A Szilveszter éjjel 2011-ben került a mozikba mint romantikus vígjáték. A film nem csak azért vált népszerűvé, mert az év egyik legfontosabb és legkedveltebb eseményét járja körbe, de több mint tíz ismert színész és híresség játszik benne, többek között Robert De Niro, Sarah-Jessica Parker, Josh Duhamel, Katherine Heigl, Zac Efron és Jon Bon Jovi.

A film az év utolsó napját mutatja be, reggeltől egészen másnap hajnalig. Hogy milyen előkészületeket tesznek az emberek a szilveszterre, mit várnak tőle, mitől félnek, adott esetben miért utálják, és akarják minden áron kikerülni, majd amikor átlépnek az újévbe, hogyan is tekintenek vissza rá, adott-e annyit, amennyit reméltek. A kulcskérdés, ami az összes szereplőt mozgatja: hogy

képes-e egyetlen egy éjjel megváltoztatni egy emberi életet, egy sorsot, csupán azért, mert szilveszter van? Képes-e egy éjszaka elhozni a boldogságot, a szerelmet, a megbocsátást, az elengedést, a hitet?

Ugyanis az előbb felsorolt összes érzelmet nagyító alatt nézhetjük a film során, mindegyikre kapunk egy-egy igen életszagú példát. Természetesen a nagy része boldog véggel zárul – ne is várjunk mást egy hollywoodi romantikus filmtől –, de ami nagy erénye az alkotásnak, hogy egyáltalán nem klisés, hanem egyszerűen az emberi érzelmeket és bizakodást helyezi a középpontba, hogy mit is jelent az újévbe vetett mély és megdönthetetlen bizalom és a szilveszter éjjelnek tulajdonított varázslat.

A történet egy lányát egyedül nevelő anyáról szól, aki a szerelmet keresi (Sarah Jessica Parker), és egy megkeseredett idősebb hölgyről, aki szilveszter napján felmond, és még aznap teljesítené az előző évre írt fogadalmait (Michelle Pfeiffer). Egy férfiról, aki csalódott a szerelemben, és utálja a szilvesztert (Ashton Kutcher), és egy egyedülálló, jószívű futárfiúról (Zac Efron), akinek összefonódik a története az előbb említett három másik szereplővel. Aztán ott van a híres rocksztár (Jon Bon Jovi), aki szó nélkül elhagyta szerelmét, a sikeres séfet (Katherine Heigl), de egy szilveszteri céges vacsorán mégis találkoznak. Két párról, akik szilveszter éjjel válnak szülőkké. Egy sikeres közszereplőről, aki egész nap azon vívódik, találkozzon-e egy számára fontos személlyel, akivel rég nem beszélt (Hilary Swank), és egy idős férfiról, aki haldoklik (Robert De Niro). Nem szeretném leleplezni a lényeget, ezért több történetszálat most nem említek. De a lényeg az, hogy ha nem is szilveszter este, de mindenképpen érdemes megnézni a filmet!

hirdetés

A film közepe táján hangzik el a következő gondolat, ami véleményem szerint nagyon fontos mondanivalója lehet az év végének, az elengedésnek, a követező évnek, a reménynek és az új terveknek.

„Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a szilveszter.

Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna, ha, örüljünk annak, ami jönni fog!

Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben!”

A film bemutatja az emberi sorsok összefonódását, hogy a remény a legelveszettebb helyzetekben is újjáéledhet, hogy mennyire fontos az, hogy a boldogságunkat mi magunk teremthetjük meg, és nem utolsó sorban, hogy

nem a szerelem a mindent megdöntő és mindent megoldó érzelem, hanem a szeretet. A megbocsátó, reménnyel és hittel teli szeretet. Semmi más nem számít.

„A világon sok olyan dolog van, ami felett nincsen hatalmunk: földrengések, árvizek, valóságshow-k. De a döntés sokszor a mi kezünkben van, legyen szó megbocsátásról, önzetlenségről vagy újrakezdésről. Mert csak egyvalami tudja kiűzni a magányt az életünkből, a szeretet, a szeretet minden formája. Reményt ad, hogy bízzunk az újévben. Számomra erről szól a szilveszter éjjel, a reményről és persze a bulizásról.”

Maurer Fruzsina