Hogyan működik együtt a család?

A család több, különböző tulajdonságokkal bíró együttműködő tagból áll, akik folyamatos kapcsolatban állnak. A család „állapotát” leginkább a kapcsolataik minősége mutatja meg: ha változnak a kapcsolatok, akkor az egész rendszer változik. Szabályok, határok és hierarchia mentén formálódik. Ezt szem előtt tartva érthetjük meg a családi rendszer különböző aspektusait is.

Hibáztatás helyett közös felelősség

Családterápiás szemléletben nem okokat és felelősöket keresünk, hanem úgy tekintünk a családra, mint akik együtt hozzák létre az eseményeket. Kívülről szemlélve nem biztos, hogy ott észleljük a változást, ahol keletkezett, vagy ahol úgy tűnhet, hogy lenne mit megjavítani.

Előfordulhat, hogy a gyerek rendetlen az iskolában, romlottak a jegyei, folyton valami extrém tevékenységet folytat. Az is lehet, hogy figyelmet szeretne, mivel az édesapját alig látja, mert dolgozik vagy elváltak a szülők. Akkor találkozik az apjával, ha valami „balhét” csinál. Ekkor úgy tűnik számára, hogy apa és anya beszélgetnek, és végre vele vannak mind a ketten.

De az is lehet, hogy érzékelt egy nagyobb problémát a családban, és jobb lesz, ha nem azzal foglalkoznak, hanem inkább rá figyelnek. Sok lehetőség van még, de nincsenek receptek és instant megoldások. A rendszerszemléletben nem keresünk okokat és felelősöket, hanem állandó körkörös kommunikációt figyelhetünk meg. Egyedül nem lehet elrontani a családi nyaralást. Ki-ki a saját szerepével más hangsúlyokkal van benne a folyamatban.

fotó: flickr

Ami látható és láthatatlan

Minden rendszernek jellegzetes és meghatározott fejlődési útja van. A különböző életciklusokban változik a kommunikáció, a hierarchia, a szabályok. Ez a fejlődés előre megjósolható, így akár fel is lehet rá készülni.  Mások lesznek a szabályok a házasság első és tizedik évben. Egyszer merev határokra van szüksége a családnak, máskor inkább arra, hogy a rugalmasak legyenek ezek. Ha új családtag érkezik, házasságot köt a fiatal felnőtt, akkor a határoknak rugalmasnak lennie, hogy az új tagot be tudja fogadni.

A tagok között szabályszerűségek is mutatkoznak. Jól láthatóvá válnak, hogy milyen a kommunikációs stílus. Tudják a családtagok, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy a kistesó üvöltve sírjon. Viszont azt is tudják a gyerekek, hogy miként szóljanak, ha nem jól sikerült a dolgozat az iskolában, és mit kell tenniük ahhoz, hogy az ötödik gombóc fagyit is megkapják. Persze mindezeket nem tudatosan teszik, viszont megtanulhatóvá válik az is, hogy miként lehet egy szigorúbb szülő szívét megpuhítani, és az is, hogyan kell valakit feldühíteni.

Szerepek, szabályok, hierarchia

Az összekapcsoltság adja a család többletét is. Az egész több mint a tagok összessége. Ahogyan a rendszerszemléletből vett fűtésrendszer példája is megmutatja, hogy a rendszer részei önmagukban is igen értékesek, viszont együtt valami többre képesek.

Hierarchia van közöttük, más pozícióban vannak a szülők és másban a gyermekek, a nagyszülők vagy éppen a családdal élő rokon. Mind eltérő módon befolyásolják a család működését, szerepek, hierarchia és felelősség mentén. A fűtésrendszer példáját használva a termosztát nem tud hőt termelni, de megadott határok között tud jelezni, hogy hideg van. A kazán nem tud szólni a hőfokról, viszont szabályozott keretek között tud hőt termelni.

Van olyan család, ahol az a szabály, hogy mindig igaza van a felnőtteknek, vagy az, hogy mi mindig együtt étkezünk, ha esik, ha fúj. Az is lehet szabály, hogy mi minden konfliktust elkerülünk, nem veszekszünk. Így jönnek létre a családi tabuk és a szőnyeg alá söpört témák.

A családi rendszer működésére mi is hatással vagyunk. A szőnyeg alatt mi is sepregethetünk, vállalhatunk új szerepeket vagy régieket hagyhatunk hátra. Részesei vagyunk a közös nyaralásnak is, és szebbé, jobbá tehetjük a családunk életét. Mivel a dolgok nem megtörténnek velünk, hanem annak aktív alakítói lehetünk.

Dobrai Zoltán
mentálhigiénés lelkigondozó, családterapeuta-jelölt