– Európában és azon belül Magyarországon is volt olyan történelmi kor, amikor járványok szabadultak el. Tudunk-e valamit arról, hogy ilyenkor – például kolerajárvány idején – miként éltek vallásos életet a falvakban, városokban?

– Bárth Dániel: A járványok történeti demográfiai, társadalom- és kultúrtörténeti kutatása világszinten igen gazdag. Különösen fontosak azok a szakmunkák, amelyek a mindennapi élet szintjén láttatják a történteket. A vallási élet nyilván ilyen keretben értelmezhető.

A járványokhoz való hozzáállás és a leküzdésükre irányuló küzdelem elképzelhetetlen a vallási aspektusok nélkül, hiszen a félelem, rettegés, halál fogalmak automatikusan transzcendens vonatkozásokat is előhívtak.

A keresztény középkor és kora újkor az egyes csapások – köztük a járványok – kapcsán egyrészt a szenttisztelet bizonyos vonatkozásainak megerősítését, másrészt a bűnbakkeresés mechanizmusait hozta el. A 18. századi pestisjárványok után közép-európai szinten elsősorban Szent Rókus, Szent Rozália és Szent Sebestyén kultuszának fellendülését tapasztalhatjuk. A járvány elmúltával, fogadalomból épült ekkoriban Magyarország sok tucatnyi Rókus-kápolnája. De van adatunk a járványok démonizálására, ilyen értelemben megszemélyesítésére is.

hirdetés

Kereszt (Forrás: Flickr.com)

– Mivel foglalkozik az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoportja?

– Bárth Dániel: A kutatócsoport célja a lokális közösségekben élő keresztény alsópapság kultúraközvetítő szerepének vizsgálata a 18–20. századi Magyarországon és Erdélyben. Különösen nagy hangsúlyt kap az elit és a népi kultúra közötti kölcsönhatások fókuszpontjában tevékenykedő papok gyakorlata, akik a 18. század második felétől gyakran közvetlenül, írásos formában reflektáltak a falusi, mezővárosi lakosság kulturális megnyilvánulásaira. Előtérbe kerül a felvilágosodás és a romantika közötti átmeneti időszakban az a papi attitűd, amely a tiltás/reform felől az értékcentrikus megörökítés igénye irányába mozdult el.

Erdélyi esettanulmányok a romantika korában fellendült népköltészetkutatás kapcsán világítják meg az unitárius lelkészek szerepét.

Ugyancsak fontos kérdést jelentenek a 19–20. századi politikai-ideológiai és az egyházakon belüli mozgalmak, amelyek hatással voltak a lokális mezőben élő alsópapság gondolkodására vagy közösségi megítélésére. A vizsgált három évszázados periódusban sokféle módon megnyilvánult a nemzeti identitás, a kisebbségi létforma, a helyi vallás és a felekezeti együttélés problematikája.

A kutatás mindezeket a lokalitásban élő alsópapságra vonatkozó levéltári források szűrőjén keresztül elemzi és értelmezi.

– A kutatócsoport tagjai tehát alapvetően történeti forrásokon keresztül végzik kutatásaikat, most mégis a jelenlegi, járvány sújtotta helyzetre reflektálnak a Hitélet a járvány idején című felhívásukkal. Miért vágtak ebbe bele, milyen eredmények, visszajelzések érkeztek eddig? Mire épül a kutatás?

– Ilyefalvi Emese: Eredetileg ebben a félévben a kutatócsoport tagjaival és külső munkatársaival Papok és közösségek címmel műhelyszemináriumot tartottunk az ELTE BTK-n.

Amikor az oktatás is átkerült az online térbe, érzékelhető volt, hogy olyan események szemtanúi és átélői vagyunk most, amelynek dokumentálása elengedhetetlen. Ezért a hallgatókkal közösen készítettünk két online kérdőívet, egyet a közösségi tagoknak, egyet pedig a lelkipásztoroknak.

A kutatás tulajdonképpen erre épül. Nagyon bízunk abban, hogy sok kitöltője lesz mindkét kérdőívnek. Az eddigi visszajelzések többnyire pozitívak, sokan örülnek a lehetőségnek. A kérdőíveket teljesen anonim módon lehet kitölteni.

A felhívás teljes szövegét és a kérdőíveket az kutatócsoport honlapjáról érhetik el:

Tóth Gábor

Kiemelt képünk forrása Flickr.com