Torokfájás, influenza, Szent Balázs majd kikúrálja!

A hagyomány szerint Balázst az örmény, kisázsiai Szebaszté püspökének választotta a térség hívő népe. Egy nap rémült anya sietett hozzá, mert fia egy torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és eltávolította a szálkát a torkából, így megmentette az életét. 

A Szentlélek indítását követve Balázs visszavonult egy magányos hegyi barlangba, jóllehet tette nem éppen egyezett a kor püspök-eszményével. Innen vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget. Vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki – tartja a jámbor hagyomány.

Viszont nemcsak a keresztények ismerték a barlanghoz vezető utat, hanem Agricola helytartó katonái is – ő volt az, aki 316 táján még folytatta Szebasztéban azt a keresztényüldözést, amelyet korábban még Licinius császár rendelt el. Legendák tanúsága szerint, amikor a barlanghoz érkeztek a katonák, meglepődve tapasztalták, hogy számos vadállat fegyelmezetten áll a barlang előtt. Úgy tartották, hogy Balázs meg tudta szelídíteni a vadakat. Az oroszlánokból, tigrisekből, medvékből és farkasokból álló derék testőrség nem tudott segíteni a remete-püspökön, mert ő ellenállás nélkül engedte, hogy elfogják, és Agricola bírói széke elé hurcolják. Mivel nem tudták hittagadásra kényszeríteni, a szokásos megkorbácsolás után siralomházba került. A börtönben töltött raboskodása alatt is sok segítségre szoruló ember kereste föl, és ez alatt is számos csodát jegyeztek fel. Bár eredetileg vízbefojtás általi halálra ítélték, végül lefejezték.

A szent tisztelete, népszerűsége ellenére igazán a 16. században élte aranykorát.  Ekkoriban a gyermekhalandóság okai közt a torokgyík (diftéria) járt az élen, és ez ellen a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett vagy Y-alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a balázsáldás szavait mondta:

Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen.

Ez volt a balázsolás. Ezért szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni a festményeken, oltárképeken és szobrokon.

Népszokások

Számos népi hagyomány, egészséghez és időjáráshoz köthető szokás jellemző a szent ünnepének napjára. Úgynevezett egészségvarázslásban és termésvarázslásban hittek a régiek ezekben a kora februári napokban. A szőlősgazdák a földjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, mondván, Szent Balázs így megvédi majd a szőlőket a madarak és más természeti kártevők rontásától. Délvidéken volt szokás, hogy a gazdák néhány szem gabonát vittek a szentmisére a zsebükben, hogy ezzel azokat megáldják, majd hazatérve odavetették a jószágok elé, hogy jól felhízzanak, s jó húst adjanak majd a levágáskor. 

Néhol ezen a napon vízszentelést is tartottak, aminek alkalmával a templom elé hajtott állatokat szentelték meg, hogy ne érje őket pusztulás. Régi magyar szokás volt, hogy a gyermekek papírcsákóval a fejükön elindultak a faluban a társaikat toborozni, hogy házról házra járva édességeket és gyümölcsöket gyűjtsenek be.

Ezekből a hagyományokból is jól kitűnik, hogy a nap szentje nem csak a régi időkben, de még a magyar vidékeken is közkedvelt szent volt nemcsak a felnőttek, hanem a gyermekek körében is.

Kiemelt képünk forrása a Wikipedia.