Pünkösdi nyelvtudás nyelvvizsga nélkül
„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket” (ApCsel 2,1-4).
A keresztény könnyűzenében számos dal szól a Szentlélekről, illetve őhozzá. Martin Smith a Vasárnapnak a Come Holy Spirit című számáról úgy nyilatkozott: – a „Jöjj, Szentlélek” könyörgés az egyik legelterjedtebb, leggyakoribb imádság a keresztények körében. Minden generáció küzd problémákkal, és a megoldás minden korban ugyanaz: a Szentlélek hozza el a válaszokat a kérdéseinkre. Őt hívjuk, hogy jöjjön el közénk. Nagyon erőteljes vonal a dal klipjében, hogy abban a városban vettük fel, ahol a Szentlélek először kiáradt és leszállt az apostolokra.
Vajon a keresztények nagy többsége eljut odáig, hogy képes lesz megszólítani a Szentlelket, és kérni az ő irányítását az életében? Pedig ez a segítség Jézus ígérete szerint minden keresztény ajándéka. Ő tanít meg bennünket mindenre. Az ő jelenléte felfedezhető az életünkben, amelynek sokféle jele, ajándéka lehet. Ezek közül az egyik ilyen „karizma” a nyelveken szólás a Szentlélekben.
A nyelveken való beszéd – amely
legtöbbször dallamos énekként vagy ritmikus szövegként jelenik meg
– valóságos pünkösdi adomány a Szentlélektől. Akik még nem találkoztak vele, minden bizonnyal furcsállják az imádságnak ezt a különleges megnyilvánulását.
Szent Pál apostol a lelki adományokkal kapcsolatban így fogalmaz: „Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok. Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szól, nem emberekhez beszél, hanem az Istenhez. Senki sem érti, hiszen a Lélektől indíttatva titokzatos dolgokat mond” (1Kor 1-2). A pogányok apostola hangsúlyozza, hogy ezeket az ajándékokat az egyház épülésére kell használni, és
a szeretet nélkül semmit sem érnek.
„Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya” (Gal 4,6). Ebből jól látszik, hogy a hívő ember legtökéletesebb imádsága tud lenni az úgynevezett „glosszolália”. A nyelveken szólás közben Isten jelenlétét csodáljuk úgy, ahogy van. A Szentháromság szeretetkapcsolata tárul fel előttünk. Teljes szabadságot engedünk az életünk felett Isten számára.
Ez az önátadás Isten tökéletes dicsőítése. A fülünkkel hallható megnyilvánulása – főképpen, ha közösségben sokan imádkoznak a Szentlélekben – emberi okoskodás és
zeneszerzői bravúr nélküli mestermű.
A mennyei muzsika előíze, amely az emberi szívben békét és valódi örömet terem.
– A Szentlélek felhasznál mindenkit, hogy az emberen keresztül megszólaljon – mondta Kemenes Gábor katolikus pap, Nagykovácsi plébánosa a Vasárnapnak. Hozzátette: a harmadik isteni személy beszéde azonnal talán nem érthető. A Lélek nyelve nem egy gyerekgügyögés. Az istendicséret kifejeződése. Az egyházi közösségben vannak olyanok, akik azt értelmezni tudják. Ők közvetítik az imádkozó által kimondott szavakat. Fontos, hogy mindig legyenek olyanok, akik a nyelveken szólásokat értelmezni képesek.
Arra a kérdésünkre, hogy mi a forrása ennek az imamódnak, Kemenes Gábor azt válaszolta, hogy ezek új nyelvek, a belső, felszabadult dicséret hangjai, amelyek örömmel párosulnak. – Isten jelenlétének és nagyságának megtapasztalásából fakad a boldogság, amelytől távol van a félelem. Dallam is kísérheti a kimondott szavakat. Ha többen imádkoznak együtt csodálatos harmónia tapsztalható meg. A „Lélek-ima” ráhangolódás Isten dicséretére, amelyben semmiféle káosz nincs jelen.
Aki még nem tapasztalta meg a Szentlélek nyelveken szólásának adományát, annak Kemenes Gábor azt tanácsolja, hogy ne ijedjen meg, ha az istendicséret efféle hangja megszólal benne. Rá kell bíznia magát a Szentlélek vezetésére. Jó, ha ilyenkor az ember kifejezi, hogy kész Isten szeretetének útján járni és élni.
Az atya szerint onnan ismerhetjük fel, hogy nyelveken imádkozunk, hogy
megszületik bennünk az öröm, Isten jelenlétének megtapasztalása, és a dolgok igazi mélysége láthatóvá lesz.
Ez az öröm a szabadságot és nem a félelmet hozza el a lelkünkbe. Amikor általában dicsőítjük Istent, akkor az azért történik, mert megtapasztaljuk az ő szeretetét. Amikor nyelveken szólunk, ráhangolódunk a Szentlélek vezetésére, Isten jelenlétének öröme szabadul föl bennünk. Ez
az emberségünk fölé emel, és megnyit a végtelen irányába.
Ekkor már nem azért dicsőítjük Istent, amit kaptunk tőle, hanem önmagáért – mondta Kemenes Gábor atya.
Minden bizonnyal így, Isten dicsőítésére lettünk megteremtve. Sok esetben a kontrollt csak az eszünknek, a gondolatainknak engedjük át az éneklés során, ám ha nem bízzuk magunkat a Lélekre, igazi öröm nem fog gyulladni bennünk. Az imádságaink során is kezdjük el teljesen Istenre bízni magunkat, és úgy szemlélni őt, ahogyan van.
Mária, Jézus édesanyja élete és példája segíthet bennünket, hogy ez a bizalom és önátadás a Szentlélekben minél teljesebb lehessen.
Gável András
További olvasásra ajánlott írásunk:
