Vidnyánszky Attila: Sokkal egészségesebb és átláthatóbb helyzet lesz a jövőben
Vidnyánszky Attila azzal kezdi, hogy a tüntetésen a fiatalok nem voltak tisztában azzal, hogy miért is vannak az utcán. Manipulálják és a politika eszközévé teszik őket. Vidnyánszky kiemeli: „Ne legyenek kétségeink, a Madách téren politikai tüntetés zajlott, nehéz lenne másnak nevezni, az egész Karácsony Gergely felszólalására volt kihegyezve.”
„Tiltakozunk az ellen, hogy egy átgondolatlan és egyeztetés nélküli politikai döntés a kulturális szféra működését korlátozza” – hangzott a tüntetés egyik fő mondata, melynek Vidnyánszky szerint éppen az ellenkezője igaz, ugyanis
hosszú idő után most végre esély nyílik évtizedes problémákat orvosolni, és olyan rendszerekhez lehet hozzányúlni, amilyenekhez eddig nem lehetett.
Két éve megszüntették a társaságiadó-támogatást, amit Vidnyánszky be sem akart vezetni, ugyanis meggyőződése volt, hogy ez egy igencsak könnyen kijátszható rendszer. Az aggodalmai pedig sajnos beigazolódtak. Így jelenleg az elsődleges cél, hogy a színházak finanszírozásának áttekinthetetlen rendszerében rendet teremtsenek.
Vidnyánszky hangsúlyozta, hogy sok pénz folyt a szakmába, amiből természetesen jó dolgokra is fordítottak és sokaknak segített, de „ahol jutalékra megy a játék, ott sötét üzelmek kezdődnek”.
„Felelősséggel tudom mondani, hogy a taóforintok mintegy fele pénzügyi visszaélés volt. De ez csak az egyik probléma, a másik, hogy miként hígult fel a színházak repertoárja. Hogyan kerültek le a nagy színpadokról a magyar darabok, és vették át a helyüket a zenés előadások, a musicalek, „alámenő” produkciók, amelyek tutira hozták a nézőszámot” –magyarázta a Nemzeti Színház igazgatója.
Mi a baj az értékalapú kultúrpolitikával?
Vidnyánszky szerint a kormány mindvégig nagyvonalúan járt el, ugyanis a sumákságok ellenére folyamatosan visszaforgatta a színházi szakmába az egyre nagyobbra duzzadó összeget, és bízik a most következő időszak sikerében. Ahogy fogalmazott: „a taó idején csak a piac számított, most majd értékszempontok is érvényesülnek”.
Emellett a tüntetésen három budapesti színház és Jordán Tamás volt jelent Szombathelyről, vagyis a szakma nyolcvan százaléka nem volt jelen, mégis úgy beszélnek magukról, mintha a szakmát kizárólag ők alkotnák, és a színházi szakma teljes egészének véleményét képviselnék.
Három lehetséges út
Vidnyánszky ettől kezdve három lehetséges működési modellt vázol föl a színházak számára: önkormányzati, minisztériumi vagy vegyes finanszírozást. A felek szerződésbe foglalják, hogy mennyivel támogatja az önkormányzat a színházat vidéken és Budapesten egyaránt.
Most újra lehetőség nyílt a fővárosi színházak finanszírozásának újratervezésére, és hogy a káoszból rendet teremtsünk, és tiszta vizet öntsenek a pohárba.
Zaklatási ügyek politikai katalizátorként
„A zaklatási ügyek mellett jó pár olyan gesztus történt az önkormányzati választások óta, amely katalizátorként hatott, és ráirányította a politika figyelmét a színházi szférára” – magyarázta Vidnyánszky, majd feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a budapesti színházak költségvetésének nyolcvan százalékát a minisztérium adja, mégsem szólhat bele az igazgatói választásokba.
„Mindenféle botrányok történnek a színházakban és nem léphet fel a fenntartó? Most megindult a rendszer újragondolása.
Meggyőződésem, hogy sokkal egészségesebb és átláthatóbb lesz a helyzet a jövőben”
– szögezte le Vidnyánszky.
Minden iskolás gyermeknek jár a színház
Az elmúlt két évtized egyik legfontosabb kulturális tette egyértelműen a Lázár Ervin-program bevezetése volt. A magyarok a világ egyik legszínházbajáróbb nemzete, de az aktív teátrumlátogatók mindössze tíz százalékot tesznek ki. A felnőtt lakosság mindössze húsz százalékát éri el a színház, a gyerekek ötvennyolc százaléka pedig úgy fejezi be az általános iskolát, hogy nem jut el színházba és hangversenyre. Ezt orvosolja az új program.
„A Lázár Ervin-program világviszonylatban is egyedülálló. Az általános iskola második osztályától nyolcadikig a diákok évente egyszer elmennek színházba, illetve a társulatok kijönnek az iskolákba”– magyarázta Vidnyánszky.
A teljes beszélgetés a Mandiner hetilap 2020. január 30-án megjelent (II. évfolyam 5.) számában olvasható.
Kiemelt képünkön Vidnyánszky Attila Kossuth- és Jászai Mari díjas-díjas rendező, a Nemzeti Színház főigazgatója a Szabadtéri Színházak Szövetsége nyári színházi évadának megnyitóján és programismertető sajtótájékoztatóján a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 2019. május 27-én. Fotó: MTI/Soós Lajos.
