Egy kis kép, amelyen egykor átderengett a Teremtő

A Magyar Művészeti Akadémia 2019. november 21-én ünnepélyes keretek között, gazdag programmal emlékezett meg 80. születésnapja alkalmából Szabados György (1939–2011), a zongoraművész, a zeneszerző, a költő, az esszéista, a zeneelméleti szakember, a gondolkodó életművéről. E Szabados György-napon a résztvevők kerekasztal-beszélgetéssel, néhány szerzeményét felelevenítő koncerttel idézték meg munkásságát, valamint bemutatták a róla szóló könyvet és portréfilmet.

„Egyszerre okkult és racionális, egyszerre valós és képtelen világot élünk. S ha ennek időtlen egyidejűségében megfogan valami, azt kell megpróbálnunk valahogy megszülni, világra hozni. Pillanatnyilag a zenében én nem látok ehhez más metodikát, mint az improvizatív nyitást. Az improvizáció az a csoda, amelyben ma is megélhető az örökkévalóság.” (Szabados György)

*****

A Magyar Művészet Akadémia Szabados György-napja

Az emléknap főszervezője, Bicskei Zoltán filmrendező, az MMA rendes tagja a megnyitón méltatta a kiváló improvizatív zongoraművész, a bartóki hagyományokat tovább folytató zeneszerző művészetét, a magyar szellemi hagyományokba gyökerező avantgárd törekvéseit, az amerikai free jazz és a magyar népzene közös mélyrétegeiből műveit felszínre hozó alkotásait.

A Zenei és szellemi otthonosság című megemlékezés – Fotó: Vasárnap.hu

 

Kerekasztal-beszélgetés Szabados György életművéről

Az MMA Andrássy úti Irodaházában megrendezett Zenei és szellemi otthonosság című kerekasztal-beszélgetésen Szabados György Kossuth-díjas zeneszerző, zongorista és dzsesszzenész életművének néhány jellegzetes pontját igyekeztek körüljárni a muzsikus munkásságát mélyebben ismerő szakemberek.

Binder Károly, a pályatárs méltatja Szabados Györgyöt – Fotó: Vasárnap.hu

Hét magyar és külföldi szerző, Bert Noglik német zenetörténész, Binder Károly (Budapest) zeneszerző, zongorista, Nemanja Sovtić (Újvidék) zeneelméleti író, Windhager Ákos (Budapest) zeneelméleti író, Pozsár Máté (Budapest) zongorista, zeneszerző és Fejérvári Gergely, az MMA Könyvkiadó vezető szerkesztője beszélgetett Bicskei Zoltán (Magyarkanizsa) vezetésével Szabados György munkásságáról.

E beszámoló kereteit messze meghaladó alapossággal elemezték Szabados György zenéjét, muzsikáját és gondolkodásmódja sokrétűségét, s főként utóhatását. Kiemelték, az egykor elvetett magok a világ számos táján immár erős gyökeret eresztettek, új zenei irányzatok szökkentek szárba azóta. Beszéltek mély keresztény hitéről, a szinkretizmus téveszméjét elkerülő, de a keleti hagyományokból sokat merítő műveiről. 

A beszélgetés alatt részleteket láthatott a közönség a Szabados honlap tartalmából, melyet Rudolf Kraus (Németország) működtet.

 

A Szabados című könyv bemutatója

Ugyanitt mutatták be a Szabados címet viselő kötetet is, amely hazánkban az első szakmai elemzés a zeneköltő muzsikájáról.

MMA Kiadó, Budapest, 2019 – Válogatta, szerkesztette és rajzok: Bicskei Zoltán, felelős szerkesztő: Fejérvári Gergely, 300 oldal.

Fejérvári Gergely, az MMA Könyvkiadó vezető szerkesztője, a könyv gondozója hangsúlyozta: Szabados György valódi polihisztor volt, munkásságát lehetetlen csak a dzsessz, a keleti filozófiák vagy a színház oldaláról megközelíteni. Szabados zenéje nemcsak önmagában érdekes; lételméleti szembenézésre készteti az arra nyitott, fogékony befogadót.

Fejérvári Gergely, az MMA Könyvkiadó vezető szerkesztője (j 3.) beszél a kötetről – Fotó: Vasárnap.hu

A Bicskei Zoltán szerkesztette, nemzetközi alkotógárdát felvonultató kötet olyan kiváló zenetudósok, írók és dzsessz-zenészek tanulmányaival és visszaemlékezéseivel ismerteti meg az olvasót, akik a könyvbemutatón személyesen is tanúságot tettek a Szabados-életmű mellett.

A kötetet nem egy teljességre törekvő, nagy összegző monográfiának szánták, inkább csak irányokat, szempontokat szerettek volna kijelölni az eddig teljesen feldolgozatlan életmű megragadására. A könyv első blokkjában Szabados György két írása olvasható, a második a zenéjéről szól magyar és külföldi zenetörténészek és zenészek tollából. A könyv harmadik része A kormányzó halála című Szabados-opera keletkezéstörténetéről, fogadtatásáról szól.

Fejérvári Gergely kitért még arra is, hogy Szabados György nem csupán a magyar improvizatív zene kiemelkedő alakja, hanem egy nagyon jelentős gondolkodó is. Így beszédes maga a könyvborító is – hangsúlyozta a szerkesztő –, hiszen nagyon kevés művésszel lehet azt megtenni, hogy egyetlen képet és egyetlen vezetéknevet teszünk ki a róla szóló könyv borítójára, és mindenkiben mégis ugyanazt az élményt, emléket eleveníti meg.

A Zenei és szellemi otthonosság című megemlékezés hallgatósága – Fotó: Vasárnap.hu

– Szabados mindenben teljességre törekvő, időben és térben csak kozmikus léptékben gondolkodó alkotó volt. Mivel e kötet néhány cseppnyit idéz a világából, így csak abban reménykedhetünk, hogy e pár cseppből is megismerhető a tenger. Hiteles élet, muzsika, gondolkodás – hangsúlyozta Fejérvári Gergely.

Szabados György a róla készült portréfilmben

A könyvborítón olvashatjuk: „…a változás a teremtés egyik epizódja. És én ezért is tartom megkerülhetetlen fontosságú dolognak ma az improvizálást a zenében. A jelenidejűség miatt, és mert összeköti az Eget és a Földet. A téveteg racionalitás alá és fölé tekint. És meghívja újra a titkos és szent erőket. Ma már minden olyan művészi területen, amely az időben történik, átitatta az improvizativitás az új alkotásokat, az új történéseket. A zene ebben mindig élen járt. Csak egy baj van, hogy ehhez szellemileg és lelkileg is fel kellene nőni”. (Szabados György)

 

„…Csak az ének” – In memoriam Szabados György című portréfilm bemutatója

A program este a Pesti Vigadóban Medgyesi Gabriella Szabados György-portréfilmjének bemutatójával folytatódott.

Medgyesi Gabriella megnyitója a filmbemutatón – Fotó: Vasárnap.hu

Bevezetőt maga a rendező-forgatókönyvíró Medgyesi Gabriella mondott, aki elmesélte, hogy első megrendítő találkozása Szabadossal Az események titkos története című film készítése során volt, amit a zongorista életének jó ismerőjével, Molnár Csabával együtt készítettek.

– Ezek után egyre jobban bevonódtam Szabados György bűvkörébe, és életre szóló hatást gyakorolt rám. Grencsó István kezdeményezésére megalakult Adyton Alapítványának filmeseként később rendszeresen követhettem az életmű továbbélését Nagymaroson, ahol immár az ötödik alkalommal rendezték meg emlékére a zenei workshopot. Talán ennek köszönhető az is, hogy felkértek a film elkészítésére – hangsúlyozta a rendezőnő.

– Lehetetlen vállalkozás előtt álltunk, amikor a szabadosi életművet 50 percben kellett bemutatnunk. Képtelenség a szerteágazó életmű felvillantása ennyi időben. Körülbelül 15–20 embert szerettem volna megszólaltatni ebben a filmben, de aztán egy huszárvágással amellett döntöttünk, hogy csak Szabados György beszéljen a filmben – zárta bevezetőjét Medgyesi Gabriella.

Rendező-forgatókönyvíró: Medgyesi Gabriella, operatőr: Sibalin György, zenei szerkesztő: Grencsó István, dramaturg: Molnár Csaba, operatőr Sibalin György – MMA 2019, 54 perc

„Mindig azt mondogattam magamban, hogyha frappánsan meg tudnám fogalmazni, mi az életvitelem célja , akkor az, hogy a Szabados helyett szabatos legyek, tehát egy betűt kell csak kiigazítani, és máris a helyemen vagyok.

Szóval ez a szabadságvágy elemi erejű volt, ami mindig megválaszolandó volt ugyanakkor, hiszen tudom azt, hogy a szabadság egy nagyon bűvöletes érzés és szó, de igazában nehéz körülhatárolni.

Azóta évtizedek teltek el, azóta tudom, hogy a szabadság a kötelmek rendje, mégpedig a természetes, a nagyszerű, az isteni szintű kötelmek rendje, amely eredendő rend és amely jól van megteremtve, létrehozva és amitől meg volt fosztva az ember.

Ilyen értelemben mondhatom, hogy ez a szabadságvágy ez nem egy anarchisztikus lázadás volt, hanem pontosan egy nemesebb, magasabb vágyakozás. És ez természetesen azzal jár – ez már a zeneművészeten belüli kérdés is – hogy ezt a szabadságot a művészet keretében milyen módon lehet felmutatni”. (Szabados György „…Csak az ének” című filmben)

 

Koncert Szabados műveiből

A nap végén a Grencsó Open Collective adott koncertet, amelyen Szabados György régebbi kvintettre, kvartettre komponált kompozícióit játszották.

Fotó: Vasárnap.hu

Műsor:
1. Halott-táncoltatás
2. Esküvő (1974)
3. Fohász
4. Adyton
5. Ráadás Szabados egyik karácsonyi kompozíciója volt

Grencsó Open Collective – Fotó: Vasárnap.hu

Grencsó István így vezette be az előadást: „Szeretettel köszöntelek benneteket ezen a hétköznapi estén, ami számunkra ünnepnap, lehet egy olyan rezdülés, amely hullámot kelthet. Ez a nap nem egy emlékezés, nem egy elemzés vagy egy felvillanás, hanem Szabados György Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész, tanítómester és filozófus előtt való tisztelgés”.

Játszottak:

Grencsó István – fúvós hangszerek

Pozsár Máté – zongora

Benkő Róbert – nagybőgő

Miklós Szilveszter – dobok

vendégszólisták:

Dresch Mihály – fúvós hangszerek 

Mezei Szilárd – brácsa

A Grencsó Open Collective Szabados zenéjének hiteles megszólaltatója – Fotó: Vasárnap.hu

„Kodálynak teljesen igaza van abban, amikor azt mondja, hogy a zene állapotától függően egy egész országot lehet fölépíteni vagy tönkretenni. Az élő zene az, ami összeköti az Eget és a Földet; embert Istennel, az embert az emberrel. Mert rokon a teremtéssel, Isten ráérő idejével.” (Szabados György)

Részlet a ráadásszámból

Szabados György a portréfilm egyik jelenetében így vall a művészet és az emberség lényegéről

Bicskei Zoltán rajza a Szabados című kötetben – Fotó: Vasárnap.hu

„Egy cédulát találtam az egyik fiókomban Eckhart mestertől: »A legkisebb kép is akkora, mint az Isten, hiszen Őt takarja el. De ha meg tudjuk mutatni, hogy mit takar el, akkor ezen keresztül láthatóvá válik.« (Már mint az Isten.)

Nem ismerek a nyugati gondolkodásban pontosabb megfogalmazását annak, hogy mi a művészet. De nemcsak az, hogy mi a művészet, hanem mi a megtestesülés, mi a jelenlét, mi ez a tárgyi világ. Minden rögtönzés, tehát minden interpretáció voltaképpen ugyanarról szól, arról, hogy egy kis kép eltakarja az Istent, és megpróbálja mégis láthatóvá tenni. Hogy ez milyen szinten és milyen módszerrel sikerül, az születettség kérdése egyrészt, másrészt kulturáltság kérdése a szónak nem feltétlenül műveltségi értelmében, hanem érzékenységi értelmében, és abban az értelemben, hogy a művész, az ember úgy szólal meg, hogy elsősorban önmagát nem csapta be. Tiszta képletet igyekszik megfogalmazni, ami azt jelenti, hogy elsősorban magát kell tisztán megfogalmazni, hiszen mi mindnyájan kis képek vagyunk, és vagy átdereng rajtunk a Teremtő, vagy elfedjük a Teremtőt és nem dereng igazából át.”

*****

Szabados György, a muzsikus és a gondolkodó

Szabados György a róla készült portréfilmben

 

Szabados György (Budapest, 1939 – Nagymaros, 2011) a magyar improvizatív zene legjelentősebb, legnagyobb hatású alkotója. Rendkívüli zenei adottsága, rögtönöző zongorajátéka, folytonos kifejező, komponáló kedve már kisgyermekkorában megmutatkozott. Zenei tanulmányait magánúton végezte, apja kívánságának eleget téve közben orvosi diplomát is szerzett. Ő is a dzsesszben találta meg azt a nyelvet, amellyel improvizatív képességeinek formát adhatott, azonban nem egyértelműen dzsesszmuzsikus.

Zenéje rendkívül dinamikus, a hagyomány és a modernitás értelmében is európai és magyar zene, telve a spontaneitás frissességével és a szellem erejével. Alkotói felfogását a kompozíció és a szabad improvizáció harmóniájára alapozza. Nevéhez fűződik az 1964-es kiadású, B-A-C-H élmények címet viselő lemez, amely az első szabad zenei felvételnek számít hazánkban. 1975 és 1988 között a Kassák Klubban a Kortárs Zenei Műhely vezetője volt, 1983-ban megalakította a Magyar Királyi Udvari Zenekart, 1988-ban a Szabad Zene Nyilvánossága klubot.

Pályája során leginkább saját együtteseivel vagy szólóban koncertezett, de fellépett olyan hírességekkel is, mint Anthony Braxton, Roscoe Mitchell, Peter Kowald, Johannes és Connie Bauer, Fred van Hove, Evan Parker, Jirí Stivín, Ernst-Ludwig Petrovsky, Klenyán Csaba és Vlagyimir Taraszov. Írt balettet, táncoperát, vokális műveket, históriás éneket 1956 emlékére, szólózongora- és kamaradarabokat.

Publikált zenei írásokat, ritkán megjelenő esszéit, verseit a győri Műhely és a Jazz Stúdium, a Vigilia és más magyar folyóiratok, lapok közölték. 1990-ben A zene kettős természetű fénye címmel Váczi Tamással közösen jegyzett kötete, Írások I. – Tanulmányok, esszék című könyve 2008-ban jelent meg, amit követtek az Írások II. – Versek és Írások III. – Beszélgetések, interjúk című kiadványok.

Művészetének elismeréséül 1972-ben elnyerte a San Sebastian-i fesztivál szabad zenei nagydíját, 1983-ban megkapta a Liszt Ferenc-díjat, 2000-ben a Magyar Művészetért Díjat, 2001-ben a Szabó Gábor Életműdíjat, 2008-ban a Magyar Jazz Díjat és 2011. március 15-ei nemzeti ünnepen zeneszerzői munkásságáért vehette át az Országházban a Kossuth-díjat.

(MMA Szabados-életrajza)