Azok az elfeledett gyermekvonatok
Az első világháború után Magyarország súlyos élelmiszer és áruhiányban szenvedett, ami természetesen a lakosságot érintette leginkább. Az egyre súlyosbodó állapotok elkerülése érdekében született az a megoldás, amit gyermeksegélyezési akciónak neveztek. Ennek keretein belül több ezer magyar gyermeket vittek ki Hollandiába, Svájcba, Angliába és Belgiumba. A gyermeküdültetésnek is hívott program célja az volt, hogy a nyomorúság elől kiküldött gyerekeket pár hónapig nevelőszülőknél helyezzék el. Az új család vállalta az adott gyermek ellátását, így egészségükben megerősödve térhettek vissza Magyarországra.
A program egyik érdekessége, hogy a szervezés egyházi keretek között zajlott, nem a kormány oldaláról jött a kezdeményezés. Ahogy az említett kötet szerzője, Petneki Katalin fogalmazott harkányi könyvbemutatóján: ebben nagy szerepet játszott egyrészt az, hogy Hollandia és Svájc semleges ország volt a világháború alatt, másrészt, hogy a két országon kívül Magyarországon is a protestáns vallás kálvinista vonala volt jelen.
Ebből kifolyólag nem véletlen, hogy az első és legismertebb, több száz gyermeket szállító vonat Hollandiába indult. Ez a befogadó családok azon kéréseiben is tetten érhető, hogy az érkező gyermekek lehetőleg hasonló társadalmi helyzetből érkezzenek és hasonló vallásúak legyenek. Később, hogy katolikus felekezetű gyermekek is az akció kedvezményezettjei lehessenek a katolikus egyház Belgiummal vette fel a kapcsolatot.
A történelmi bevezetés után Petneki Katalin édesanyja, Petrich Kató levelezéseibe és naplóiba nyerhettünk betekintést a könyvbemutatón. Mint megtudtuk, az egyetlen Angliába tartó vonaton utazott a 12 éves Petrich Kató. A hagyatékban megtalálható levelekből és naplóból megismerhetjük az utazást, a szigetországi karanténban eltöltött első három hetet, ésaz angliai családnál töltött egy év mindennapi eseményeit. 
A kislány szüleivel folytatott levelezései és naplói új nézőpontra világítanak rá, ahogy Petneki Katalin is fogalmazott: számos dokumentum található arról, hogy kik és hogyan szervezték ezeket az akciókat, de arról, hogy ezt a gyermekek hogyan élték meg, keveset tudunk. A korabeli sajtó olvasatában úgy tűnt a gyerekek tehetős családokhoz kerülnek, akik olyan körülmények között nevelték a gyerekeket, amilyenben itthon addig nem volt részük. Ezt a tényt cáfolja meg némileg Petrich Kató esete, aki miután megérkezett új otthonába, csalódottan vette tudomásul, hogy „új” szülei nem tehetősek: „…szegény kislány kétségbeesett, hogy milyen helyre csöppent, mert ő azt hitte, hogy valami úri házhoz fog kerülni Angliába. Mindazonáltal végül is nagyon jó helyre került, mert bár szegények voltak, de lelkiekben annál gazdagabbak” – fogalmazott Petneki Katalin.
A szerző édesanyjának hatalmas hagyatékában található leveleket először rendszerezni kezdte. A feldolgozás eredményeképpen elsőként egy, a rokonságában élő kislány tizenkettedik születésnapjára készített egy olyan változatot, amiben egy dédnagymama mesél a dédunokájának. „De ahogy dolgoztam vele, úgy éreztem, hogy ez egyrészt nem is gyerekeknek szól, hiszen a gyerek is a felnőtteknek írta, és igazán nekünk felnőtteknek tanulságos, hogy egy gyerek hogy látja a világot, amibe belecsöppen” – mondta a szerző kérdésünkre.
Az Angliába küldött Petrich Katónak otthon maradt szüleivel folytatott levelezéséből egy új oldaláról ismerhető meg az 1920-as évek történelme. Ezen kívül pedig a könyv révén egy olyan értékrendszerről kaphatunk információt, mely az akkori polgári családokat jellemezte.
Kiemelt képünk forrása: forrás: epa.oszk.hu
