A „körülöttünk kifordult világ”-, a „minden megváltozott”-, a „már rá sem ismerünk”-élménye ellen Gyöngy-Pethő Krisztina kolléganőnk immár egy hónapja gyűjti és publikálja nap mint nap gondolkodók, szentek, világító szelleműek egy-egy vigasztaló üzenetét. Képeink alá tőlük idézünk most. A bánat és a fájdalom mélyén mindig világít valami fény. Biztosan tudom: az éj nem teljes soha, mindig nyitva a remény világos ablaka. (Paul Éluard) Ezernyi félelem sem olthatja ki reményünket. (Szent XXIII. János pápa) Ha csendben vagy, akkor vagy teljesen és igazán önmagad. (Maggie mama) Amikor az éjszaka a legsötétebb, akkor van legközelebb a hajnal. (Charles H. Spurgeont) Az emberélet keresztjei olyanok, mint a kottában a keresztek: felemelnek. (Ludwig Van Beethoven) A keresztfához megyek,/ Mert máshol nem lelhetek/ Nyugodalmat lelkemnek. (A keresztfához megyek) A halál az Egésznek felőlünk látszó oldala. A másik oldalt így hívják: feltámadás. (Karl Rrahner) Ne féljetek szentek lenni! Tegyétek az új évezredet a szentek korszakává! (Szent II. János Pál) Isten rejtélyei sokkal megnyugtatóbbak, mint az ember megoldásai. (Gilbert Keith Chesterton) Az ember két világ polgára egyszerre, lelkének gyökérszálai az éghez kötik, lábával sáros földi utakon botorkál. (Márton Áron) A világ jövője nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem, hogy mennyire tiszteljük az életet. (Albert Schweitzer) Amióta a világ a betlehemi kisdedet látta, és hisz benne, azóta tudja, hogy a legkisebb fény is nagyobb valóság, mint a végtelen sötétség. (Márton Áron) A szenvedés orvosság a bűn ellen. (Gyökössy Endre) Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig. (Mt 28, 20)