Meg kell tisztítani a WHO-t az élet- és családellenes elemektől! – Schittl Eszter a Vasárnapnak

Hogyan bízhatnánk gyermekeink nevelését arra a szervezetre, amelynek érdeke, hogy a fiatalok megforduljanak az abortuszklinikákon?

A CitizenGO petíciót indított, amelyben arra kérik a WHO-t támogató országokat, hogy az USA példáját követve vegyék fontolóra a szervezet közpénzből történő finanszírozásának leállítását, amíg az Egészségügyi Világszervezet különböző élet- és családellenes tevékenységeket támogat. A WHO többek között a serdülők abortuszhoz való szabad, szülői beleegyezés nélküli hozzáférését, a nemátalakító műtéteket, valamint a prostitúció legalizálását is pártolja, de terhességmegszakítás mellett lobbizó videót, illetve olyan egészségügyi felvilágosító csomagot is készített már, melyben szerepel a négyévesek maszturbálásra tanítása... Schittl Esztert, a CitizenGO magyarországi kampányigazgatóját kérdeztük a WHO felelősségéről és a mostani helyzetben rejlő lehetőségekről.

– A petíciót egy napja küldték be és máris több mint 81 ezer aláírója van. Ez elsőre hatalmas számnak tűnik. Nemzetközi kampányról van szó? Megmutat ez valamit abból, hogy társadalmi szinten milyen a támogatottsága a WHO-nak?

– Nemzetközi petícióról van szó, amit nyolc nyelven indítottuk el eddig, és több tucat ország vezetőihez szólunk benne. Az Egészségügyi Világszervezet a petíciónkban kiemelt aggasztó irányvonal mellett számos hasznos tevékenységet folytat, ezért nem teljesen fekete-fehér kérdés, hogy WHO-pártiak vagy -ellenesek vagyunk-e. Meg kell tisztítani a WHO-t az élet- és családellenes elemektől, ezért nem lehet tovább hallgatni róluk. Ha az Egyesült Államok mellett további országok döntenek a WHO finanszírozásának leállítása mellett, azzal nyomást gyakorolhatnak az ENSZ-szervre.

– Számos, családokat mélyen érintő kérdést említenek, amelyben a WHO befolyásolni szeretné az országokat, az abortusz fiatalok általi elérése és a prostitúció legalizálása talán mindennél súlyosabb, de nem mehetünk el a gyermekek „átnevelése” mellett sem. A kérdés, mekkora valós befolyása van ennek a szervezetnek például az itthoni intézkedésekre?

– A WHO átvette az LMBT-csoportok és az abortuszpárti lobbisták nyelvezetét és érvrendszerét, és sajnos megvan a hatalma és eszköztára hozzá, hogy ezt egyfajta normává tegye világszerte. Ha nem is egyik pillanatról a másikra következik be a változás,

az ENSZ-szervek és a liberális lobbiszervezetek összejátszása hosszú távon hozzájárul a nemzeti jogszabályok és gyakorlatok megváltozásához vagy éppen fenntartásához.

Nem tudom például, hogy van-e köze a WHO és más nemzetközi szervezetek nyomásgyakorlásának ahhoz, hogy Magyarországon miközben a legtöbb nem életmentő műtétet leállították a járványhelyzet alatt, az abortuszokat kivételként megjelölve tovább folytatják. Az biztos, hogy a különböző nemzetközi nyomásgyakorlások összeadódva hatnak a nemzeti, vagy akár helyi szintű döntésekre is.

– Létezik olyan szervezet, amelyik adott esetben át tudná venni a WHO szerepét, és globális szinten kezelné a világ egészségügyi adatait? Vagy mi lenne a következő lépés, ha megszűnne a WHO támogatása?

– Egy megtisztulási folyamat kezdetét, nem pedig a szervezet megszűnését jelentené, ha további országok állítanák le a WHO adófizetők pénzéből való finanszírozását. A WHO-nak számos fontos, a mi egészségünkre és életünkre is pozitívan ható tevékenysége van, ezek közt bújnak meg az ideológiailag motivált elemek, amiket ki kell gyomlálni, hogy valóban áldásos munkát tudjon folytatni az Egészségügyi Világszervezet.

– Vajon mire hivatkozva tekinti feladatának egy egészséggel foglalkozó szervezet a magzatgyilkosság reklámozását? Hiszen az abortusz minden, csak nem egészséges.

– A WHO teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az abortusz kioltja egy védekezni képtelen ember életét. Pedig

ki más tudhatná jobban az Egészségügyi Világszervezetnél, hogy az ember élete a fogantatása pillanatában kezdődik!

Emellett a kutatások és az abortuszon átesett anyák beszámolói alapján teljesen világos, hogy az abortusz árt a nőknek is. Akár évekkel, évtizedekkel később is jelentkezhetnek a lelki hatásai, például évfordulós gyász, párkapcsolati és kötődési problémák, öngyilkossági gondolatok, depresszió és más mentális betegségek formájában. Illetve arról is kevés szó esik, hogy az abortusz jelentősen megnöveli a mellrák esélyét is, hiszen mesterséges módon szakítják meg a szervezet anyaságra való felkészülését.

A WHO-nak tudnia kell ezekről, de valamiért úgy döntött, hogy a homokba dugja a fejét, és összefog az abortuszpárti lobbistákkal.

Olyan döbbenetes dolgokat támogat így, mint a tinédzserek szülői beleegyezés nélküli abortusza! Ha nem látnánk leírva, talán el sem hinnénk, hogy egy megbecsült világszervezet ilyenhez adja a nevét.

– A kémiai abortuszokra kitérve: van a WHO-nak szerepe abban, hogy most, a koronavírus-járvány alatt több országban is engedélyezték az otthoni terhességmegszakítást?

– A WHO a koronavírus-járvány kapcsán külön felhívta a világ országait, hogy továbbra is folytassák az emberi életet kioltó abortuszokat. Ezzel nyomás nehezült az országokra a nagy tekintélynek örvendő, az egész világ egészségügyi előírásait meghatározó szervezet részéről. Emellett a WHO már évek óta lobbizik az otthoni abortuszokért, és még azt is képes volt leírni (a linkelt anyag 18. oldalán – a szerk.), hogy az abortuszt okozó készítményeket bizonyos körülmények között az egészségügyi szolgáltató direkt felügyelete nélkül is javasolja!

– Mennyire áll jogilag biztos alapokon a Planned Parenthood-dal való felvállalt közreműködés, nem kellene teljesen pártatlannak lennie ennek a szervezetnek?

– A jog vagy az emberek védelme helyett ideológiai és politikai akapon nyugszik a WHO és az abortuszszervezetek szövetsége. A petíciónkban is hivatkozott Family Watch International több alkalommal rámutatott az ENSZ-szervek és az abortuszszervezetek szoros kapcsolatára, amelyek hatalmas lobbit folytatnak a nemzetközi szervezetekben, közben viszont szakértői szerepben is fel-feltűnnek a különböző ENSZ-dokumentumokban. A WHO több pontban aggályos európai szexuális nevelési programja (9. o.) például kifejezetten hasznos referenciaként utal a Nemzetközi Planned Parenthood Szövetségre (amerikai abortuszóriás nemzetközi ága) a szexuális nevelés tekintetében. Látjuk eközben, hogy a Planned Parenthood-nak nem érdeke, hogy kevesebb kliense legyen, hiszen minél több abortuszt végezhet, annál több bevétele lesz.

Hogyan is bízhatnánk gyermekeink nevelését pont arra a szervezetre, amelynek az az érdeke, hogy később a fiatalok megforduljanak az abortuszklinikákon?

A petícióról bővebben itt olvashatunk.

Czefernek Léna