A fulánik két különböző támadásban két keresztényt végeztek ki a hónapban. Velük együtt tizenötre nőtt azok száma, akik januárban életüket vesztették a térségben. Felelősségünk van a nigériai helyzetért, elsősorban viszont nem a migráció miatt.
Január 20-án a fuláni pásztorok lerohanták Riyom megye egyik faluját, Torokot, ahol a Church of Christ in Nations egyház egyik 25 éves tagját, Reuben Bulust megölték. A nigériai krízis áldozatai emancipációs központjának munkatársa, az emberi jogi aktivista Dalyop Solomon Mwantiri erősítette meg a hírt.
„Bulust este 7:10 körül ölték meg január 20-án, amikor a pásztorok behatoltak a faluba” – közölte Mwantiri a Morning Star News-zal.
Gakoban, ugyanebben a megyében, ugyanezen egyháznak egy másik tagját, Ngam Stephen Dachungot ölték meg január elsején, emlékezett vissza Mwantiri.
Egy héttel később 13 Church of Christ gyülekezeti tagot gyilkoltak meg Plateau államban. Abban támadásban körülbelül húszan vettek részt.
hirdetésMwantiri hozzátette, hogy nem messze innen, december 16-án Mary Machiefet gyilkolták meg, baba korban lévő lányával együtt. December 22-éről pedig Ayuba Lanjo ügyvéd halálára emlékeznek a gyülekezeti tagok.
A szerkesztő kommentárja:
Európában nehéz elképzelni, hogy egyharmad Magyarországnyi területen közel minden napra jusson egy teljesen indokolatlan, értelmetlen, rendkívül sok halálesettel járó támadás. Főleg akkor, ha világosan kiderül; a támadások javarészt egyetlen vallási csoport tagjai ellen irányulnak.
A gondolatainkat viszont könnyű elhessegetni ezzel kapcsolatban, mivel – mondhatni – messze történik mindez. A tömeges népvándorlások korában ez az érv egyre kevésbé helytálló, másrészt viszont Európában igenis felelősségünk van ezekért az emberekért, az ottani állapotokért. A végtelenül korrupt és a nemzetközi szankciók határán egyensúlyozó kormányokért, a stabilizálódni soha nem képes afrikai államrendszerek létrejöttéért. Részben ezért is jött létre itthon a Hungary Helps program, hogy a szükséget szenvedőkön a saját hazájukban segítsen.
Két bekezdést és három nevet hagyok itt zárásképp:
Walter Krämer és Futó József gyűjtötték össze könyveikben azoknak az első európai tengerészeknek a feljegyzéseit, akik az úgynevezett rabszolgaparttól messzebb merészkedtek kontinens belseje felé. Gondosan megépített, fákkal közrefogott utakról számoltak be, melyeken napokig utazhatott az ember művelt földek mellett. Az egyik holland utazó szerint a nagy-benini királyi palota akkora területen feküdt, mint a holland Haarlem. „Legalább harminc, utcákkal keresztezett sugárút szelte át a várost, és emeletes házait – a hollandok tanúsága szerint – ragyogó tisztaság jellemezte”– írja Afrika című könyvében Futó József. Pótolhatatlan kultúra és felfoghatatlan gazdagság jellemezte az akkori népeket. Aztán jöttek a gyarmatosítók.
„Nigériában a gyarmatosítók sokáig élhettek az „oszd meg, és uralkodj!” elvével, hiszen a vallási, etnikai, társadalmi és szociális ellentétek sokaságában a függetlenségért küzdőket sohasem volt túlságosan nehéz egymás ellen fordítani”– írja Pál Attila Nigériáról szóló összefoglalójában.
Kiemelt képünk forrása a Daily Maverick.
