Török Sophie négy élete

Amikor egymás mellé sodorta őket az sors, mindketten nagyon zaklatott napokat éltek. A 38 éves Babits éppen akkor vetett véget Csinszkával való viszonyának, a 26 éves Ilona pedig egyedül tartotta el családját édesanyja megözvegyülése után. Ilona úgy gondolta, Babitsnak csak azért esett rá a választása, mert „éppen kéznél” volt.

Alig pár hónappal gyors házasságkötésük után Tanner Ilonának Babits új nevet ajándékozott: Török Sophie. Az ezt jegyző novellát – amelyet Kazinczy Ferencről írt – Franciként írta alá a költő, ezzel kijelölve saját szerepüket az irodalomban mint vezér és költőfeleség.

A költő felesége

Ebben az évben jelent meg Török Sophie első írása a Nyugatban, és hiába követte azt még számos vers és novella, az asszony nem tudott kitörni a költőfeleség szerepből.

Ez is lett élete legnagyobb tragédiája, hogy ugyan egész életében tudatosan Babits társaként élt, akivel egymásban szellemi partnerre leltek, sosem tudott önálló költővé válni. Férje minden igyekezete ellenére sosem ismerték el Sophie-t. Egyszer Babits, mikor megkérte Németh Lászlót, írjon a legjobb kortárs költőkről, hozzátette: Ilonáról is.

Az asszony minden iratot, levelet, kis jegyzetet megőrzött férjéről, hogy az utókornak minden megmaradjon a huszadik század egyik legnagyobb költőjéről.

A gyermektelen anya

Közös életük legnagyobb fájdalma volt, hogy saját gyermekük nem születhetett. Sophie nem tudott teherbe esni, feltételezhetően egy fiatalkori abortusz miatt. Az asszony műveiben is ekkor a gyermek utáni vágy került a középpontba. Hamarosan szerencsés helyzettel találták szembe magukat, mikor cselédlányuk állapotos lett – nem mástól, mint Tanner Bélától, Sophie öccsétől. A szülés ideje alatt Sophie vakbélműtétre kórházba vonult, és az újszülött kislánnyal a karján tért vissza.

Annak idején nem volt szokás egy ilyen történetet a világ elé teregetni, így sajátjukként nevelték a gyermeket. A következő évek felhőtlenül teltek az új jövevény miatt, akit rajongásig szerettek. Amikor kislányuk, Ildikó 13 éves lett, árnyék vetült az életükre: egy folyóirat cikkéből tudta meg a gyermek, hogy a költő és felesége nem a vér szerinti szülei. Ezt sosem tudta feldolgozni, és Sophie-val való viszonya ettől kezdve egyre rosszabb lett.

Az ápolónő

Babits Mihály 1938-ban súlyos műtéten esett át: légcsőrákja miatt gégemetszést hajtottak végre rajta. Élete hátralevő két évében teljesen az asszonyra volt utalva, akit az ápolónő szerep egyre jobban megfojtott. Odaadó felesége maradt Babitsnak, aki továbbra is őszinte kritikusa és támogatója volt költő feleségének. Ebben a nehéz időszakban Sophie gyakran más szeretőknél keresett vigaszt, de el sosem hagyta férjét.

Az elfeledett asszony

Babits Mihály 1941-ben halt meg, Sophie közel 15 évig élt még egyedül. Lányával teljesen elhidegültek egymástól, közös házukban még a szobáikat is kulcsra zárták egymás elől. Sophie hátralevő éveiben csak gyötörte magát, kutatta saját életét, hogy hol ronthatta el, mit kellett volna másképp csinálni. Lassanként mindenki elfordult tőle, egyetlen barátja maradt, Koháry Sarolta, akivel egy szanatóriumban ismerkedett meg. Új barátnője egészen halála napjáig, 1955. január 28-ig mellette maradt, és később is gondozta Török Sophie irodalmi hagyatékát.

Kiemelt képünk forrása: Wikipédia (fotó: Székely Aladár, Országos Széchényi Könyvtár/ Kézirattár: Fond III/2315/36)