Megújulás a szeretetben
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának dísztermében megtartott konferencián Mons. Michael August Blume érsek, apostoli nuncius bevezetőjében a decemberben megjelent püspöki körleveleket az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottójának (Minden forrásom belőled fakad Zsolt 87,7) fényében közelítette meg. A nuncius kiemelte, hogy ezek
a püspöki megnyilatkozások dialógust jelentenek az idők jeleivel.
Felhívta a jelenlévők és ezen túlmenően minden keresztény testvér figyelmét arra a fontos tényezőre, hogy a keresztségből fakadó apostolságunkból kifolyólag missziós tanítványként orvosolnunk kell kinek-kinek a maga helyén és társadalmi helyzetében a különböző szociális hátrányok áldozatainak sebeit. Felelőssége van vezetőknek abban, hogy mind az idősek, mind a fiatalok és mind a hátrányos helyzetűek megfelelően integrálva legyenek aktív, hasznos tagokként a társadalomba. A migráció jelensége kapcsán a morális megközelítés alapvetését hangsúlyozta az egyházi elöljáró.
A megfogant élet védelmével kapcsolatban üdvözölte az életpárti erőfeszítéseket, de ugyanakkor rámutatott, hogy még számos teendő vár az illetékesekre a krízisben lévő nők helyzetének kezelése tekintetében. Összegezve kiemelte a nuncius, hogy a püspökök által megfogalmazott üzenetek mindegyikében fel kell ismerni a Szentlélek segítségével Isten szeretetből fakadó tervét.
A konferencia első szekciójában Fülöp Attila, Emmi szociális ügyekért felelős államtitkára azzal indította beszédét: szociális problémának azt nevezzük, ha egy családnak már csak az egyik tagját is valamilyen hátrány éri. Elmondta, hogy közösség nem létezhet egyén nélkül és egyén sem maradna meg (emberi mivoltunkból kifolyólag) a közösség megtartó ereje nélkül. Utalt ezzel arra az államtitkár, hogy előbb meg kell próbálni helyben, az egyének, családok vagy a közösség szintjén orvosolni az ügyet és csak végső sorban kell az államhoz fordulni, hiszen az látja a legkevésbé a problémát teljes valójában.
XI. Piusz pápa gondolataira építve,
amit az egyén meg tud oldani, azt nem szabad a közösségre áttestálnia, mert az lehetséges, hogy kevésbé lesz hatékony.
Természetesen ezzel nem a felelősséghárítást kívánta hangsúlyozni Fülöp, hanem a hatékonyság elvét. Arról is szólt: a tágabb közösségi tevékenységben az állam is követi, támaszkodik arra a példára, ami az egyház életében már évszázadok óta jól működik: az egyén megerősítése a fontos. Elsősorban nem az anyagi biztonságra vágynak a szociális hátrányban élők, hanem arra, hogy bizzanak bennük, megerősítésre vágynak, hogy képesek lesznek majd a megélhetés megteremtésére is. 
Mons. Dr. Orosz Atanáz, miskolci megyéspüspök Magyarország jelenlegi helyzetéről számolt be a cigánypasztorációs törekvések terén. Örömmel konstatálta, hogy napjainkban már minden egyházmegyében jelen vannak a cigánypasztorációval foglalkozó munkatársak és irodák, emellett egy tucat szerzetesrend érzi kiemelten fontos feladatának a cigánypasztorációban való aktív részvételt.
Büszkén emelte ki a püspök, hogy a világon egyedül Magyarországon adták ki a teljes bibliát lovári (cigány) nyelven. A misszó jelentőségét abban állapította meg, hogy nem a statisztikák javítása érdekében tevékenykednek a megfelelő szakemberek, hanem magukért az emberekért. Ehhez viszont szükség van a másik fél, vagyis ez esetben a cigányság tettekre kész akaratára is. Kiemelte:
a cigányok saját kultúrájuk megőrzése közepette képesek az evangélium üzeneteinek alkalmazására.
Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkár képviseletében Bakodi Péter osztályvezető beszélt az üldözött keresztények helyzetetéről és a Hungary Helps Program erőfeszítéseiről. Felhívta a figyelmet arra, hogy ma a keresztény vallás a világ legüldözöttebb vallása; a migráció egyre burjánzó méreteivel egyenes arányban növekednek a szélsőséges esetek is. a Hungary Helps Program azt a célt tűzte ki mindezen nehézségek láttán, hogy helyben, a probléma gyökerénél nyújtanak segítő jobbot az érintett, rászorulók számára. 
Dr. Czapkó Mihály morálteológus, az Egri Érseki Papnevelő Intézet prefektusa előadásában a különböző társadalmi problémákat az irgalom és az igazság erényeinek a szemüvegén át közelítette meg. A szolidaritás kiemelkedő fontosságára hívta fel a figyelmet, és hangsúlyozta: a fizikai térben a migráció következtében lecsökkent a távolság a szegénységben élők és a gazdagabb sorban lévők közt. Kiemelte, hogy sokan szélsőségesen vagy csak az irgalom, vagy csak az igazság szemszögéből közelítik meg megoldást remélve a problémákat. Fontos, hogy az iragalmasság gyakorlása által nyitottabbá válunk a másik ember felé, de hasonlóan fontos, hogy az igazságosság mentén kell okosan döntenünk.
Minden segítő odafordulásunkban fontos, hogy a szeretet kreativitása érvényesülni tudhasson.
A konferencia második szekciójában dr. Baritz Laura Sarolta nővér-közgazdász elmondta, hogy milyen nagy jelentőséggel bír, hogy a 20. században az évszázadokon át dívó haszonelvű etikát felváltotta az erényetikai paradigma. Vagyis,
az ember már többé nem eszköz, hanem sok esetben maga a cél.
Kiemelte, hogy a gazdaságtanban amennyire az embert értékeljük, olyan lesz a gazdasági rendszerünk is. Örömmel üdvözölte, hogy napjainkban egyre több helyen leledzik fel, hogy a keresztény példamutatás gyökeret ver a gazdasági életben is.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia irodaigazgatója, dr. Németh Gábor morálteológus az életvédelem napjainkban kiáltó fontosságú feladataira világított rá. Szent II. János Pál pápa szavait kölcsönözve felhívta a figyelmet arra, hogy a halál kultúrájában élve igenis felelősségünk van abban, hogy egy új élet születése ne teher legyen, hanem áldott állapot. Maga Erzsébet sem úgy üdvözölte Máriát, hogy „terhes vagy te az asszonyok között”, hanem az áldott állapotot emelte ki. Ennek mentén az empátia összetartó erejét hangsólyozta a morálteológus és kiemelte:
Az élet egy olyan ajándék, amit nem tudunk Istennek viszonozni, de tovább tudjuk adni.
Ennek a felfogásával felelősségünk, hogy tanúságot tegyünk az élet értékéről. 
Végül, a második szekció zárásaként Kocsis József szólalt fel, mint a SZOCEG ügyvezetője, aki a szociális ellátás jelenéről beszélt az egyházi vagy civil szervezetek által fenntartott intézményekben. Kiemelte, hogy bár számos lehetőség nyílik meg az ilyen intézmények előtt, de fontos, hogy több lábon álljon a szervezet, hogy stabil legyen a megmaradás. A szemlélet a fontos, mely előbbre visz és segít a minél szélesebb körű szociális ellátás területén való tevékeny szerepvállalásban. 
A konferencia zárásaként Mons. Dr. Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke az előadások tanulságait összegezve elmondta, a 2019 végén megjelent püspöki levelek egyben szólnak a hívőkhöz és nem hívőkhöz, egyszerre régi és aktuális témákat boncolgatnak és a most aktuális kérdésekre adnak választ. A levelekbe foglalt tanulság mindazoknak is szól, akik talán nem hívők, de keresik az igazságot. Ökumenikus célzattal is születtek ezen közreadott írások, hiszen reményeik szerint egy párbeszéd indulhat meg az egységesen érintett szociális problémák orvoslására. Zárszóként az elnök elmondta: az idő sürget, nem szabad tétlenkedni,
nem nézhetjük tétlenül korunk önpusztítását!
Az evangélium szeretetközpontú értelmezéséből fakadhat a társadalmi élet megújítása.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által szervezett szakmai konferencia alapjául szolgáló, 2019. november 13-án közreadott Megújulás a szeretetben című körlevél itt érhető el. A konferencia másik alapkövéről szóló, 2019. december 28-án, aprószentek ünnepén kiadott A megfogant élet védelme című körlevél itt olvasható.
Gyöngy-Pethő Krisztina
Fotó: Vasárnap.hu
