Ünneplésre méltó, hogy családban élhetünk

Május 15-én a család nemzetközi napját ünnepeljük, ráirányítva a figyelmet társadalmunk legkisebb egységének fontosságára. Az ünnepnap '94-es bevezetése óta eltelt időben talán minden korábbinál komolyabb figyelem irányult a család intézményére – amelyet hol meginogni, hol erősödni láttunk, egy azonban biztos: a koronavírus-helyzet minden eddiginél jobban rádöbbentett minket, mit is jelent, micsoda jelentősége van, hogy tartozhatunk valahová.

Az anyák napja és a gyereknap között bújik meg szerényen ez a jeles ünnep, melynek létezéséről kevesen tudunk. Május 15-én nem veszünk virágot, nem csapunk óriási murit, és a média sincs tele a hírrel, hogy a családokat ünnepeljük. Szerény megemlékezés ez, hiszen valami olyasmiről van szó, ami sokunk számára magától értetődik. Mindannyian valahova születtünk, s az a közeg, ami az első pillanattól fogva körbevesz minket, sokszor talán fel sem tűnik – valahogy úgy, mint a körülöttünk lévő éltető levegő.

Persze napjainkban számos vita és félelem van jelen a család körül: egyesek azt szeretnék elhitetni velünk, hogy család lehet bármi, amit annak nevezünk. Ám az ember nem egyedül van a természetbe vetve, hogy maga válasszon szimpatikus társakat magának, hanem a Jóisten brilliáns terve szerint születünk abba az óvó-védő közegbe, melyet szüleink jelentenek számunkra. Jézus sem véletlenül született erre a földre magatehetetlen csecsemőként, akit édesanyja és nevelőapja gondosan védelmezett, terelgetett felnőttkoráig, első nyilvános fellépéséig. 

Az embergyermek az első pillanattól szomjazza a kapcsolatot, nélküle a túlélése sem lenne bitosított a világban. Ez az emberi kapcsolat pedig a család szerető közegében valósulhat meg legtökéletesebben, s itt bontakozhatnak ki egy gyermek valódi képességei is. A szeretet légköre az, amely ellát minket a létezésünkhöz szükséges munícióval és felvértez a későbbi kihívásokkal, nehézségekkel szemben.

A család éppen ezért félelmeink ellenére nincs válságban most sem, hiszen élni, lélegezni sem tudnánk nélküle születésünk után. Sokkal inkább a világ van válságban, amely elfelejti ezt az alapvető tételt, s azt gondolja, hogy egy édesapa vagy édesanya bármivel pótolható lenne.

Most, a járvány idején talán mindennél jobban megérezhettük, mit is jelent számunkra a családunk. Hogy hiányzik a találkozás idősödő szüleinkkel, testvéreinkkel, hogy mennyire ránk utaltak a gyermekeink az összezártságban, s milyen nagy kincs egy jól működő házasság a bizonytalanság és félelem hónapjaiban. Habár nem szokás ünnepelni a család napját, most ezerszeresen is tegyük meg: örüljünk annak, hogy van hol megélni a szeretetünket, s olyan emberek vesznek körül bennünket, akikben megbízhatunk.

A család létezése ráadásul nem feltétlenül magától értetődő – ha valaki hiányt szenved e téren, az könnyen félembernek érezheti magát. Talán bennünket is elgondokodtat egy pillanatra, ha megállunk, megnézzük az alábbi megható rövidfilmet, amely a nevelőszülőségről szól, s amely megmutatja, mi az, amit pótolniuk kell ezeknek a heroikus küzdelmet folytató embereknek.

Mert igenis ünneplésre méltó, hogy családban élhetünk!

Befogadottak dokumentumfilm

A Befogadottak dokumentumfilm ma este a Facebookon is megtekinthető. Mi ezzel a filmmel szeretnénk felhívni a figyelmet a nevelőszülők szeretetteljes gondoskodására, és megköszönni különleges áldozatukat! Isten áldja a nevelőanyákat!

Közzétette: Fülöp Attila – 2020. május 4., hétfő

Ha fontosnak tartod a családot, a szülői szerepekhez kapcsolódó értékeket, és szeretnél további cikkeink között böngészni, akkor kövesd be a Családhálót a Facebook-on!

(Kiemelt képünk forrása: Pixabay)