Családi biztonság – De milyen áron?

A hatvanas években figyelték meg először, hogy időről időre a családok életében szinte előre megjósolható és ismétlődő mintázatok jelennek meg. Arra jöttek rá, hogy az időben változó hosszúságú, de jól látható, ismétlődő láncolatok nem segítik a családi egyensúly fenntartását, hanem a problémákat inkább konzerválják. Észrevették, ha a család ráeszmél, és megérti saját működésének mozgatórugót, vagy azt, hogy miként másolják le, amit a felmenőik tettek, akkor ezzel életük aktív irányítóivá válhatnak, és a láncolat megszakad. Szabadon irányíthatják saját életüket.

Időben négy részre oszthatjuk ezeket a mintázatokat: percekre, napokra, évekre és generációnyi időre. Azokat a helyzeteket, beszélgetéseket stb., amelyek sorozatosan hasonló vagy ugyanolyan hatást érnek el, viselkedési láncoknak nevezzük. Ezek lehetnek öröklött vagy tanult minták is. Ebben az esetben ezeket nem genetikailag örököljük, hanem a szocializáció és a családban való életünk során magunkévá tesszük. A tanult viselkedési mintát pedig nem direkt oktatta nekünk valaki, hanem megtanulhattuk, hogy különböző élethelyzetekben hogyan tudjuk elérni a tudatos vagy tudattalan céljainkat, vágyainkat. A magyar nyelv jól kifejezi, hogy a viselkedési láncok erősek, és nem könnyű ezt átalakítani, viszont már az is sokat segíthet, ha egy-egy láncszem változik, mivel ekkor a többi alkotóelem is hozzá kell változzon.

Például az édesapa rejtett célja az lehet, hogy a felesége figyeljen fel rá, és ezt úgy éri el, hogy amikor hazaér, ledobja a táskát, és erre anyuka máris kiabál vele a konyhából. Pillanatok alatt történik minden, ami tegnap is ugyanígy zajlott. De miért csinálja ezt, ha ezzel konfliktust generál? – tehetjük fel a kérdést. A nyeresége az, hogy a feleség ilyenkor „legalább” figyel rá. A gyerek nyeresége az lehet, hogy addig is a feje tetejére állíthatja a szobáját, amíg a szülei a táskával és a kiabálással vannak elfoglalva.

Nyereség lehet a megszokás biztonsága is. „Már hiányozna, ha nem morognál.” Morogni lehet a legszebb nyaralás közepén is. A tervezés, pakolás, indulás, az út és a pihenés napjai már egy többnapos viselkedési láncot tudnak megmutatni. Mindig van, aki otthon felejt valamit, és ezért lehet morogni a nyaralás során. Vagy ha az egyik családtagnak csak ritkán jó a nyaralás időpontja, akkor el lehet róla mondani, hogy már nem is akar velünk lenni, nem szeret minket. Persze van olyan családtag, aki miatt folyton meg kell állni az utazás közben, vagy, aki mindig mást akar csinálni a városnézés alatt, mint a többiek.

Viszont, ha bármelyik szereplő változik, akkor a többieknek is megváltozott válaszokat kell adniuk. Ha nem marad otthon semmi, akkor a morgás helyett új tevékenységet kell keresni. Ha mindig mindenki egy irányba szeretne menni, akkor a viták helyett új időtöltésre van szükség. Nem könnyű kilépni a jól bevált és megszokott mintákból, mert ezek bármennyire is rosszak, de legalább ismerősek és kiszámíthatóak.

fotó: pixabay

Generációkon átívelő ismétlődések

A generációs viselkedési láncok is nagyon mély gyökeret verhetnek az életünkben. A nemzedékeken átívelő ismétlődés azt jelenti, hogy a családban korábban átélt, és ismerőssé, biztonságossá vált helyzeteket a mi sorsunkban újra megjelenítjük. Egy felnőtt férfi is megismételheti a gyermekkorában sokat emlegetett, de általa nem is ismert rokon életének egy-egy mozzanatát. Ha a rokon egy pozitív szereplő volt a család életében, akkor nyerhet is ezzel. Viszont, ha egy negatív figura volt a családban, és sokszor azt hallotta, hogy „olyan vagy, mint…”, akkor nehéz lesz maga mögött hagyni ezt az negatív örökséget, és másképp csinálni, mint amilyen szerepbe helyezték őt.

Ezek a delegált szerepek nagyon különleges formákat képesek ölteni. Egy kamasz gyerek csak annyit tudott, hogy édesapjának volt egy karrierváltása, mert az akkori rendszer nem engedte őt tanulni. Az apuka ennek ellenére kiteljesedett az új hivatásában, és sikereket ért el. A fiatal felnőtt fia az egyetemen úgy ismételte meg ezt a modellt, hogy bár látszólag nagyon jól érezte magát a választott szakon, mégis úgy alakult, hogy kirúgatta magát az egyetemről. Teljesen más szakmát tanult. Később ő is sikeres lett, és szereti a munkáját, viszont volt egy rejtett együttérzés benne, lojalitás az apja iránt, és picit másképp, de megismételte a mintát.

Minden viselkedési lánc megszakítható, lecserélhető. Segíthet, ha tudunk róla, hogyan működünk, viszont a tudás nem mindig elég a változtatáshoz. Elkészítve a családfánkat felfigyelhetünk arra, hogy ki hogyan élt, milyen erőforrásokat vagy destruktív örökségeket adott tovább. Még a negatív előjelű viselkedési láncok is állandóságot adnak, ami a család biztonságát garantálja. Viszont, ha egy valakinek ez nagyon kényelmetlen, akkor lehetősége van változtatni. Megváltoztatni másokat nem tudunk, de magunkon dolgozhatunk, és kezdetnek ez is elég lehet.

 

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt