Húsvét a koronavírus árnyékában – egy hajléktalanokat ellátó intézmény falai között

A Csak Egyet Szolgálat központja több mint nappali melegedő a hajléktalan emberek számára. A Király utca – Izabella utca sarkán lévő kis helyiségbe nem csupán tévét nézni, ügyeket intézni, zuhanyozni és enni járnak, hanem hitért és jó szóért is betérnek az oda látogatók. Most azonban az új járványügyi helyzet miatt sajnos csökkentek a lehetőségek, hiszen rájuk is az ellátórendszerre vonatkozó általános intézkedések érvényesek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy-egy ember csupán negyed órát tölthet az intézményben, hiszen tartani kell a másfél méter távolságot – a többi higiéniai szabály mellett.

Amiért létrejöttünk, azt most csak annyiban tudjuk megvalósítani, hogy továbbra is nagy szeretettel fordulunk a hajléktalan látogatóink felé, a szigorításokat betartva – fogalmaz Kunszabó Panni, majd elmeséli, hogy rengeteg koordinációs munka, és még több fertőtlenítés a feladatuk, hogy be tudják tartani a hatályos intézkedéseket. De most csupán étkeztetés, kávéosztás, esetleg egy rövid zuhany fér ezekbe a találkozásokba, hiszen egyszerre összesen tizenöten lehetnek náluk a szabályok értelmében.

Azt is megtudjuk, hogy ahol a hajléktalanszállók nappali melegedőként is szolgáltak, ott most zárlat van, így a Csak Egyet Szolgálat melegedőjében főleg azokkal találkoznak, akik valamiért kimaradtak, s az utcán töltik az éjszakákat. Most már enyhült az idő, de az első három hét nagyon kemény volt – nagyon sok átfagyott emberrel találkoztunk, s jelenleg is folyik hálózsák-gyűjtés azok számára, akik a szabad ég alatt élik meg a mindennapokat – mondja a vezető. Mivel a hajléktalanszállók igen zsúfoltak, most mégis az a furcsa helyzet állt elő, hogy

a koronavírus szempontjából kevésbé veszélyeztetettebbek, akik kimaradtak.

Megdöbbentően türelmesek és elfogadóak – hangzik a kérdésre a válsz, hogyan élik meg a hajléktalanok a járványveszélyt. Pedig sok az idős, krónikus beteg közöttük, aki most nem tud elmenni kezelésére, mégsem lázadnak, értik a veszélyt, és örülnek a védőfelszereléseknek. Érkezett ugyanis adomány a központ számára nagy mennyiségű fertőtlenítő, kesztyű és mosható maszk formájában, amit folyamatosan osztanak, csakúgy, mint a gyógyszereket, gyümölcsöt és vitaminokat, amire nagy szüksége van most ezeknek az embereknek.

– Nagyon hálásak, és bizony messziről eljönnek érte

– fogalmaz Kunszabó Panni, aki szerint nincsen nagy félelem a hajléktalanokban, hiszen sok mindenen átestek már életükben, de alkalmazkodnak és elfogadják a mostani helyzetet.

Arról is megkérdeztük a központ vezetőjét, hogyan készülnek az idei húsvétra, hiszen a koronavírus-fenyegetettség mindenki számára keresztülhúzta az ünnepekkor szokásos menetrendet. Sajnos most olyannyira leszűkültek a lehetőségek, hogy a húsvét megünneplésére közösségi szinten egyáltalán nincsen lehetőség. Kaptak csokinyulakat és igyekeznek mindenki számára valami személyes csomagot összeállítani, de a szokásos közös mise és dicsőítés most sajnos elmarad.  Az a negyed óra, amit egy-egy ember bent tölthet, sajnos nem elég még egy áhítatra sem.

Kunszabó Panni egyébként missziójának tekinti, hogy mi, akik szerencsésebb körülmények között élünk, megismerjük ezeket az embereket, hogy ne „féljünk a szegényektől”. Nem ismerjük őket, és rengeteg az előítélet bennünk, ezt magamon is megtapasztaltam a kezdetekben, hiába van szociális végzettségem – fogalmaz, majd arról mesél, ezért adták ki a Senki gyermekei c.  könyvet, amelyben 26 hajléktalan ember élettörténete szerepel (most készül a könyv második kötete), majd azt is megemlíti, milyen nagy öröm számára, hogy a szolgálat honlapján meghirdetett nagyböjti 40 kihívás mindegyike gazdára talált (köztük sok, lelki gazdagodást és hajléktalanokat segítő kezdeményezés).

Elvük, hogy csak ott segítenek, ahol kell, hiszen ahol nincs rá valódi szükség, ott többet árt, mint használ a beavatkozás.

Sokan vannak viszont a látókörükben, akik valóban önhibájukon kívül, például egy betegség miatt kerültek nehéz helyzetbe. Nem csupán a hajléktalanok, nehéz helyzetben lévő családok is rászorulnak a munkájukra, s ez nincs másként a koronavírus-járvány idején sem. Éppen ezért, amikor megkérdezzük, mi számít most a leginkább hathatós segítségnek, mivel tudunk mi is hozzájárulni ezeknek a nehéz sorsú embereknek az életéhez, hétköznapjaihoz, talán elsőre meglepő válaszokat kapunk: a kézfertőtlenítő kiadagolásához szükséges, kis méretű üvegekre és laptopra van most a leginkább szükség. Sok olyan családjuk van ugyanis, ahol a gyerekek számítógép híján félő, hogy kiesnek az iskolából, ami megerősítheti az amúgy is hátrányos helyzetüket.