A vírushívők gyülekezetének
Ismét előbújtak az emberellenes alakok. Rövid, velős kijelentés ez, de tényszerű: a halált ünneplő, az életet ellenző emberek sokasága kezdett üdvrivalgásba az interneten a koronavírus egyre agresszívabb terjedése nyomán.
Bejegyzések, cikkek és mémek formájában tisztelik a gyilkos nyavalyát, egyfajta Messiásként tekintenek a Kínából indult kórra, a betegségre, ami megváltást hozhat a Földre, a Földnek.
Pezsgőt bontanak és örömkönnyeiket törölgetik ezek az alakok, ahogy terjedni látják a vírust, és örömködnek. A Föld megtisztulásának, a bolygó immunrendszerének vélik a több ezer halálos áldozatot követelő betegséget, és nem restek megjegyezni: megérdemeljük.
Ünneplik az emberek pusztulását, a tönkrement vállalkozókat, a kirúgott munkásokat, a mindennapi nehézségeket és mint valami elvetemült szekta, éltetik a halált.
Megállapításuk szerint a koronavírus „ráfért” az emberiségre. Igen, így – kijelentik, hogy ez egy méltó büntetése a nemzeteknek, amiért eddig nem a radikális zöldek útmutatásai szerint élték az életüket.
Bizony, ezek ők – a halált ünneplők –, a legtöbb esetben radikális környezetvédők, akiknek minden számít, csak az emberélet nem. Ahogy pusztít a vírus, úgy szélesedik a perverz mosoly az arcukon, hogy így kell neked emberiség, mert nem tisztelted a természetet. Teszik mindezt a huszonegyedik század kínálta kényelemből, a legmodernebb technikai eszközök segítségével. Persze más megoldás nem jut eszükbe a bolygó megmentésére, a ritkuló emberállományt tartják helyesnek, legyen szó idős olasz borbélyokról vagy családjukat eltartani igyekvő kínai munkásokról.
Persze – sajnos! – mindannyiunk számára ismerősek azok, akiknek az emberi élet nem szent, hanem pusztán statisztikai adat, akiknek a gyilkosság nem bűn, hanem szabadságjog – gondolok itt az abortuszra. Mindig feltűnnek ezek az alakok, akik Isten legnagyobb csodáját, az embert utálják a legjobban.
S ha már Isten, a radikális emberellenesek, a koronavírus felett örömködők meg is kérdezik, hogy „Hol van a te Istened?”.
Az én Istenem itt van velem, felelem mindig magamban, egy-egy bejegyzés láttán, amiben a kór hasznosságát igyekeznek alátámasztani egy-egy kétes erejű jelenséggel – mint a velencei csatornákba visszatérő delfinek esetével. S mindig hozzáteszem magamban, hogy értetek fogok a legjobban imádkozni, értetek, akiknek a vírus a Messiás, a járvány terjedése pedig a megváltás.
Kiss Adorján
