A gyermekvállalás nem a függetlenség feladásával jár!

A tömegkultúrából származó, a médiából ránk ömlő hamis értékrendek a szingli, függetlenséget kereső fiatal példáját állítják központba – mutatott rá lapunknak adott interjújában az ELTE BTK adjunktusa. Dr. Bali János szerint az alacsony születésszám nem gazdasági, anyagi okokban keresendő: gyermeket nem vállalni ma divattá vált, és ez a szemlélet óriási károkat okoz egész Európában. Múlt héten a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS), valamint az Eötvös Lóránd Tudományegyetem együttműködési megállapodást írt alá. Ennek legfőbb céljairól is beszélgettünk Bali Jánossal.

– Milyen helyzetben vannak ma a magyar családok?

– Az egy szülőképes nőre eső gyermekszám tragikus alakulása mutatja azt, hogy nagyon nagy problémák vannak. A tavalyi éveben 1,49 gyermek jutott egy szülőképes anyára. Ez az arány a városokban és Budapesten még rosszabb: 1,1. Ahhoz, hogy a népesség reprodukálódni tudjon – azaz, hogy ugyanannyi gyermek szülessen egy évben, ahányan meghalnak – ahhoz legalább 2,1–2,2 gyermeknek kellene születnie családonként. Fontos, hogy a humán tudományok képviselői, így az ELTE Bölcsészettudományi Kara is kivegye részét a nemzetstratégiai feladatból, mellyel megalapozhatóak azok a szakpolitikai döntések, amelyek a kedvezőtlen demográfiai mutatókat hivatottak megváltoztatni.

Fontos, hogy a bölcsésztudományok is részt vegyenek ebben a társadalmilag hasznos feladatban, bemutassák azt, hogy ugyanolyan hasznos tudományos eredményeket képesek elérni, mint a „keményebb” szakok képviselői.

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy minden társadalom alapja a kultúra. Ha nincs a szükséges értékrend, szemléletmód, akkor nagyon nehéz családbarát fordulatot végrehajtani a társadalomban.

Bali János, az ELTE BTK adjunktusa (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)

– Számos kutatás kimutatta már, hogy a magyar fiatalok is családra vágynak, több gyermekre, mégsem születnek meg a vágyott utódok. Mi lehet ennek az oka, csupán az anyagi bizonytalanság?

– Véleményem szerint ennek nincs komolyabb gazdasági vagy társadalmi oka.

Böjte Csaba atya szavaival élve: „ még soha nem volt olyan korszak a történelemben, amikor ennyi cipő jutott egy emberre”.

Mégis a viszonylagos jólét és kényelem ellenére soha nem volt olyan időszak Európa történetében, amikor annyira kevés gyermek született volna, mint manapság. A magyarok sem élnek rosszabb körülmények között, mint bárki más a térségünkben, mégis azt látjuk, hogy máshol, szegényebb régiókban magasabb a születésszám.

Az alacsony gyermekvállalási kedv valószínűleg egy tendencia, egyfajta korszellem, amelyet alapvetően a magyar modern társadalmak és elsősorban a média sugall. Ezek az értékek, amelyek a tömegkultúrából származnak, a szingli, a függetlenséget kereső fiatal példáját állítják központba. Úgy látom, hogy a gyermekek nem vállalása egyfajta divat, egy szemlélet,

mely eddig is nagy károkat okozott az európai és az észak-amerikai társadalmakban.

Forrás: Pixabay.com

– A magyar történelemben egyes vidékeken volt már példa az „egykézésre”. Hasonlót élünk most meg, csak országos szinten?

– Igen. Például az Ormánságban a birtokelaprózás elkerülésének ürügyén álltak meg egy gyereknél. Az első fiú gyermek után nem vállaltak többet. Ma ezt már nem nevezzük egykézésének, de végül is ez történik: egy gyermek születik vagy még egy sem.

Viszont a történelem első olyan korszakát éljük meg, amikor nők és férfiak úgy nőnek fel, hogy egyáltalán nem is akarnak családot vállalni. A nagy tragédia, hogy a családot a függetlenség feladásával társítják.

– A Kopp Mária Intézettel megkötött együttműködési megállapodással az egyik legfiatalabb intézmény köt partnerséget az egyik legrégebbivel. Mi lesz az Eötvös Loránd Tudományegyetem szerepe, kik vesznek részt a kutatásban?

– Az ELTE Bölcsészkarán van egy oktatói gárda, melynek tagjai elkötelezettek a családbarát szemlélet irányában. Fontos, hogy a humán tudományoknak is részt kell vennie a szakpolitikában. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy sok egyetemistánkból a magyar humán értelmiség tagjai lesznek. Ha az ő szemléletüket sikerül formálni, oktatással, képzéssel, akkor reménykedhetünk, hogy később a döntéseikben is ezt a szemléletmódot fogják érvényesíteni.

El kell érni, hogy a tanulás és a gyermekvállalás ne zárják ki egymást! – Fűrész Tünde a Vasárnapnak

Iratkozzon fel hírlevelünkre