Ahogyan ezt tőle megszokhattuk, most is az ártatlant adja Gyurcsány Ferenc. Ezt tette 2004-ben, amikor megpuccsolta Medgyessy Pétert, 2006-ban az őszödi beszéd után, és 2011-ben is, amikor az MSZP-ből kiválva megalapította a Demokratikus Koalíciót. Mindig azt próbálja elhitetni, hogy a dolgok tőle függetlenül alakultak úgy, hogy a végeredmény csak neki legyen kedvező.
Ugyanezt láthatjuk most is, amikor Gyurcsány Ferenc volt pártja teljes feldarabolására készül. Arra, hogy az utolsó szuszt is kipréselje az egyébként sem túl acélos szocialistákból. Legújabb lépéseinek köszönhetően két MSZP-s színekben kerületi polgármesteri címet nyert politikust sikerült magához édesgetnie. Persze ezt ő megint úgy tálalja, hogy az érintettek keresték meg őt, és volt olyan kegyes, hogy lehetőséget adott nekik.
Persze ez a „lehetőség” valójában neki lehetőség, méghozzá arra, hogy mostantól a DK-é legyen a legnagyobb frakció a Fővárosi Közgyűlésben.
A két szakadár MSZP-s ugyanis jelentősen átrajzolta az erőviszonyokat. Eddig az MSZP-nek 7, a DK-nak és a Momentumnak egyaránt 4-4 fős frakciója volt, az átigazolások után ugyanakkor a Gyurcsány-párt 6, az MSZP pedig 5 képviselővel rendelkezik. Vagyis a DK jelentősége igencsak megnőtt a Karácsony Gergely mögött álló nem túl egyszerűen kibogozható döntéshozatali erőtérben.
hirdetésÉs aki azt gondolná, hogy ezzel vége van, az ne dőljön hátra! Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a két MSZP-s polgármester döntése után néhány nappal Gyurcsány az MSZP fővárosi frakcióvezetőjével, Horváth Csabával ebédelt – az egyik ellenzéki portál olvasója pedig „épp arra járt”, és megörökítette a pillanatot.
Az MSZP körül szorul a hurok, és Gyurcsány nyilvánvalóan nem nyugszik, amíg le nem szalámizza, be nem kebelezi a szocialista pártot, és amíg nem válik megkérdőjelezhetetlenül az ellenzék első számú vezetőjévé.
A keresztény-konzervatív oldalon elsőre úgy tűnik, kérhetünk egy kávét, de sajnos nem ez a helyzet. A DK már gőzerővel készül 2022-re, és nemcsak a házon belüli hatalmi harcokkal. Építkezik a közösségi médiában, a videómegosztókon, a fiatalok között.
Abban a korosztályban, amely már nem emlékszik a szemkilövetésekre, vagy az „El lehet innen menni Szlovákiába!” kezdetű monológra.
Nekünk ugyanúgy meg kell szólítani ezt a korosztályt. És amellett, hogy el kell mondani nekik, mi történt ebben az országban 2004 és 2010 között, alternatívát is kell kínálni.
Keresztényt, konzervatívat, magyart! A jó hír az, hogy ez az alternatíva létezik. Vigyük hírét!
