Szent II. János Pál pápát nézni mentek az emberek, Benedek pápát hallani akarták

1. Mindnyájan Isten teremtményei vagyunk

Isten mindenkit szeret, mert mindnyájan teremtményei vagyunk. Egyesek azonban bezárták előtte lelküket; szeretete nem talált befogadásra. Ők azt gondolják, hogy nincs szükségük Istenre; elutasítják őt. Mások, akik talán erkölcsileg ugyanolyan bűnösek, legalább szenvednek emiatt. Várják Isten eljövetelét, tudják, hogy szükségük van az ő jóságára, még ha el sem tudják pontosan képzelni. Várakozásra nyílt szívükbe beléphet Isten világossága és vele együtt a béke. (Beszéd a Szent Péter-bazilikában az éjféli misén, 2005. december 25-én)

2. Az önmagát istenné tevő gőg nem tudja megtalálni Istent

Hogyan lehet, és hogyan nem lehet Istent megismerni? Hogyan állhat az ember Isten elé, és hogyan veszítheti el Istent? Ez a nagy kérdés áll itt előttünk. Nem tudja megtalálni Istent a gőg, amely Istent tárggyá akarja tenni, és rá akarja kényszeríteni a mi laboratóriumi feltételeinket. Ez a gőg ugyanis feltételezi, hogy Istent mint Istent tagadjuk, mivel fölébe helyezzük magunkat. Mivel elvetjük a szeretet és a belső ráhallgatás egész dimenzióját, és csak azt ismerjük el valóságnak, amivel kísérletezhetünk, amit kézbe vehetünk. Aki így gondolkodik, önmagát teszi istenné, és nemcsak Istent alázza meg, hanem önmagát és a világot is. (A názáreti Jézus c. könyvből)

3. Van értelme a fájdalomnak és a szenvedésnek

Minden bizonnyal van sok haszontalan fájdalom, amelyeket kerülnünk és a világból száműznünk kell – ezeket a gyűlölet és az erőszak okozza. (…) De a fájdalomnak mélyebb értelme is van, és életünk csak akkor válik éretté, ha tudunk értelmet adni a fájdalomnak és a szenvedésnek. Szeretet sincs fájdalom nélkül, mert a szeretet mindig föltételezi, (…) hogy megszabadulok magamtól, és elfogadom a másikat a maga mivoltában. Föltételezi, hogy odaajándékozom magamat, és így kilépek önmagamból. Mindez fájdalom, szenvedés, de éppen ebben a szenvedésben leszek naggyá, amelyben önmagamat a másikért, azért, akit szeretek, és ezért Istenért elveszítem. Életem ekkor rátalál a szeretetre, és a szeretetben megtalálja az érelmét. (Találkozás a papsággal Auronzo di Cadoréban, 2007. július 24-én)

4. Képesek vagyunk méregteleníteni a világot

Képesek vagyunk megnyílni a közeledő Isten előtt, és a világot is nyitottá tudjuk tenni az igazság, a szeretet, a jó számára. Ez az, amit a szentek tettek, akik mint Isten munkatársai hozzájárultak a világ üdvösségéhez. (…) Meg tudjuk szabadítani az életet és a világot azoktól a mérgektől és szennyeződésektől, amelyek tönkretehetik a jelent és a jövőt. (Spe salvi enciklika)

5. A mindenen felülkerekedő pszeudoracionális szkepticizmus szerint az igazság nem toleráns

1989 (…) a kommunista rendszerek összeomlása. De a válasz nem a hithez való visszatérés volt. (…) Nem fedezték föl újra, hogy az egyház a zsinat tekintélyével megadta a választ. Ehelyett a totális szkepticizmust, az ún. posztmodern gondolkodást adták feleletül. Semmi sem igaz, mindenki maga lássa, hogyan él. A materializmus kerekedett felül, vak, pszeudoracionális szkepticizmus, amely végül kábítószer-fogyasztáshoz vezet, és minden olyan jól ismert problémához, amelyek újra elzárják az utat a hit elől, mert ez így olyan egyszerű, olyan nyilvánvaló: nem, nincs igazság. Az igazság nem toleráns, ezen az úton nem járhatunk. (…) Most más diadalérzés erősödött meg: azt gondolják, hogy megtalálták az utat, amely elvezet az új világhoz. De a keresztnek, a Megfeszítettnek az alázatossága éppen ezt a triumfalizmust zárja ki. Le kell mondanunk erről, arról a gondolatról, hogy valójában most jön létre a jövő nagy egyháza. Krisztus egyháza mindig alázatos, éppen így nagy és örömmel teljes. (Találkozás a papsággal Auronzo di Cadoréban, 2007. július 24-én.)

6. Az Úr a történelem legfőbb bírája

A történelem valójában nem sötét hatalmaknak, nem a véletlennek vagy emberi döntéseknek a kezében van. A fékeveszett gonosz hatalmaknak, nem a véletlennek vagy emberi döntéseknek a kezében van. A fékeveszett gonosz hatalmak, az erőszakosan ránk törő Sátán, a sok szerencsétlenség és baj fölött, amelyekkel szembesülünk, ott áll az Úr, a történelem legfőbb bírája. Ő vezeti bölcsen a történelmet az új ég és új föld fölvirradtáig, amelyet a Jelenések könyvének utolsó része az új Jeruzsálem képében rajzol meg. (Pápai audiencia, 2005. május 11-én)

7. A szeretet egységének szolgálatában a római egyház „elöl jár a szeretetben”

Az ökumenizmus útját Isten szeretetének fényében szemléljük. (…) Az igazi szeretet nem oltja ki a jogos különbségeket, hanem összhangba hozza őket egymással egy magasabb egységben, és ezt nem kívülről rakják rá, hanem a szeretet belülről mintegy formát ad az egésznek. (…) A szeretet egységének ebben a szolgálatában a római egyház „elöl jár a szeretetben”, amint Antiochiai Szent Ignác mondja. Kedves testvéreim, ma itt előttetek szeretném különleges tisztségemet, a péteri hivatalt újra Istennek ajánlani, és lehívni rá a Szentlélek fényét és erejét, hogy mindig elősegíthesse az összes keresztények testvéri közösségét. (A keresztények egységéért tartott imahét befejező beszéde, 2006. január 25-én)

8. Tanuljuk meg az Eucharisztiát bensőnkben ünnepelni

Az Úrral való együttlétünk fontos módja az Eucharisztia imádása. (…) Csak jelenlétét imádva tanuljuk meg őt igazán befogadni, így tanulunk meg a szentáldozáshoz járulni, így tanuljuk meg az Eucharisztiát bensőnkben ünnepelni. (…) Legyünk szívesen az Úrnál; vele mindenről beszélhetünk: problémáinkról, gondjainkról, félelmeinkről, örömeinkről. Elmondhatjuk neki hálánkat, csalódásainkat, kéréseinket, reményeinket. (Beszéd Altöttingben a Mária-vesperáson, 2006. szeptember 11-én)

9. Isten akaratát elfogadva jutunk el valódi önazonosságunkhoz

A keresztények mindig újra megtapasztalják, hogy nem elveszítik magukat, hanem mély benső önazonosságra és belső szabadságra találnak, ha átadják magukat az Úr akaratának. Jézuson fedezik föl, hogy az találja meg saját magát, aki elajándékozza önmagát; hogy szabaddá lesz, aki Istenen alapuló, Istent kereső engedelmességre kötelezi el magát. Istenre hallgatni és neki engedelmeskedni nem mástól való függőséget és önállóságunk elveszítését jelenti. Isten akaratát elfogadva jutunk el valódi önazonosságunkhoz. (Beszéd a Mária-vesperáson Mariazellben, 2007. szeptember 8-án)

10. Mária megtanít bennünket egymás elfogadására

A Jézus Krisztusban, Isten emberré lett Fiában való hitünkkel ősidők óta együtt jár édesanyjának különleges tisztelete. (…) Mária anyai lelkülettel ma is védelmébe vesz minden nyelvű és kultúrájú embert, hogy sokféleségüket egyesítve Krisztushoz vezesse őket. (…) Tőle kell megtanulnunk azt is, hogy egymást olyan szeretettel fogadjuk el, amilyennel ő elfogad mindnyájunkat. (Beszéd a bécsi Am Hof téren, 2007. szeptember 7-én)

+1. A fiatalok és az életet örömmel és értelemmel eltöltő igazi szerelem

A fiatalokat az a veszély fenyegeti, hogy elveszítik reményüket, mert könnyen úgy láthatják, mintha elrabolnák tőlük az életet örömmel és értelemmel eltöltő igazi szerelmet. (…) Sajnos nem ritkán azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok, fiatal férfiak és nők, sőt még gyermekek is könnyen válnak a megrontott szerelem áldozatává. Becsapják őket lelkiismeretlen felnőttek, akik maguknak is meg a fiataloknak is hazudnak, és a fogyasztói gondolkodás zsákutcájába viszik őket. Egyre korábban, már az ifjúkort megelőző időben fogyasztás tárgyává teszik még a legszentebb valóságokat is, mint amilyen az emberi test, amely a szeretet és az élet Istenének temploma. (…) A test a személy megnyilatkozása és kifürkészhetetlen titka. (Az Úrangyala-imádság előtt Rómában a Piazza di Spagnán, 2007. december 8-án.)