Lecsengőben van a járvány első hulláma, amelynek kezdetén a Párbeszéd párt valami egészen rendhagyó dolgora ragadtatta magát: megpróbálta kitalálni, mire gondolhat a katolikus egyházfő, amikor egyetemes alapjövedelem bevezetését sürgette. Értelmezniük végül nem sikerült résmentesen Ferenc pápa üzenetét, de annyira talán nem is törték magukat emiatt, ehelyett a maguk olvasatát kvázi a pápa szájába adva, kampányolni kezdtek vele.
Van annak valami bája, amikor egy párt, amelynek programja és produktuma mintha szinte csak a keresztény alapelveknek való ellentmondáson alapulna, egyszer csak a katolikus egyházfő szavait igyekszik a maga szája íze szerint alakítani, kiforgatni – és azzal kampányolni. Nem tartunk attól, hogy Ferenc pápa arcképe valaha még szerepelni fog – pozitív kontextusban – a Párbeszéd kampányanyagain, úgyhogy – a tények tükrében – egy picit rágjuk meg, mi is történt, amikor a munka ünnepe alkalmából az egyházfő húsvéti üzenetét próbálták idézni.
A Párbeszéd egy ideje felpattant az alapjövedelem-kampányra, ami valljuk be, nem egy hálátlan téma. Az üzenete sem túl bonyolult, kb. annyit tesz: pénz, bárkinek, rendszeresen, munka nélkül. Ha az elgondolás alapvetően nem is, de tálalása demagógiában már-már Lendvai Ildikó szépemlékű „pénzes postás”-kijelentésének határát súrolja. Ám a Párbeszéd még dobott is rajta egyet azzal, hogy a kampányt kvázi a katolikus egyházfő gondolataival „egyetértve” dobta a választók elé.
A „mém” sokatmondó, talán hozott is a konyhára a zöld álarc mögé bújt baloldali pártnak. Attól most vonatkoztassunk el, hogy valamiért pont sikerült lenyisszantaniuk a keresztet a „megszólaltatott” egyházfő nyakáról – minden azért nekik sem fér bele! – de a nagyobb baj az, és végre térjünk át a lényegre – hogy Ferenc pápa nem erről beszélt, nem a Párbeszéd által kommunikált szövegkörnyezetben – és pláne, még véletlenül sem a magyaroknak címezte szavait.
hirdetésA pápa húvétvasárnap kelt, spanyol nyelvű levelében a koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségek miatt fejezte ki aggodalmát, mégpedig elsősorban egyes latin-amerikai nemzetek legszegényebbjei miatt. Levelét bolíviai emlékei inspirálták, ahogy erről szót is ejt benne. Azokról az emberekről szólt, azoknak az alapjövedelemmel való támogatását szorgalmazta, akik „a világ szemétől távol” dolgoznak, nagyon kevés pénzért, és akik a járványhelyzetben még az alamizsnányi megélhetésüket is elveszíthetik. „Utcai árusok, újrahasznosítók, karneváli munkások” – sorolta az egyházfő a levél címzettjeit.
Magyarul az egyházfő, amikor az alapjövedelem bevezetését szorgalmazza, halat adna a legszegényebbeknek. (Ennek eleve vannak bizonyos hagyományai a katolikus egyházban.) Ráadásul arrafelé a kormányok egyebekről való győzködésén túl talán ez az egyetlen szóba jöhető, egyértelműen hatásos segítség.
De azért fogadjuk el, hogy Latin-Amerika nem csak a földgömbön van baromi távol Magyarországtól.
Ha nálunk nem halat (alapjövedelmet), hanem hálót (munkát) biztosít a kormányzat a járvány miatt legnehezebb helyzetbe kerülteken, alaposan megtámogatva adó- és más kedvezményekkel, akkor az európai (!) szemüveggel nézve egy eléggé értékelhető, hosszú távon működőképes, biztonsággal fenntartható és a gazdaság számára is üdvös program. A közvélemény bizonyos része számára sajnos kevésbé egyértelmű, mint a Párbeszéd által szajkózott „pénzes postás”-alapjövedelem – de hát éppen ezért van már-már paradicsomi helyzetben a párt által is képviselt ellenzék. Elég, ha beszélnek, a számokat nem kell a mondataik mögé tenni sosem.
