Mit gyógyít be az idő?
„Az idő minden sebet begyógyít” – tartja a mondás. Ebben biztos van is valami igazság, ám véleményem szerint semmi sem igazolhatja a szocialista diktatúrák (nemzeti vagy nemzetközi) relikviáinak árusítását, terjesztését. Különösen igaz ez február 25-e, a kommunizmus áldozatainak emléknapja környékén.
Hallhattunk parlamenti ellenzéki képviselőt arról áradozni, mennyire büszke arra, hogy szülője munkásőr volt. De fültanúja voltam annak a nyilatkozatnak is, amit egy könnyűzenei együttes egyik tagja mondott korábbi vezetőjükről, miszerint az illető személy szeme mindig könnybe lábadt, amikor apja munkásőr egyenruháját simogatta. Az már csak hab a tortán, hogy a Munkásőrség (egyesületi formában) megint létrejött. Ez egyébként véleményem szerint alkotmány- és törvényellenes.
Ezzel szemben áll az a polgári irányultságú polgármester, aki a nyilvánosság előtt könnyek között kért bocsánatot mindenkitől nagyapja diktatúra alatt elkövetett bűneiért. Úgy, hogy nagyapjával nem is találkozott soha életében. Na, ez a különbség a kétfajta mentalitás között!
Senki nem várja el, hogy valaki a saját rokonának a személyét elítélje. Ám ha ezen rokon elkövetett bűneit nem tagadja meg, akkor, úgy gondolom, ő is bűnrészessé válik.
Ezt mi keresztények úgy mondjuk: a bűnöst nem, ám a bűnt mindig keményen el kell ítélni!
Az élet ezen nehéz területén is a keresztény tanítás adja az egyetlen járható és megtisztító utat.
Remélem, hogy hamarosan érdeklődés hiányában eltűnnek a boltok polcairól a különböző kommunista és náci (vagyis szocialista) relikviák. Mert az idő valóban sok mindent begyógyít, de mindent soha nem fog!
Tarnai Richárd
Kiemelt képünk forrása a Pixabay.
