Ünnepélyes keretek között mutatták be pénteken azt az interjúkötetet, mely munkájukban sikeres, elismert roma nők életébe enged bepillantást. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és Családokért (KINCS), illetve a L’Harmattan kiadó gondozásában megjelent könyvet Fűrész Tünde, a KINCS elnöke méltatta, aki beszédében kiemelte, az itt reflektorfénybe került asszonyok olyan kiemelkedően állnak ki emberi értékek, női jogok mellet, hogy az példaértékű lehet romáknak és nem romáknak, férfiaknak és nőknek egyaránt.

„A nőktől szebb dolog a földön nincs”

Raffael Mónika, a könyv szerkesztője, a KINCS Társadalmi Csoportok Kutatóközpont elemzője arról beszélt, milyen óriási élmény volt a kötet összeállítása, mely során megismerhette ezeket a sokszor országosan vagy Európa-szerte elismert asszonyokat, akik őszintén fordultak felé, s bölcsességükkel, életútjukkal, identitásukkal, valamint a beszélgetések közben számtalan olyan kérdésre világítottak rá, amelyeket társadalmi szinten is érdemes lenne végiggondolni. A kötethez egyedi, színes illusztrációkat készített Kunhegyesi Ferenc festőművész, aki arról beszélt, hogy a férfiak mennyi mindent köszönhetnek a nőknek. – A nőkben megvan az a fajta mindenség, ami az anyaföldben. Belőlük csírázik ki az élet, hála ezért! A nőktől szebb dolog a földön nincs – fogalmazott.

A közelgő nőnap és a kötet bemutatása kapcsán a KINCS rövid szakmai konferenciának is otthont adott Sikeres roma nők címmel.

hirdetés

„A jelenlét az, ami nyomot hagy”

Vecsei Miklós miniszteri biztos szuggesztív előadásában elismerését fejezte ki az iránt, hogy a felzárkózó településeken élő nők milyen emberfeletti munkával, sokszor csodával határos módon tarják fenn családjukat. Azokat a szakembereket is méltatta, akik ott maradnak, s ha kis lépésekkel is, de segítik ezeket az embereket. Egy nagyon beszédes példázatban mesélt arról, hogy egy kedves segítőt, Kriszta nénit hogyan kérdezték ki arról fiatal roma lányok, hogy az udvarlója veri-e? Mert ha nem veri, akkor nem is szerelmes… Vecsei rámutatott, egy olyan világ, amelyben ezek a roma kislányok tudják, hogy verhetők, nem változtatható meg egyik pillanatról a másikra, de éppen ezért nagyon fontos azoknak a „Kriszta néniknek” a szerepe, akik más mintákat is mutatnak számukra. – Az a kérdés, hány Kriszta néni van, aki hajlandó hosszú időn át jelen lenni – fogalmazott, mert véleménye szerint csupán ez a jelenét az, ami nyomot hagy.

Rávilágított, milyen fontos a közfoglalkoztatás, s milyen jó lenne, ha a roma asszonyok, akik elképesztő tudással rendelkeznek, sokszor öt gyereket nevelnek, és ötezer forintokból tartják életben a családot, olyan lehetőségeket kapnának, amikhez valóban értenek, például egy savanyítóüzemben. Véleménye szerint a fordított integráció az, ami igazán működik, nekünk kell odamenni, s megmutatni ezeket a lehetőségeket. Példaként beszélt arról a varróüzemről, amelyet a Máltai Szeretetszolgálattal három éve alapítottak, s amelynek dolgozói tavaly a budai borfesztiválra gyártottak pohártartókat. Ezeknek a nőknek óriási élményt jelentett részt venni az eseményen, látni a saját kezük munkáját, megmutatni férjeiknek, gyermekeiknek hogy „az én anyukám ilyen ügyes”. Ezek az apró mesesztorik Vecsei szerint akár minden nap megtörténhetnének, ha azok, akiknek van erre lehetőségük, vállalkoznának ezekre a fontos társadalmi feladatokra.

„Számítsunk a roma nőkre!”

Langerné Victor Katalin, a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára arról beszélt, hogy a roma asszonyok milyen rejtett erőforrásai, „kincsei” ennek az országnak, amiről nem vagyunk hajlandóak tudomást venni. Sajnos a roma nők foglalkoztatási aránya még mindig igen alacsony, s véleménye szerint sokkal jobban lehetne építeni rájuk, mint gondolnánk. Példaként beszélt a „Nő az esély” programról, amely a kezdetek óta 1200-nál több roma nőnek adott szakmát és munkát, mintegy 112 szociális intézményben. A gyermeknevelés mellett mindenhogyan kihívás dolgozni, kiváltképp, ha roma nőkről beszélünk, akik előtt nincs példa, mert azt mondták nekik: „a tűzhely mellett a helyed”.

Az előítélet olyan, mint a vírus

A helyettes államtitkár szerint ezek a roma nők hidat képezhetnek a nem romákkal, hiszen a munkaadó szociális intézményekben azokról gondoskodnak, akik fontosak nekünk: idősekről, gyermekekről. Az anyai tudás, a gondoskodás, ellátás pedig egyetemes, az édesanyák között láthatatlan kapocsként van jelen származástól függetlenül, amit nem kell magyarázni. Így lehet küzdeni az előítéletek ellen, ami Langerné Victor Katalin szerint olyan, mint a vírus, csak éppen nem lehet gyógyszerekkel megállítani.

Fontos megemlíteni, hogy az eleinte sok kritikát kapott program mára zökkenőmentesen működik, és a helyettes államtitkár szerint érdemes lenne a szociális területet kiterjeszteni az oktatásra és az egészségügyre. Az édesanyákon keresztül ugyanis a roma gyerekek is motivációt kaphatnak a tanulásra, s ennek eredménye látható: a dolgozó, tanuló nők gyermekei jobban teljesítenek az iskolában. Ami még külön kiemelendő, hogy sok helyütt férfiak is csatlakoztak a programhoz, és ültek iskolapadba, mondván, ha az asszony meg tudja állni a helyét, akkor nekik is sikerülhet. Mára ők is szociális intézmények, gyermekotthonok, idősotthonok dolgozói. Egy családanya tehát az egész család jövőjét megváltoztathatja férjén, gyermekein keresztül. – Számítsunk a roma nőkre, mert valóban rejtett erőforrást jelentenek! – zárta beszédét a helyettes államtitkár.

***

Az interjúkötet bemutatójához kapcsolódóan megnyílt Sikeres roma nők című kiállítást Kunhegyes Ferenc festőművész képeiből ingyenesen megtekinthetjük márciusban, hétfőtől csütörtökig 10:00 és 16:00 óra között a Sánc utca 3/b alatti Kopp Mária Intézetben.