Az otthontanulás örömei és buktatói egy édesanya szemszögéből

– Számos tanár, szülő és gyermek küzd a rájuk szakadt otthontanulás kihívásaival. Kinek mi a szerepe és feladata ebben a helyzetben?

– Hat éve otthon tanulunk a lányunkkal. Ez egy olyan út, amit választottunk – bár nem teljesen önszántunkból –, és körülbelül ugyanilyen gyorsasággal kellett megoldanunk mindent, mint a jelenlegi helyzetben a tanügynek a koronavírus okozta kellemetlenségeket.

Végigböngésztem a NAT-ot, több kerettantervet, hogy a lehető legjobban csináljuk. Én is rendszerből jövök, bölcsisként kezdve egészen felsőoktatásig benne voltam. Mégis rájöttem:

Nincs mintánk!

Az élet pedig megmutatta, hogy teljesen más szabályok működőképesek, mint az eddigiek.

Magyarországon elképesztő utat tettünk meg az online iskola kihirdetése óta. Nagyszerű kezdeményezések születtek, új lehetőségek nyíltak és valósultak meg. Ez így zseniális is lehetne. Vannak nagyon jó megvalósulások, mégis szükséges lenne tisztázni néhány nagyon fontos alapvetést.

Ahhoz, hogy mindenki jól tudjon kijönni ebből a helyzetből, mindhárom félnek, tanárnak, diáknak és szülőnek meg kell tanulnia jól együtt kommunikálni, együtt cselekedni és bizalmat szavazni a másiknak.

Napi két-három óra odafigyelés a tanulásra, és arra fordított figyelem, heti két-három nap elég lenne arra, hogy a gyerek az éves tananyagot magáévá tegye, ha erre egyéni tempójában lehetősége van. Természetesen, ha összeszámoljuk, ez sokkal kevesebb idő, mint a napi beosztott 45 perces tanítási rend, viszont hatékonyságát tekintve nem biztos, hogy olyan rossz lenne a mutató. Sőt! Jelen pillanatban a tanárok nagyon sokan továbbra is 45 perces blokkokban akarják átadni a tananyagot, heti öt napba ugyanúgy beletéve. Nincs mintájuk arra, hogy mit és hogyan. Az idő szorítása és a saját vagy mások elvárásai miatt sem tudnak új megoldásokat keresni, vagy tanácsot kérni olyan emberektől, akik ebben jártasak, és bevált módszereket alkalmaznak. Kicsit olyan ez, mintha egy három hónapos gyerek ruháját akarnák feladni egy harminc éves emberre.

Nagyon sok szülő úgy értelmezi ezt a mostani időszakot, hogy most a tanár helyét kell átvennie, mert azt gondolja, hogy neki most otthon tanítania kell a gyermekét. Vagy megírni helyette a leckét, mert hát, teljesíteni kell, nagy a nyomás! Így a gyerek elveszíti a kapaszkodóját is, amit a szülője jelent.

Nem! Egyáltalán nem kell tanárként viszonyulniuk ebben a helyzetben a gyermekükhöz! Szülőként támogatóként kell állnunk mellettük!

Ahhoz, hogy mindenki a helyére kerülhessen, együttműködésre van szükség. El kell mondani a pedagógusnak, hogy ez túl sok, nem bírjuk, ez a módszer ebben az új helyzetben nem működőképes. Minden tisztelettel, de el kell mondani, hogy kedves pedagógus, ön a szakember, találjon ki valami mást!

Ha bevonjuk a gyerekeket, rögtön kiderül, hogy elképesztő energiával szeretnék felfedezni a világot, és ezer millió remek ötletük van erre. Ezt mindenképp érdemes és ki is kell használnia a tanároknak és a szülőknek is.

Fotó: Csomóné Lindmayer Katalin Facebook-oldala

– Ha a szülő dolgozik, hogyan tud egyszerre otthon tanítani is? Milyen ötletek vannak ennek megoldására?

– Sok szülőnek nincsen ideje az otthonoktatásban való aktív szerepvállalásra, hiszen otthonról bár, de neki is el kell végeznie a munkát. Más esetben pedig sok nagycsaládos azzal küzd, hogy nem tudja megoldani az összes gyerek online jelenlétét. Ha csak egy számítógép van a családban, nehéz kivitelezni, hogy arról tanulhasson a kisebb és nagyobb gyermek is. Itt megint felmerül a bizalom és a kommunikáció kérdése.

A gyerekek ugyanúgy kritikus pillanatokat élnek át. Vajon nekik sikerült választ kapni a kérdéseikre? Oda tudnak bújni anyához, apához egy kis időre? Tele van minden félelemmel, bezártsággal, új utak keresésével körülöttük. Hol és ki a biztos menedék számukra?

Sokszor a gyereknek csak 5 perc figyelemre vagy egy ölelésre van szüksége, vagy hogy lerajzoljunk neki egy pálcikaembert, és utána megint el lesz magában. Ha nem tudja feltölteni a szeretettartályát, akkor addig fog nyaggatni, amíg meg nem kapja azt, amire szüksége van.

Adjunk saját magunknak is időt, amikor töltekezünk, és ugyanígy legyen beiktatva a napba az az idő, amikor együtt vagyunk családilag. Ha meg van szabva, hogy anya/apa most eddig kér időt, mert dolgozik, de ekkor társasozunk, sétálunk, rajzolunk, gyurmázunk, stb. akkor ez a gyerek számára egy biztos fogódzó. Nagyon hamar megtanulja – még a pici is, hogyha a mutató az órán odaér, akkor anya rám fog érni.

Legyen meghatározva, hogy a gyerek hogyan tud bekapcsolódni, és miben tud segíteni, milyen ötletei vannak az otthonlét során. A nagyok készíthetnek ebédet, a kicsik is tudnak port törölni, és még lelkesen is teszik.

Leegyszerűsítve: biztos keretek mellett szabadságot biztosítani.

– Milyen erősségek jönnek jól ebben a helyzetben?

– Paradigmaváltásra van szükség. Át kell helyezni a fókuszt a célcsoportra, aki a világot megismerni kívánó gyermek. A kommunikációra és a kooperációra való készség most aranyat ér! Azokat a módokat kell megtalálni, hogy hogyan tud összedolgozni a szülő–gyermek–tanár. Vannak elképesztően jó példák, hogy ez a hármas együttműködés milyen jól tud működni. Egy veszprémi iskolában például a gyerekek alkották meg a digitális iskolát. Ha projektekben gondolkodunk, akkor környezetismeret lehet az is, hogy megnézzük hogyan változik nap mint nap a természet. Lehet olyan feladatot is kiadni a gyerekeknek, például nyelv- vagy földrajztanulás kapcsán, hogy az osztály alkosson együttműködő csoportokat/párokat vagy egyéni munkát (ki hogy érzi komfortosnak), és egy zenei szereplő, sportoló, épület vagy kulturális esemény kapcsán keressenek rá, alkossanak egy plakátot, és mutassák be egymásnak. Számolni lehet úgy is tanulni, ha együtt főzünk, méricskélünk, leolvassuk az órát, írás és olvasás lehet egy bevásárlólista vagy a heti étkezés összeírása is. Van idő, állítsunk fel prioritásokat, és csak utána napirendet (ha egyáltalán szükségét érezzük).

Kiemelten fontos a kommunikáció! Különösen fontos az együttműködés!

Ha valaki szülőként valamit kifogásol, azt jelezze a tanár felé, mert igenis lehet felé jelezni. Meg kell abban erősíteni a szülőket, hogy mondják el a tanárnak, nem kell az első otthon töltött héten máris mondjuk témazáró fizika dolgozatot írni.

Arra is szükség van, hogy ne bonyolítsuk túl a dolgokat, feladatokat. Például, ha az a feladat, hogy a gyerek társasjátékot készítsen, de mondjuk öt gyerek mellett erre nincs ideje a szülőnek, hogy a hatodiknak segítsen kreatívkodni, akkor oldják meg egyszerűen, mondjuk kő-papír-ollóval. Itt fontos, hogy a szülők is helyén kezeljék a dolgokat! Hatalmas csodálattal adózom a szülők felé, amiért ezt a hatalmas átállást igyekeznek megoldani, és ahogy helytállnak a rengeteg feladat közepette.

Nem kell egymást túllicitálni, hogy most melyik szülő tud nagyobbat alkotni, és ezt bemutatni a tanító néninek/bácsinak. Ez nem verseny!

– Milyen lehetőségek, veszélyeket rejt magában az online oktatás?

– Több szülő panaszkodott, hogy a jelenlegi helyzetben a tanár az esti órákban küldött levelet, melyben tájékoztatta a őket arról, hogy másnap reggel 8-kor témazáró dolgozatot kell írjon a gyermek, és mivel nem olvasta az esti értesítőt, a gyermeke lemaradt a megmérettetésről. Vagy másik eset, hogy bár papír alapon kaptak segédanyagokat az iskolától a gyerekek, de a rajta elvégzett megoldásokat be kell egyesével fotóznia a szülőnek, és visszaküldenie a tanárnak (akár az esti órákba nyúlóan is). Van, ahol családi pótlék-megvonással fenyegetnek, ha a gyerek nem tud időben mindent teljesíteni vagy részt venni az online órán. Embertelen elvárások ebben az amúgy is nehézségekkel teli, mindenki számára új helyzetben.

Remek, csodálatos megoldások születnek, amiket a pedagógusok kitaláltak, hogy ezekre ültessék át a jelenlegi gyakorlatot. Hatalmas munkát és energiát tettek bele, amiért mindenképpen hála és köszönet illeti őket. Ezzel egy probléma van: sem a gyerekek, sem a szülők nem ismerik a kialakított rendszert. Ezt is meg kéne tanulniuk, miközben már nagydolgozatot, témazárókat íratnak és feleltetnek.

Némi versengés is kezd kialakulóban lenni, hogy ki tud szebbet, jobbat felmutatni. De ez nem verseny!

Nagy nehézségnek érzem még azt, hogy ráengedjük a kialakult helyzet miatt a gyerekeket/szülőket/tanárokat úgy az internetre, hogy minimális ismeretük van a helyes internethasználatról, az internetbiztonságról. Sokan alapvető digitális ismeretek nélkül használják az eszközöket. Nem azzal telik a munka egyik része (mondjuk az első egy-két hét), hogy felkészítjük a gyereket, mit és hogyan kell használni. Ez nem történt meg, vagy csak keveseknél! Hiányoznak az alapok. Nagyon sok tanár otthon elkészíti a saját táblázatát és rendszerét, amit felnőttként nagyon jól lehet használni, de a gyerekek nem tudnak mit kezdeni vele, mert azt se tudják, hogyan kell hozzáfogni. Ha valamit tanárként, felnőttként nem tud használni, alkalmazni, akkor miért várja el a gyerektől, hogy ő viszont majd tudni fogja? Ezek a kérdések nehézségeket és problémákat világítanak meg, amelyek sajnos a kialakult helyzetből származó kapkodás negatív mellékhatásai.

Nagyon jó, hogy a tanárok is kitalálnak különböző napirendeket, szoftvereket, és überelik is egymást, de egyetlen egy dolgot kihagytak a szülőknek/tanároknak való megfelelés és az egymás közti fel-fellelhető rivalizálás között, mégpedig akiért ez az egész van: a gyermeket.

– Milyen pozitívumok rejlenek az otthontanulásban a jelenlegi körülmények között?

– Ha másra nem jó a koronavírus, akkor arra mindenképpen, hogy megtanulunk kommunikálni! Akinek gyereke van, el kell tudja adott helyzetekben mondani a tanárnak, hogy ezt nem lehet csinálni, hogy a gyermek mondjuk fél hétkor kel és este hatig be van táblázva teendőkkel, feladatokkal. De ugyanúgy el kell tudnia mondani a munkahelyén is, hogy lehet, nem a kötött időrendben teljesíti a feladatait, mert a gyerekeire is kell vigyáznia, ellátni a háztartást, ebédet főzni. El kell mondani, hogy reggel két órát tud dolgozni, majd délután és még akár este is foglalkozik a munkával, vagy egyszerűen álljanak át másfajta munkaelosztásra. Viszont mivel ő a szülő, szüksége van arra az időre, amit a gyerekével tölthet.

A pedagógus is elmondhatja, hogy neki nem az a feladata, hogy napi X órát üljön a gép előtt, és villanypásztorként szórakoztassa a gyereket. Viszont a témájához kapcsolódóan tud olyan feladatot kitalálni, amit közösen meg tudnak oldani, vagy akár csak beszélgethetnek az élet dolgairól, megoldásairól. Akár azt is elmondhatja, hogy nem akar még ezen túl házi feladatokat átnézni és dolgozatokat javítani, mert most neki is át kell állnia, és számára eddig ismeretlen megoldásokat kell találnia. Mivel ő a szakember, meg fogja találni ezeket a módszereket, és akár még a gyerekkel közösen is találhatnak ki új és új megoldásokat az eredményes munka és tanulás érdekében.