MOST van itt az idő – Nélküled nem sikerülhet!
Már alig maradt pár óránk, hogy megmutathassuk, fontos számunkra a mellettünk élő ember, még ha fizikailag egy-egy koholt határ vagy több száz kilométer el is választ tőle.
A testvérünkről, családtagunkról van szó, hiszen egy nemzet gyermekeiként felelősek vagyunk egymásért.
A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezte az aláírásgyűjtést, melynek célja, hogy közvetlen támogatást kaphassanak Brüsszelből az őshonos, de a jelenlegi határvonalak miatt kisebbségben élő nemzetiségek. Bár székely kezdeményezésről van szó, de nem csak az ő ügyük érintett, hanem ugyanúgy a felvidékiek, vajdaságiak, kárpátaljaiak, de a katalánok, baszkok és számos más Európában élő nemzeti kisebbségek is.
Ez az aláírás neked fél perc, de számos embertársad életét befolyásolja!
Az aláírásod kincset ér, hiszen lehet, hogy Te éppen bevásárlás közben, az okoseszközödön keresztül nyomsz egy aláírom gombot, de másnak a mindennapi megélhetése, szülőföldjén való megmaradása, családi kapcsolatainak erősödése, nemzeti és kulturális értékeinek továbbadása múlik rajta – nem a világ más pontján, ahogy Tamási Áron utal erre (bárhol otthon lehetünk), hanem szeretett szülőföljén maradva, ahogy Reményik Sándor Eredj ha tudsz verse is tükrözi a szülőföld szépségének megtartó erejét.
Talán már unod, hogy az irdala.hu-ról zeng minden sajtóorgánum, nemzeti érzelmű műsor, politikus, színész – ráadásul a közösségi médián keresztül talán az ismerőseid is épp egy erre vonatkozó megosztást tesznek.
De jusson eszedbe, hogy nem véletlenül foglalkoztat ennyi embert ez az ügy! Lehet, hogy Neked soha nem kell vagy kellett elutaznod messzi földre a megélhetésedért, és a családod őshonos területén megmaradhattál abban a védelemmel felruházott, szeretett közösségben, melyet az Otthon jelent. De sokan arra kényszerülnek, még ha szülőföldjük a legszeretettebb és ismert vidék is számukra, hogy elvándoroljanak.
A székely nép különösen szereti a hegyek közt a hazáját. A friss levegőbe harapva, forrásvizét kortyolgatva, testvérének tiszta szemébe tekintve tudja, hogy a dolgos kezek azért lesznek minden nappal egyre érdesebbek, hogy a kevés betevő ellenére a család együtt maradhasson, és a dédunokák is azon a vidéken élhessenek, ahol az ember szerelmes lett a tájba, mely életre hívta őt.
Székely leány vagyok, aki egy magyar legénnyel való családalapítás miatt elszármazott otthonról, a szeretett Háromszékről. De munkámmal és életemmel szüntelenül úgy próbálok tevékenykedni, hogy szülőföldemet, családomat, székely népemet lehetőségeimhez mérten segíthessem.
Nem szégyellem származásomat, beszédemmel tudatosan őrzöm azt a külön nyelvet, melyet mi használunk. Lehet, sokan nem értenek meg egyből, de büszke vagyok arra a kultúrára, azokra az értékre, melyeket az Otthonnal szívtam magamba az anyatejjel. Furfangos székely gondolkodás, vagy éppen a makacs székely jellem velem jár, s tény, én a hegyek ölelésében érzem igazán otthon magam. Iskolás éveim során meg kellett küzdenem a román nyelvvel, kaptam már bántó megjegyzéseket, hogy igazából én hazátlan vagyok, mert se nem román nem vagyok, se nem magyar úgy igazán… De nem ezt erősítem soha magamban, hanem emelt fővel és tisztelettel kívánom azt a kultúrát átörökíteni, amit gazdagított a szülőföldem történelmi múltjából adódó sokszínűsége (élnek nálunk székelyek, románok, szászok, cigányok, de egyes vidékeken még örmények is).
Én magyar fővárosunkban élem a mindennapjaimat, de szívem egy darabja örökre otthon, a céhes városban dobog és ha tehetném, egymagam száz aláírással támogatnám a nemzeti kisebbségeket. Mert tudom, hogy milyen egyedi értékkel bírnak, vagyis bírunk!
Az aláírásodat itt adhatod oda a nemes cél érdekében.
Gyöngy-Pethő Krisztina
Kiemelt képünk forrása: MTI/Czeglédi Zsolt
