Korai volt az NGO-k tranzitzónák megszüntetése felett érzett öröme
Előzmények
A kormány a 2015-ös migrációs hullám után döntött úgy, hogy nem csak fizikailag igyekszik megakadályozni a migránsok Magyarországra jutását, hanem jogilag is. E két szempont ötvözete volt a tranzitzóna megalkotása. Korábban, ha a hatóságok elfogták az illegális bevándorlókat, akkor azok azonnal benyújtották menedékkérelmüket, ezután egy nyílt befogadóközpontban szállították őket, ahol természetesen nem várták meg kérelmük elbírálását, hanem egyből Nyugat-Európa felé távoztak. Ezen változtatott a tranzitzóna, ahol
a menedékkérőnek meg kellett várnia kérelme elbírálását, ám bármikor dönthetett úgy, hogy elhagyja a területet Szerbia felé.
Döntenek a bíróságok – ellentétesen
Ezt az eljárást vonták kétségbe több európai jogi fórumon is. Az egyik ilyen volt az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), amely tavaly novemberben tett pontot egy hosszú ügy végére. Méghozzá úgy, hogy megállapította:
a tranzitzónákban történő elhelyezés nem minősül jogellenes fogva tartásnak, így nem sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét.
Volt azonban egy másik ügy is, egy másik bíróság előtt – hasonló témában. Ebben két iráni és két afganisztáni menedékkérő fordult a szegedi bírósághoz, amely azonban nem tudott döntést hozni, így előzetes döntéshozatalra kérte az Európai Bíróságot. Ez a testület az EJEB-el ellentétben úgy határozott, hogy
jogellenes a menedékkérők „fogva tartása” a tranzitzónában.
Érdekes, hogy döntése során az Európai Bíróság szembement az EJEB korábban meghozott döntésével annak ellenére is, hogy más esetekben a két testület hasonló döntéseket szokott hozni. Az igazán figyelemre méltó ugyanakkor nem is az, hogy a fogva tartás jogellenes, hanem az, hogy
az Európai Bíróság szerint fogva tartásról lehet beszélni egy olyan esetben, amikor a zóna egyik irányba bármikor, bármilyen korlátozás nélkül elhagyható.
Következmények
A döntést az ügyben a migránsokat képviselő Magyar Helsinki Bizottság és az többi NGO is üdvözölte, amikor pedig a kormány bejelentette a tranzitzónák megszüntetését, valóságos örömünnep tört ki körükben.
Erre ugyanakkor semmi okuk sincs, a magyar menekültügyi rendszer ugyanis a tranzitzónák megszüntetésével csak szigorodik.
A kormány jogászai zseniálisan vágták át a gordiuszi csomót. Miközben ugyanis a külföldről finanszírozott NGO-k, a brüsszeli politikusok és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának képviselői abban bíztak, hogy a magyar kormány a döntés után szabad utat ad a migránsoknak, éppen az ellenkezője történt. Ezentúl ugyanis nincs lehetőség arra, hogy bárki a határon nyújtson be menedékkérelmet, ezt csak Magyarország külképviseletein lehet megtenni és ebből adódóan a határ külső oldalán kell megvárni annak elbírálását.
A kormány tehát gyakorlatilag az Európai Bíróság kérésére – bár annak szándékával ellentétesen – szigorította a menekültügyi szabályokat. Abban biztosak lehetünk, hogy Brüsszelben ezek után is kitalálnak valamit, hogy támadják a hazai jogi környezetet. Ismét kiderült azonban az is, hogy számíthatunk jogászaink leleményességére és továbbra is biztonságban érezhetjük magunkat.
