Isten mint fehér ember

– Ha úgy gondolják, hogy egy fehér ember uralja az eget, akkor valószínűbb, hogy azt is gondolják, hogy a fehér embereknek kell uralkodniuk a földön is. Az emberek állandóan ki vannak téve Isten fehér ember imázsának

– mondja Steven O. Roberts pszichológus professzor, a kutatás vezetője.

Az állításban implicite benne rejlik a lehetőség, ha megváltoztatjuk Istenről alkotott képünket, akkor megváltoznak az alkalmasnak tekintett főnökök jellemzői is. (Ez a törekvés érhető tetten az amerikai filmekben, ahol a rendőrfőnököket többnyire fekete színészekkel játszatják.)

Elég lenne, egyáltalán kívánatos lenne Istent átfesteni ahhoz, hogy a keresztények képzete és preferenciái (illetve attitűdjei) megváltozzanak? Az Istenről alkotott kép lenne a legfőbb pszichológiai akadály a feketék és a nők vezetői szerepének elfogadásában? Szerintem nem, mert bár

a kutatási eredmények interpretációi azt sugallják, hogy ok-okozati összefüggés van az Istenről alkotott kép és az ideális főnök kiválasztása között.

– Az a baj, hogy Isten fehér embernek látszik. Az új kutatások összekapcsolják Isten fehér emberként való ábrázolását a faji és a nemi elfogultsággal – írja Marisa Franco, a Psychology Today szerzője.

Nem nehéz e mögött az érvelés mögött felfedezni a fehér, keresztény férfiak elleni támadást,

azt, hogy a „nem fehér” emberek és a nők érvényesülésének ők (és persze a hitviláguk) a legfőbb akadályai. Ám a dolog ennél bonyolultabb, sokkal inkább közös történeti-kulturális tradíciók továbbéléséről lehet szó. A több ezer éves európai és több száz éves amerikai fehér társadalmak gyakorlatáról, amelyekben Isten képmását – érthetően – saját maguk jellemzői szerint képzelték el, és a „főnökök” (királyok, hadvezérek stb.) sem lehettek mások, mint fehérek.

Ráadásul a 80 százalékban fehér amerikai társadalomban, a kivételnél többet mondó eseteket is találunk, ami ellentmond ennek a szimplifikáló következtetésnek. A kétszer is megválasztott afroamerikai, kenyai felmenőkkel rendelkező Barack Obama nem csak a feketék, ázsiaiak szavazatait söpörte be, hanem a fehérek egy jelentős hányadáét is. Ez még akkor is sokatmondó, ha tudjuk, hogy a fehérek közé sorolják a mexikóiakat, és más hispán/latin etnikumokat is. Azt nem tudjuk, hogy Obama képzetében milyen istenkép van, de azt okkal feltételezhetjük, hogy a rá szavazók egy jelentős része fehérnek gondolja.

Néhány részlet a kutatásból

A szociológusok hét különböző alegységben vizsgálták a problémát, ezekből most hármat emelek ki, a többit meg lehet nézni itt.

1. A vizsgálatba vont 1012 amerikai keresztény résztvevőnek különböző arcokat mutattak, akiknek azt kellett eldönteni, hogy ezek közül melyikük hasonlít leginkább Istenhez. Ezután a válaszadókat arra kérték, hogy képzeljék el, hogy egy olyan társaságnál dolgoznak, amely új felettest szeretne foglalkoztatni. De ki lenne a legalkalmasabb? Ennek eldöntéséhez 32 állásra pályázó arcát mutatták be, és megkérték őket, hogy értékeljék, mennyire felelnek meg a főnöki pozíciónak. Az eredmény: minél inkább fehérnek, illetve férfinak tartotta valaki Istent, annál nagyobb valószínűséggel fogadott el fehér férfit munkahelyi főnöknek is.

2. A Google képein is rákerestek az Isten szócikkre, és azt találták, hogy az ábrázolások 72 százaléka fehér emberként mutatta be őt, és mindössze 6 százalék láttatta feketének. (Ráadásul ez utóbbi 6 százalékban leginkább Morgan Freeman Isten alakítása szerepelt A Minden6ó (Bruce Almighty) című filmben).

3. Gyermekeket is megkértek, készítsenek rajzokat Istenről. Összességében ők is inkább fehérnek, mint feketének és inkább férfinak, mint nőknek láttatták. A gyerekeknek 12 arcot is megmutattak, és megkérdezték, szerintük melyik lehetne főnök? Azok, akik fehérnek ábrázolták Istent, a főnököt is ilyennek képzelték. – Még az élet korai szakaszában az a hit, hogy Isten fehér, alakítja azt, hogy a gyermekek miként értékelik a valódi embereket – mondja Roberts.

Ezek után nem kétséges, hogy az „átnevelő program tudományos alapja” már el is készült.

Forrás: psychologytoday.com

 

Nyilas György írása
(a szerző szociológus)