Egy évig még biztosan valódi vezető nélkül marad Németország
Ha a hatalomtechnikai szempontokat nézzük, a CDU egy rendkívül sikeres időszakon van túl. 2005 óta ők adják Németország kancellárját, az Európai Néppárt vezető erejének számítanak, politikusaik magas pozíciókat töltenek be az európai intézményrendszer különböző szintjein és – ahogyan a bevezetőben is írtam –
decembertől az Európai Bizottság elnöki tisztsége is hozzájuk kerül – mintegy beteljesítve az elmúlt csaknem 15 évet.
A négy cikluson át tartó kormányzás ugyanakkor komoly sebeket is ejtett a CDU-n. Merkel hatalmi játszadozásainak köszönhetően nemcsak a lehetséges utódjait távolította el a hatalom közeléből, hanem – egy Magyarországon már hallott fordulattal éve – a CDU lelkét is sikerült elvennie. A folyamatos kormányzási kényszer, az SPD-vel való nagykoalíciós alkuk annyira minimalizálták a német kereszténydemokrata néppárt által valóban fontosnak tartott ügyeket, hogy szinte teljesen eltűnt a párt valódi karaktere.
Német legyen ma a talpán, aki különbséget tud tenni az SPD és a CDU programpontjai között!
Ez persze egy másik jelenséget is magával hozott. A nagykoalíció ugyanis ma már nem két egymással versengő, egymáshoz közel lévő párt szövetségét jelenti. A szociáldemokraták elfogytak, és bár a CDU-CSU még tartja magát, ha nem vigyáznak, 2021 után könnyen kimaradhatnak a kormányzásból, vagy egy koalíció kisebbik pártjaként találhatják magukat pozícióban. A „zöld áfium ellen való orvosságot” ugyanis egyelőre nem sikerült megtalálniuk. És ezzel a mindenkihez alkalmazkodó, kicsit mindenkinek kedvező, de kényes kérdéseket nem felvállaló politikával ez nem is fog menni. És a karakterét vesztett CDU-t nemcsak a Zöldek, hanem az AfD és a szélsőbal is ostromolja. Egyre nagyobb sikerrel.
Pedig Németországnak minden eddiginél nagyobb szüksége lenne a józan, konzervatív, keresztény alapokon álló politikára. A zöld populizmus, a politikailag korrekt beszéd és a nyílt társadalom eszméje ugyanis olyan nyomás alá helyezte a német társadalmat és gazdaságot, hogy abból a jelenlegi úton haladva nem lehet jól kijönni.
Bár a társadalmi feszültségek még a felszín alatt lappanganak, a gazdasági helyzet már mutatja állításom igazát. 0,2%-os növekedést produkált ugyanis a német gazdaság 2019. harmadik negyedévében és csak idő kérdése, hogy Európa legnagyobb ipari termelője recesszióba forduljon. Az pedig a teljes kontinens gazdaságára nézve komoly csapás lesz. Jó eséllyel a II. Világháború vége óta nem volt olyan bizonytalan, hogy merre halad Németország gazdasági, társadalmi és politikai hajója, mint most.
És ebben a helyzetben követett el történelmi hibát a CDU a hétvégén. Az ugyanis már hónapok óta látszik, hogy az Angela Merkel által kijelölt utód gyenge. Annegret-Kramp Karrenbauer nemhogy a bizonytalanok megszólítására nem képes, még saját táborát is elbizonytalanítja.
AKK – ahogyan a németek hívják – egy dolgot tanult meg mentorától: hogy hogyan kell hatalomban maradni. Ezzel azonban nemcsak pártjának, hanem országának is komoly károkat okoz.
Főleg úgy, hogy a CDU-n belül látszik a valós, reális, erős alternatíva Friedrich Merz személyében. Merz világos, valódi, reális jövőképet biztosítana a CDU-nak és Németországnak, olyat, amely válaszol az országot ért kihívásokra. Most maradt egy éve, hogy tovább építse táborát és 2020-ban átvegye a hatalmat a pártban. Reméljük, nem túl későn.
