. század első évtizedének derekán élte fénykorát a rendezvény. Kár, hogy később abbamaradt. Remélhetőleg lesz lehetőség újra megszervezni.

 

Tóth Gábor

Kiemelt képünk forrása: GMB Pozsonyi Városi Galéria (Webumenia.sk)

 

A tabletkorszak gyermekeinek is szükségük lenne Jókaira